elterül tn ige 1c1

1. ’〈terület, táj, település stb.〉 nagy(obb) területet elfoglalva van, elhelyezkedik vhol, ill. tart vmettől vmeddig’ ❖ leülék a fedett lócán a kis kapu mellett, hogy Kutyfalvára tekinthessek, mely az előttem elterült tenger szélén Bogát felé igen kedves festői tablót ada (1816 Kazinczy Ferenc 8228110, 101) | Bordeaux a Garonne bal partján félhold alakban terül el (1893 PallasLex. CD02) | [a színház mögött] parkszerű erdőcske terült el (1900 Váli Mari 8506003, 158) | Háry-hegynek hívják máig a helyet, hol dédapám birtokai egykor elterültek (1995 Magyar Hírlap CD09) | Szűkebb hazám a Gellért tértől a Körtérig terült el (2005 Várady Szabolcs 3148006, 1044).

2. (átv is) ’〈vmi(nek a tömege, sokasága v. rétege)(egyre) nagy(obb), széles(ebb) ter(ület)et foglal el (vhol)’ ❖ [az atracél] ſzöſzös levelei föld ſzint el-terülve vagynak (1775 Csapó József 7062001, 77) | Három arasznyi hótakaró terült el a vidéken (1857 Szegfi Mór 8430007, 37) | Az egész fölött [ti. Drezda fölött] valami kedves hangulat, mely nagyban különbözik attól az ódon komorságtól, mely Németország többi városai fölött szokott elterülni (1889 Tábori Róbert 8459001, 47) | [Az olaj] nem gurul cseppekben, hanem szétivódik, mint a kendőre folyt bor, elterül a testen vékonyan, mint a lehelet (1955 Tatay Sándor 9704002, 217) | A nedves szalma, széna, fűrészpor, lomb elégetésekor keletkező sötét, gomolygó füst elterül a gyümölcsös felett, és gátolja az erős kisugárzást, csökkenti a fagyveszélyt (1983 Népszava máj. 1. C7448, 10).

2a. ’〈annak kif-ére, hogy vmely érzelem (megnyilvánulása) vkinek az egész arcán látható(vá válik)〉’ ❖ Némi méltóság terűlt el a’ leány’ képén e’ pillanatban, a’ mi nekem tetszeni kezdett, ’s hihetőleg azon varázs-pirúlat, azon néma őszinteség vonza, mit első tekintetre csaknem nevetségesnek találék (1837 Athenaeum C0014, 302) | [a szultán] minden vonásán valami kimerültség, lankadtság terült el (1853 Jókai Mór CD18) | [Feri bácsinak] most nem a palóc derű, hanem egy elfáradt ember vágyódása terül el arcán (1959 Népszabadság jún. 11. C4811, 4) | Az öregasszony arcán elterülő átszellemült, békés mosoly (2001 Tóth Tamás Boldizsár ford.–Lowry 3325001, 46).

3. ’〈ember v. állat〉 elesve, elvágódva v. leroskadva (teljes hosszában) elnyúlik, elfekszik (vhol)’ ❖ Stráton tartván gyalázatos halálától, ki rántya ſzomſzédgyának kardgyát hüvellyéböl, és beléje ereszkedvén, el terül holtan (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0809, 146) | Sok [ember] úgy taſzíttatott, hogy fldön el terlt (1790 Gvadányi József C1924, 207) | Én egyszerre kapom a puskámat arcomhoz, bumm! A fenevad bukfencet vet, s elterül a lábam előtt! (1888 Jókai Mór CD18) | [a részeg] elesett és mozdulatlanul elterült a padlón (1934 Szerb Antal CD10) | a kislányok testüket kifeszítve pörögtek, sokáig, mígnem az egyik elengedhette a másikat, mert szétvágódtak és elterültek; így maradtak lenn a földön, lihegve (1986 Nádas Péter 9466003, 202).

