🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.

fajt fn és mn (rég, nyj is)

I. fn

1. ’faj, ill. fajta’ ❖ az új Szállók között fajtja se lehessen az illyen meg-romlott Emberi Nemnek (1791 Hrabovszky György ford.–Ferdinánd, I. C2143, 34) | meg-érdemli, hogy maga magát eméſſze, ’s hogy a’ fld ezen rút fajttól ki-tiſztúljon (1796 Sándor István 7287079, 174) | Nemes fajtok: Makra; van fehér m, ez gömbölyű; és fekete m., ez hosszi szėmü (1875 Bánóczi József C5942, 334) | Fajt. Bodrogközben mondják: ’Rossz fajtból van. Jó a fajtája.’ (1888 Karsa Ferenc C5953, 556) | fajt: faj, fajta (1906 Horváth Endre C6345, 78).

1a. (birtokszóként) ’vkinek a nemzet(ség)e’ ❖ ’S mint a’ fürge vadász’ tegzétől futnak az erdők’ Vadjai, úgy futa szét ’s bujt Vindélícia’ fajtja (1824 Czuczor Gergely C0032, 86).

2. (birtokszóként) ’vkinek a leszármazottja’ ❖ Nem vagy már olly jó barátom, ’S Turnust elhagyod veszni. Hiszen ő is isten fajta Pilumnus volt ős apja (1833 Áltöltöztetett Aeneis C4642, 100).

2a. ’〈vmely személy lebecsülésről tanúskodó megnevezéseként〉’ ❖ S mi pártos fajtot fognánk hallgatni? (1831 Pázmándi Horvát Endre C3437, 63).

II. mn (minőségjelzővel) (rég, ritk)

’〈annak kif-ére, hogy a szóban forgó dolog a jelzett szó által megjelölt osztálynak a minőségjelző által körülhatárolt részébe tartozik〉’ ❖ olcsóbb fajt: olcsóbb fajta (1913 Magyar Nyelvőr C5970, 93).

Vö. CzF.; ÚMTsz.

🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.
fajt főnév és melléknév (rég, nyj is)
I. főnév
1.
faj, ill. fajta
az új Szállók között fajtja se lehessen az illyen meg-romlott Emberi Nemnek
(1791 Hrabovszky György ford.Ferdinánd, I.)
meg-érdemli, hogy maga magát eméſſze, ’s hogy a’ fld ezen rút fajttól ki-tiſztúljon
(1796 Sándor István)
Nemes fajtok: Makra; van fehér mmakra, ez gömbölyű; és fekete m.makra, ez hosszi szėmü
(1875 Bánóczi József)
Fajt. Bodrogközben mondják: ’Rossz fajtból van. Jó a fajtája.’
(1888 Karsa Ferenc)
fajt: faj, fajta
(1906 Horváth Endre)
1a. (birtokszóként)
vkinek a nemzet(ség)e
’S mint a’ fürge vadász’ tegzétől futnak az erdők’ Vadjai, úgy futa szét ’s bujt Vindélícia’ fajtja
(1824 Czuczor Gergely)
2. (birtokszóként)
vkinek a leszármazottja
Nem vagy már olly jó barátom, ’S Turnust elhagyod veszni. Hiszen ő is isten fajta Pilumnus volt ős apja
(1833 Áltöltöztetett Aeneis)
2a.
〈vmely személy lebecsülésről tanúskodó megnevezéseként〉
S mi pártos fajtot fognánk hallgatni?
(1831 Pázmándi Horvát Endre)
II. melléknév (minőségjelzővel) (rég, ritk)
〈annak kif-ére, hogy a szóban forgó dolog a jelzett szó által megjelölt osztálynak a minőségjelző által körülhatárolt részébe tartozik〉
olcsóbb fajt: olcsóbb fajta
(1913 Magyar Nyelvőr)
Vö. CzF.; ÚMTsz.

Beállítások