🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.

fajtalan mn, fn, hsz és partikula 

I. mn

1. ’nemi vonatkozásban szabadosan v. természetellenesen viselkedő 〈személy, csoport, ill. lény〉’ ❖ Tzélos [= céloz] a’ fajtalan Sodomának az Égbl eſett tz által lett el-veſztésére (1789 Göböl Gáspár ford.–Durand 7121004, 136) | E fajtalan isten [ti. Zeus] egyszer Látni kívánta, hogy az ember Ez árnyékföldön mit csinál (1831 e. Kazinczy Ferenc CD01) | Onan, egy olly feslett család ivadéka volt, melly az egyébkint is fajtalan zsidó nép közt, minden ocsmány feslettség, lopás, csalás, barüzés, garázdaság, erőszaktétel és paráznaságról leginkáb elhiresült (1847 Malatides Dániel 8291001, 19) | Az asszonyszemélynek igen fajtalannak kellett lennie, mert engem, mint ártatlan s tapasztalatlan ifjut minden módon roszra, erkölcstelenségre akart csábitani (1858 Táncsics Mihály 8463001, 15) | Vad, fajtalan, rest és csalárd népnek képzeli mindenki a mi sátoros cigányainkat (1893 PallasLex. CD02) | II. Dareios nőül vette a nagynénjét, Parysatist, a legkegyetlenebb és legfajtalanabb asszonyok egyikét, a kik valaha kelet háremjeiben megfordultak (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | Ő csak egyet lát: Pált, odabenn a városban, a ki egy gonosz, fajtalan fehérnéppel szeretkezik (1905 Petelei István 8361006, 110) | a holtak nem szólnak közbe, csak néha szakad be a sírdomb, ha a fajtalan menyecske a holt emberhez jár pásztorórára (1923 Krúdy Gyula CD54) | [Néró császár nem volt] fajtalanabb, mint Szókratész és sok ünnepelt ókori moralista, ki nőket, férfiakat egyaránt szeretett (1925 Kosztolányi Dezső CD10) | [amikor Öttevényi végleg elment,] nem sajnáltuk. Menjen a fenébe, gyáva áruló. Férfiatlan, hazafiatlan, fajtalan alak. Önfertőző (1959 Ottlik Géza CD53).

1a. ’ilyen személyre jellemző 〈viselkedés, érzés, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ fajtalan tekéntet, búja kivánság, boſzſzúság, illetlen ſzók (1777 Molnár János C3195, 310) | [a németek] ezer négy száz kilentzvenedik eſztendöben […] nagy fajtalanul erö-ſzakot-is tönek ſok Magyar Aſzſzonyok, ’s Léányok ſzemérmin (1782 Cserey Farkas¹ C1290, 209) | A’ fajtalan életek nehezen ſzenvedik, ha testi gonoſz kívánságoknak eleget nem tehetnek (1788 Őri Fülep Gábor ford.–Pictet 7252014, 573) | Fajtalan szemmel pillantgatván e törékeny gyönyörü teremtményt, meglepetett ártatlan s őszinte kinézése (1843 Récsi Emil ford.–Sand 8389005, 107) | álarczos bálok, eszem-iszom lakomák, tivornyázások, és néhutt fajtalan kedvtölések rendeztetnek (1857 Vasárnapi Újság CD56) | [Szerénka] bujálkodhatott a rendőrrel, a hordárral és a cigányokkal, a drótostóttal, más olyan fokhagymaszagú, mosdatlan férfiakkal, akik egyéb úrihölgyeknek is fajtalan kívánsága szokott lenni (1921 Krúdy Gyula CD54) | nagyon nehéz volna, európai nyelvre fordítva, szeretkezéseik lényegét úgy fejezni ki, hogy az ne tünjék törvénytelen és fajtalan üzelmek tiltott leírásának (1922 Karinthy Frigyes 9309008, 57) | Anyicskával is szót váltott, elmondta neki töviről-hegyire, mit tegyen, hogy megóvhassa tisztességét a buja püspöktől, aki olyan fajtalanul megböködte (1953 Kolozsvári Grandpierre Emil 9343002, 216) | még az ifjú főherceg buja támadása sem keltett benne fajtalan vágyakat, inkább csak csodálkozást, hogy ő, ő ilyen indulatokat kelthet valakiben (1963 Bóka László 9064023, 118) | Bujaságodat, vihogásodat, fajtalan paráznaságodat és bálványaidat ott látom a halmokon és a mezőn (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203) | Önként tett bejelentést a pécsi rendőrkapitányságon az az aberrált szexuális hajlamú fiatalember, aki egy éven keresztül űzött fajtalan játékokat egy 12 éves kislánnyal (2002 Magyar Hírlap CD09).

2. (kissé rég) ’emberi felfogás szerint szemérmetlenül viselkedő 〈állat〉, ill. ilyen állatra jellemző 〈ösztön〉’ ❖ [a juhok] tárſaſságában bennek [ti. a kosokban] gyakran támadozni ſzokott fajtalan kívánság öket igen meg erötlenéti (1779 Próbákbúl szedett oktatás C3537, 14) | a’ tengelitze, kenderitze, ’s egyéb fajtalan madár leg ottan többé nöſtény kánárival nem közösködik, mihelyeſt melleje, a’ vagy a’hol a’ kánárival tartozkodik, nöſtény tengelitze ſzál (1786 Tolnay Sándor ford.–Wolstein C4226, 41) | El törli e’ pajzát, pajkos gyermekeket, Mint falra hugygyozó fajtalan ebeket (1808 Farkas András 7041001, 9) | Desdemona. Férjem remélem hűnek tart? Othello. Igen! Mint mészárszéken a fajtalan legyet, Mely alig született, már párosul (1864 Szász Károly² ford.–Shakespeare CD11) | turbékolni, mint fajtalan galamb (1918 Krúdy Gyula CD54).

3. ’nyíltan(, szeméremsértően) erotikus tartalmú 〈szöveg, művészi produkció, ill. alkotás, kül. vers〉’ ❖ Hozott vólt magával ama’ Leányokból, Kik seprt kötöztek a’ nyír fa ágakból. Kötöztek, ’s eltte azokkal tántzoltak, Sok féle fajtalan bor nótát danoltak (1789 Barcsay Ábrahám 7019004, 86) | Ójjad ket [ti. a gyermekeket] mind azoktól, mellyek a’ képzeldést nagyon elevenítik, fajtalan képektl, könyvektl (1802 Zsoldos János 8541003, 125) | a hallás által különbféle fajtalan mesék, beszélgetések, elmésségek; a tapintás által a testnek csiklándozása, a csók […] bántják a nemi részeket (1830 Bugát Pál 8070005, 130) | hogy a’ sok buta legény az útczán fertelmes ujjongatásokkal, fajtalan versek kiabálásával háboritsa a’ jólelkü csendes lakosokat (1846 Bonyhay Benjámin 8064001, 11) | az érzelgési regények olvasása, a’ mezétlen test, ugyan ollyan szobrok úgy a’ fajtalan esetü rajzok, képek, látása, nézdelése és mutogatása éppen nem [gyermekeknek való] (1847 Malatides Dániel 8291002, 32) | az erkölcsi zabolátlanság ez időszaka is túlélte magát, miután az inger fokozása, följebb csigázása többé nem volt lehetséges s a fajtalan nóták legfőbb hirdetőnői részint elhaltak, részint gonoszúl vesztek (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | fajtalan szonettek (1894 PallasLex. CD02) | A comoediai cordax, mely a víg hyporchemákból keletkezett, a régi Görögországból legfajtalanabb tánczainak egyike volt; polgár nem is tánczolta volna a szinházon kívűl, mert a szemérmetlenség bizonyságának tekintették (1904 ÓkoriLex. CD28) | Külföldön – sok helyütt – ez alá a fogalom [ti. az erkölcsrendészet] alá vonják a prostitució ellenőrzésén kívül a közszemérmet sértő vagy éppen fajtalan iratok és képek terjesztésének megakadályozását (1912 RévaiNagyLex. C5702, 648) | fajtalan az olyan irat, mely alkalmas arra, hogy a népben általánosan uralkodó szemérem- és erkölcsi érzetet nemi vonatkozásban megsértse (1929 Ráth-Végh István CD10) | kis várakat és virágfüzéreket rajzolt, majd pár fajtalan ábrát (1942 Rónay György 9573162, 87) | Horváth Iván sem világosít fel…, hogy miképp, milyen eszmei-költői megfontolásokból kerülhetnének az istenes versek a ’fajtalanok’ elé (1987–1988 Kőszeghy Péter 2019007, 648).

4. (rég, ritk) ’kegyetlen, erőszakos, bűnöző életmódot folytató, emberiességéből kivetkőzött 〈személy〉’ ❖ köſzönték, hálálták a’ Hertzegnek, hogy öket meg-ſzabaditotta, kérvén, hogy azon veſzedelmes lyukból vinné-ki öket, mivel bizonytalan, ha nintsenek-é még több ollyan fajtalan gonoſzok ott el-rejtve. A’ Hertzeg maga ſem tartotta tanátsosnak, abban a’ gyilkoſok vermében ſokáig késni (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 342).

4a. ’az általános erkölcsi szabályokba ütköző, ill. mértéktelenül túlzásba vitt 〈viselkedés, tevékenység stb.〉’ ❖ az égett-bor, és más réſzegitö italok, mellyeket a’ gyermeknek fajtalanul adní ſzoktak ſokan (1791 Gödri János ford.–Marschall 7120004, 271) | a római nép bizalma Micara, bíbornok, a capucinus szerzet főnöke felé fordult, ki […] kíméletlen ostorozója a bíbornoki sereg fajtalan fényűzésének (1894 e. Kossuth Lajos CD32) | Sohse legyünk kedves szülőinknek hálás gyermekei, mert az ilyen viselkedésünk oktalan, céltalan, embertelen és fajtalan is volna (1911 Ady Endre CD10) | A „bolondság” olyan erkölcstelen, fajtalan cselekedetet jelent, amelyet nem volt szabad elkövetni Izráelben (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

5. (nyj) ’〈a népi hiedelemben:〉 ember képében, de lólábakkal megjelenő 〈gonosz szellem〉’ ❖ A Ludvércz, melyet hívnak fajtalan léleknek és tébolygó léleknek is, a melyet azonban sohasem azonosítanak a hazajáró lélekkel, a legveszedelmesebb gonosz szellemek egyike (1902 Jankó János C6331, 408).

6. (ritk, nyj) ’vad, fékezhetetlen, munkára nem fogható 〈igavonó állat〉’ ❖ szilaj állat: eredeti jelentése szerint gyors, vad, féktelen, fékezhetetlen, fajtalan, munkába nem fogott ló vagy szarvasmarha (1982 NéprajziLex. CD47).

7. (nyj) ’meddő, ill. nemzőképtelen 〈személy〉’ ❖ Apabátyám fajtalan (magtalan) volt (1857 Vasárnapi Újság CD56) | fajtalan: magtalan, gyermektelen (1885 Magyar Nyelvőr C5296, 191) | Te Kali! Most már aztán elég legyen! Te hallgass! Te magtalan! Te fajtalan! Nem volt soha gyermeked, te meddő! (1999 e. Kocsis Rózsi CD48).

8. (kissé rég, ritk) ’olyan 〈élőlény〉, amely faj(táj)ának egyedüli példánya, ill. amely egyetlen ismert faj()hoz sem tartozik’ ❖ Sas vagy, a’ Kaukasus vadregényes sasa, Te lől a’ bűnökre Istennek ostora […] Előre bátoran, faj- és rokontalan (1848 Életképek C0107, 758) | Negyedik kutyánk volt családunk kedvence. Fehér, feketével tarkázott, közönséges, fajtalan, egyszerű, rendes kutya volt (1932 Krúdy Gyula CD54).

9. (kissé rég, ritk) ’olyan 〈alkotó〉, akinek vmely nemzet(iség)hez, ill. annak kultúrájához való tartozása a műve(i) alapján nem állapítható meg’ ❖ az irodalom szemében fajuk is csak igazi íróknak van. A nem-írók minden faji bizonykodásuk ellenére is fajtalanok (1927 Németh László² 9485024, 35).

II. fn (/ritk)

1. ’nemi vonatkozásban szabadosan v. természetellenesen viselkedő személy’ ❖ Sok Káromkodókat, Esküvöket, Fajtalanokat, Hazugokat ’s a’ t. látunk naponként (1781 Gombási István C1884, 112) | Takarodj el (mond Micz bánné), Gyalázatos fajtalan! (1836 Kisfaludy Sándor CD01) | Hazudsz fajtalan! Kedvesednél voltál, kurafidnál (1856 Szegfi Mór 8430002, 111) | [Aurelius császár] mikor meghallotta volna, hogy egyik katonája erőszakot mívelt, két élőfát lehajtatott és összefogatott, a fajtalant aztán reájok köttette és a fákat eleresztette, úgy hogy a felrúgó két sudár a testet ketté szakította (1896 Széchy Károly CD55) | jertek rusztikusok és fajtalanok, szkurrák és paraziták hadseregemből ki nem maradhattok (1912 Babits Mihály CD01) | a törvényt nem az igaz emberért hozták, hanem a gonoszokért, a lázadókért, az istentelenekért, […] a fajtalanokért, a rabszolga-kereskedőkért (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201) | [Janus Pannonius] sokat gúnyolja környezete fajtalanjait, bujáit és kéjenceit (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

2. (rég, ritk) ’〈testét szexuális célokra áruba bocsátó nő, prostituált〉’ ❖ a’ fajtalan, egy valóságos magyar eredetü ſzó, ’s ezzel a’ féle fehér ſzeméllyek kiváltképen jól neveztetnek, kik a’ teſtekkel kereskednek (1796 Sándor István 7287070, 22).

III. hsz (rég, ritk)

’nemi szempontból szabadosan v. természetellenesen’ ❖ Ha Sardanapalus élt régen fajtalan, Bnéért ſzenvedett a’ fene oktalan (1792 Etédi Sós Márton 7296001, 87).

IV. partikula (rég, ritk)

’〈mn fokozására:〉bámulatos, elképesztő’ ❖ fajtalan sok irásaikkal az egész Várost el meritették volna (1784 Magyar Hírmondó C0272, 315).

Sz: fajtalanodik.

Vö. CzF. fajtalan, fajtalanul; ÉrtSz.; TESz. faj; ÉKsz.; SzT. fajtalan, fajtalanul; ÚMTsz.

🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.
fajtalan melléknév, főnév, határozószó és partikula
I. melléknév
1.
nemi vonatkozásban szabadosan v. természetellenesen viselkedő 〈személy, csoport, ill. lény〉
Tzélos [= céloz] a’ fajtalan Sodomának az Égbl eſett tz által lett el-veſztésére
(1789 Göböl Gáspár ford.Durand)
E fajtalan isten [ti. Zeus] egyszer Látni kívánta, hogy az ember Ez árnyékföldön mit csinál
(1831 e. Kazinczy Ferenc)
Onan, egy olly feslett család ivadéka volt, melly az egyébkint is fajtalan zsidó nép közt, minden ocsmány feslettség, lopás, csalás, barüzés, garázdaság, erőszaktétel és paráznaságról leginkáb elhiresült
(1847 Malatides Dániel)
Az asszonyszemélynek igen fajtalannak kellett lennie, mert engem, mint ártatlan s tapasztalatlan ifjut minden módon roszra, erkölcstelenségre akart csábitani
(1858 Táncsics Mihály)
Vad, fajtalan, rest és csalárd népnek képzeli mindenki a mi sátoros cigányainkat
(1893 PallasLex.)
II. Dareios nőül vette a nagynénjét, Parysatist, a legkegyetlenebb és legfajtalanabb asszonyok egyikét, a kik valaha kelet háremjeiben megfordultak
(1899 Nagy képes világtörténet)
Ő csak egyet lát: Pált, odabenn a városban, a ki egy gonosz, fajtalan fehérnéppel szeretkezik
(1905 Petelei István)
a holtak nem szólnak közbe, csak néha szakad be a sírdomb, ha a fajtalan menyecske a holt emberhez jár pásztorórára
(1923 Krúdy Gyula)
[Néró császár nem volt] fajtalanabb, mint Szókratész és sok ünnepelt ókori moralista, ki nőket, férfiakat egyaránt szeretett
(1925 Kosztolányi Dezső)
[amikor Öttevényi végleg elment,] nem sajnáltuk. Menjen a fenébe, gyáva áruló. Férfiatlan, hazafiatlan, fajtalan alak. Önfertőző
(1959 Ottlik Géza)
1a.
ilyen személyre jellemző 〈viselkedés, érzés, megnyilvánulás stb.〉
fajtalan tekéntet, búja kivánság, boſzſzúság, illetlen ſzók
(1777 Molnár János)
[a németek] ezer négy száz kilentzvenedik eſztendöben […] nagy fajtalanul erö-ſzakot-is tönek ſok Magyar Aſzſzonyok, ’s Léányok ſzemérmin
(1782 Cserey Farkas¹)
A’ fajtalan életek nehezen ſzenvedik, ha testi gonoſz kívánságoknak eleget nem tehetnek
(1788 Őri Fülep Gábor ford.Pictet)
Fajtalan szemmel pillantgatván e törékeny gyönyörü teremtményt, meglepetett ártatlan s őszinte kinézése
(1843 Récsi Emil ford.Sand)
álarczos bálok, eszem-iszom lakomák, tivornyázások, és néhutt fajtalan kedvtölések rendeztetnek
(1857 Vasárnapi Újság)
[Szerénka] bujálkodhatott a rendőrrel, a hordárral és a cigányokkal, a drótostóttal, más olyan fokhagymaszagú, mosdatlan férfiakkal, akik egyéb úrihölgyeknek is fajtalan kívánsága szokott lenni
(1921 Krúdy Gyula)
nagyon nehéz volna, európai nyelvre fordítva, szeretkezéseik lényegét úgy fejezni ki, hogy az ne tünjék törvénytelen és fajtalan üzelmek tiltott leírásának
(1922 Karinthy Frigyes)
Anyicskával is szót váltott, elmondta neki töviről-hegyire, mit tegyen, hogy megóvhassa tisztességét a buja püspöktől, aki olyan fajtalanul megböködte