3a. ’〈annak kif-ére, hogy vki, vmi (le)fekszik, (le)hever(edik), ill. tagjait kinyújtóztatva kényelmesen (le)ül vhol v. vhova〉’ ❖ [a csizmadia] ott benn pipázgat az ócska griffmadaras ládán elterülve (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | [Edit] kalapját nagy ívben a szekrény tetejére dobta, aztán elterült a széles pamlagon (1922 Zilahy Lajos 9799003, 65) | [a bivalyok] rögtön megállnak, elterülnek az első pocsolyában, mihelyt nem hallják mögöttük a sudaras ostor csípős pattogását (1936 Illyés Gyula 9274057, 117) | Egészen más leülni a számítógép elé, vagy elterülni a fotelban a tévé előtt (2000 Byte Magazin CD38).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. terít; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

elterül tárgyatlan ige 1c1
1.
〈terület, táj, település stb.〉 nagy(obb) területet elfoglalva van, elhelyezkedik vhol, ill. tart vmettől vmeddig
leülék a fedett lócán a kis kapu mellett, hogy Kutyfalvára tekinthessek, mely az előttem elterült tenger szélén Bogát felé igen kedves festői tablót ada
(1816 Kazinczy Ferenc)
Bordeaux a Garonne bal partján félhold alakban terül el
(1893 PallasLex.)
[a színház mögött] parkszerű erdőcske terült el
(1900 Váli Mari)
Háry-hegynek hívják máig a helyet, hol dédapám birtokai egykor elterültek
(1995 Magyar Hírlap)
Szűkebb hazám a Gellért tértől a Körtérig terült el
(2005 Várady Szabolcs)
2. (átv is)
〈vmi(nek a tömege, sokasága v. rétege) (egyre) nagy(obb), széles(ebb) ter(ület)et foglal el (vhol)
[az atracél] ſzöſzös levelei föld ſzint el-terülve vagynak
(1775 Csapó József)
Három arasznyi hótakaró terült el a vidéken
(1857 Szegfi Mór)
Az egész fölött [ti. Drezda fölött] valami kedves hangulat, mely nagyban különbözik attól az ódon komorságtól, mely Németország többi városai fölött szokott elterülni
(1889 Tábori Róbert)
[Az olaj] nem gurul cseppekben, hanem szétivódik, mint a kendőre folyt bor, elterül a testen vékonyan, mint a lehelet
(1955 Tatay Sándor)
A nedves szalma, széna, fűrészpor, lomb elégetésekor keletkező sötét, gomolygó füst elterül a gyümölcsös felett, és gátolja az erős kisugárzást, csökkenti a fagyveszélyt
(1983 Népszava máj. 1.)
2a.
〈annak kif-ére, hogy vmely érzelem (megnyilvánulása) vkinek az egész arcán látható(vá válik)
Némi méltóság terűlt el a’ leány’ képén e’ pillanatban, a’ mi nekem tetszeni kezdett, ’s hihetőleg azon varázs-pirúlat, azon néma őszinteség vonza, mit első tekintetre csaknem nevetségesnek találék
(1837 Athenaeum)
[a szultán] minden vonásán valami kimerültség, lankadtság terült el
(1853 Jókai Mór)
[Feri bácsinak] most nem a palóc derű, hanem egy elfáradt ember vágyódása terül el arcán
(1959 Népszabadság jún. 11.)
Az öregasszony arcán elterülő átszellemült, békés mosoly
(2001 Tóth Tamás Boldizsár ford.Lowry)
3.
〈ember v. állat〉 elesve, elvágódva v. leroskadva (teljes hosszában) elnyúlik, elfekszik (vhol)
Stráton tartván gyalázatos halálától, ki rántya ſzomſzédgyának kardgyát hüvellyéböl, és beléje ereszkedvén, el terül holtan
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
Sok [ember] úgy taſzíttatott, hogy fldön el terlt
(1790 Gvadányi József)
Én egyszerre kapom a puskámat arcomhoz, bumm! A fenevad bukfencet vet, s elterül a lábam előtt!
(1888 Jókai Mór)
[a részeg] elesett és mozdulatlanul elterült a padlón
(1934 Szerb Antal)
a kislányok testüket kifeszítve pörögtek, sokáig, mígnem az egyik elengedhette a másikat, mert szétvágódtak és elterültek; így maradtak lenn a földön, lihegve
(1986 Nádas Péter)
3a.
〈annak kif-ére, hogy vki, vmi (le)fekszik, (le)hever(edik), ill. tagjait kinyújtóztatva kényelmesen (le)ül vhol v. vhova〉
[a csizmadia] ott benn pipázgat az ócska griffmadaras ládán elterülve
(1883 Mikszáth Kálmán)
[Edit] kalapját nagy ívben a szekrény tetejére dobta, aztán elterült a széles pamlagon
(1922 Zilahy Lajos)
[a bivalyok] rögtön megállnak, elterülnek az első pocsolyában, mihelyt nem hallják mögöttük a sudaras ostor csípős pattogását
(1936 Illyés Gyula)
Egészen más leülni a számítógép elé, vagy elterülni a fotelban a tévé előtt
(2000 Byte Magazin)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. terít; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások