-fajta² 6A (mn-ek képzőszerű utótagjaként)
1. (fn-i előtaggal, az összetétel ritk. fn-i értékben is) (rég) ’a kiindulási szóval megnevezett néphez, népcsoporthoz tartozó, arra v. ahhoz tartozó dologra jellemző’ ❖ Ténta’-nyaló, farán ül, Tót-fajta, nagyobbnak lenni gondolta magát ama’ fegyvert fogó, talpon álló Magyar Vitézeknél (1786 Dugonics András 7087011, 320) | csak a képem meg a két kezem cigányfajta, a többi európai (1888 Jókai Mór CD18) | Kúnfajta, nagyszemű legény volt, Kínzottja sok-sok méla vágynak (1906 Ady Endre 9003084, 47) | az európai népek általában és a latinfajták különösen közömbösek a szociális problémákkal szemben (1930 Pesti Napló ápr. 27. C8708, 36).
1a. (fn-i előtaggal, az összetétel ritk. fn-i értékben is) ’a kiindulási szóval megnevezett (foglalkozási) kategóriába tartozó v. annak tulajdonságait mutató’ ❖ De itt, még ſok k ſziv örl ’s katzag rajta, Ha látja hogy itt ’sott kóldúl a’ Pap-fajta (1788 Péczeli József ford.–Aiszóposz 7267008, 137) | a küldöttek csakugyan partot találtak, s megtölték a hordót valami mocsárvízzel, s hoztak egy nyaláb retekfajta növényt (1851 Jókai Mór CD18) | Az ebfajta morva vagy szilezitájának, ha már vagyona nincs, legyen legalább czime és czimere (1874 Lauka Gusztáv 8268038, 51) | a magyarnak egyik sem atyafia, s ezenfelül a búr kapzsi s a műveltségre dühös rabszolgatartó pásztorfajta (1907 Ignotus 9270002, 12) | Alfonz? Az uzsorásfajta (1985 Hegedüs Géza 9233001, 133).
1b. (szem nm-i v. birt szjeles fn-i előtaggal) ’a kiindulási szóval megnevezett személyhez hasonló, annak tulajdonságait mutató’ ❖ – Gyakorlaton voltunk – szólt egy katona, – s oda jött közénk [a királyfi, ti. a trónörökös] s ugy elbeszélgetett egyikünkkel, másikunkkal, mint akár csak egy mienkfajta (1889 Fővárosi Lapok C0158, 259) | lehetetlen az, hogy ezredes ur ne ismerje az enyémfajta katonákat (1899 Budapesti Napló jan. 15. C4882, 5) | Szerelmetes barát, zömök Móricz Zsigmond, Tudod jól, hogy polyva, az ember amit mond. Ezért is jövök most hozzád kényes verssel: Én-fajta versekben az ember nem kertel (1911 Ady Endre CD10) | Azon a környéken csak afféle apámfajta félmagyarok tudtak gyarapodni (1927 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | Ezen sóhajtoztak a tefajta dicső őseid (2005 Jókai Anna 3166003, 88).
2. (mn-i előtaggal) ’a kiindulási szóval megnevezett (fizikai) tulajdonsággal bíró, azt mutató v. azzal jellemezhető’ ❖ Vedd-elő a’ szép fajta birsalmákat, hámozd-meg, vágd-ki a’ magva’ fészkét, törd-öszsze egy mozsárban, és egy erős ruhán préseld-által (1846 Zelena Ferenc 8534014, 237) | Hagyja dolgát holmi gyáva, Nem a férfi, bár az alja, Hős, akármi tömpefajta! (1909 Vikár Béla ford.–Lönnrot 8521004, 62) | Elképzelhetetlen, hogy ezek az esetek, – amelyek néha nem minden hozzátoldás nélkül szálltak szájról-szájra, – ne keltettek volna bizonyosfajta önkénytelen félelmet Kolomna szerény lakóiban (1948 Makai Imre ford.–Gogol 9418001, 43) | Különösfajta ember a szerző: meg se hallja a jót, a dicséretet, s a legnagyobb elismerés se elég nagy neki, de a legenyhébb támadás is vérig sebzi szegényt (1961 e. Bókay János 9065002, 290) | az asszonyt alig láttuk, csak néha, mikor vizet húzott a kútból, betegesfajta volt a lelkem (2010 Vincze Ferenc 3153004, 619).
2a. (mn-i mut nm-i előtaggal, az összetétel utalószóként is, ill. ritk. fn-i értékben is) ’a kiindulási szóval helyettesített tulajdonságot, sajátosságot mutató, ill. olyan típusú, kategóriájú’ ❖ hát, mikor Bánfi János uram eljött ide legyeskedni, azt gondolva, hogy asszonyom is csak amolyanfajta szalmaözvegy, hogy kiadta neki az utat! (1851 Jókai Mór CD18) | A használt gyutacs sem belföldi, és a háboru alatt ilyfajtát nálunk nem használtak (1923 Budapesti Hírlap nov. 20. C4711, 3) | Az értekezés azonban óhatatlanul elhatárolás. Ítélkezés egy olyfajta – sajnos, szükséges – magasságból, amelybe nemigen hatolnak fel a mentségek (1966 Abody Béla 9001001, 30) | A kötet az 1936-ban megjelent eredeti hasonmás kiadása, az ilyfajta kiadványok összes előnyével és hátrányával (1999 Új Könyvek CD29).
2b. (mn-i htlan, ált, es. kérdő nm-i előtaggal) ’megnevezni nem kívánt, ill. nem v. nagyon általánosan meghatározott, ritk. tudakolt típusú, kategóriájú v. tulajdonságú’ ❖ Nem szokása ugyan semmifajta dínomdánomra eljárni, de ezúttal hivatalos ürügy is kényszeríti, hogy leányát férje lakában meglátogassa (1874 Jókai Mór CD18) | nyugodtan kérdi, hogy ki és mifajta A házi úr, ki ily csufot tett rajta (1892 Ábrányi Emil ford.–Byron 8002008, 171) | ének gyűlt a számra. S nem templomos ének, hanem mindenféle táncos, egyébfajta (1956 Sánta Ferenc 9585004, 43) | az ingyenesség és az adomány megvilágítására legyen szabad a régi kategóriákkal valamilyenfajta magyarázatot keresni (1986 Losonczi Ágnes 1095002, 117) | hogy a történteknek bármifajta értelmet, akceptálható magyarázatot lehetne tulajdonítani, nem hisszük (2010 Závada Pál 3153013, 937).
3. (szn-i v. szn-i nm-i előtaggal, az összetétel ritk. fn-i értékben is) ’(hozzávetőleg) a kiindulási szóval megnevezett számú típusba, kategóriába tartozó’ ❖ neki ott van őhelyette [ti. Borcsa helyett] a gyönyörűséges tündér úriasszony, meg az egész fölséges úri élet ráadásul: négy pej lovon járni, délelőtt bankót olvasni, délben hétfajta pecsenyét enni, délután húszféle bort kóstolgatni (1894 Mikszáth Kálmán CD04) | ahányfajta viszketegség annyiféle vakaródzás alkalmazható kérem, de hát persze ehhez érteni kell! (1933 Déry Tibor CD10) | Szaloncukorból háromfajtát gyártanak: a piros és színes szaloncukor kilónkénti ára 22, a krém szaloncukoré 31, az úgynevezett mártott szaloncukoré pedig 67 forint lesz (1957 Népszabadság nov. 14. C1498, 8) | A százfajta füvet összegyűjtjük rendre: terüljön illatuk termeink sorára! (1958 Weöres Sándor ford.–Csü Jüan 9788275, 46) | ennyifajta dolgot, ennyifajta tevékenységet autonóm kis csoportok, de még az eddigiekben megszokott, mondjuk tízezres nagyságrendű, ún. nagyvállalatok sem tudnak létrehozni (1987 Tények könyve CD37) | Elképesztő, [Vekerdi László] mennyi és hányfajta könyvet olvasott el, még meglepőbb, hogy olvasmányait képtelen elfeledni, mindig, mindenre emlékszik, lenyűgöző tudásának elemeivel építkezni, rendszerezni tud (2004 Természet Világa CD50).
Ö: affajta, annyi~, effajta, egy~, ilyen~, ilyes~, jobb~, jó~, kisebb~, maga~, magyar~, más~, milyen~, minden~, nagyobb~, olyan~, olyas~, régi~, sok~, több~, új~, valami~.
Vö. ÉrtSz.; TESz. fajta; ÉKsz.