(1953 Kolozsvári Grandpierre Emil)
még az ifjú főherceg buja támadása sem keltett benne fajtalan vágyakat, inkább csak csodálkozást, hogy ő, ő ilyen indulatokat kelthet valakiben
(1963 Bóka László)
Bujaságodat, vihogásodat, fajtalan paráznaságodat és bálványaidat ott látom a halmokon és a mezőn
(1995 Protestáns Biblia ford.)
Önként tett bejelentést a pécsi rendőrkapitányságon az az aberrált szexuális hajlamú fiatalember, aki egy éven keresztül űzött fajtalan játékokat egy 12 éves kislánnyal
(2002 Magyar Hírlap)
2. (kissé rég)
emberi felfogás szerint szemérmetlenül viselkedő 〈állat〉, ill. ilyen állatra jellemző 〈ösztön〉
[a juhok] tárſaſságában bennek [ti. a kosokban] gyakran támadozni ſzokott fajtalan kívánság öket igen meg erötlenéti
(1779 Próbákbúl szedett oktatás)
a’ tengelitze, kenderitze, ’s egyéb fajtalan madár leg ottan többé nöſtény kánárival nem közösködik, mihelyeſt melleje, a’ vagy a’hol a’ kánárival tartozkodik, nöſtény tengelitze ſzál
(1786 Tolnay Sándor ford.Wolstein)
El törli e’ pajzát, pajkos gyermekeket, Mint falra hugygyozó fajtalan ebeket
(1808 Farkas András)
Desdemona. Férjem remélem hűnek tart? Othello. Igen! Mint mészárszéken a fajtalan legyet, Mely alig született, már párosul
(1864 Szász Károly² ford.Shakespeare)
turbékolni, mint fajtalan galamb
(1918 Krúdy Gyula)
3.
nyíltan(, szeméremsértően) erotikus tartalmú 〈szöveg, művészi produkció, ill. alkotás, kül. vers〉
Hozott vólt magával ama’ Leányokból, Kik seprt kötöztek a’ nyír fa ágakból. Kötöztek, ’s eltte azokkal tántzoltak, Sok féle fajtalan bor nótát danoltak
(1789 Barcsay Ábrahám)
Ójjad ket [ti. a gyermekeket] mind azoktól, mellyek a’ képzeldést nagyon elevenítik, fajtalan képektl, könyvektl
(1802 Zsoldos János)
a hallás által különbféle fajtalan mesék, beszélgetések, elmésségek; a tapintás által a testnek csiklándozása, a csók […] bántják a nemi részeket
(1830 Bugát Pál)
hogy a’ sok buta legény az útczán fertelmes ujjongatásokkal, fajtalan versek kiabálásával háboritsa a’ jólelkü csendes lakosokat
(1846 Bonyhay Benjámin)
az érzelgési regények olvasása, a’ mezétlen test, ugyan ollyan szobrok úgy a’ fajtalan esetü rajzok, képek, látása, nézdelése és mutogatása éppen nem [gyermekeknek való]
(1847 Malatides Dániel)
az erkölcsi zabolátlanság ez időszaka is túlélte magát, miután az inger fokozása, följebb csigázása többé nem volt lehetséges s a fajtalan nóták legfőbb hirdetőnői részint elhaltak, részint gonoszúl vesztek
(1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
fajtalan szonettek
(1894 PallasLex.)
A comoediai cordax, mely a víg hyporchemákból keletkezett, a régi Görögországból legfajtalanabb tánczainak egyike volt; polgár nem is tánczolta volna a szinházon kívűl, mert a szemérmetlenség bizonyságának tekintették
(1904 ÓkoriLex.)
Külföldön – sok helyütt – ez alá a fogalom [ti. az erkölcsrendészet] alá vonják a prostitució ellenőrzésén kívül a közszemérmet sértő vagy éppen fajtalan iratok és képek terjesztésének megakadályozását
(1912 RévaiNagyLex.)
fajtalan az olyan irat, mely alkalmas arra, hogy a népben általánosan uralkodó szemérem- és erkölcsi érzetet nemi vonatkozásban megsértse
(1929 Ráth-Végh István)
kis várakat és virágfüzéreket rajzolt, majd pár fajtalan ábrát
(1942 Rónay György)
Horváth Iván sem világosít fel…, hogy miképp, milyen eszmei-költői megfontolásokból kerülhetnének az istenes versek a ’fajtalanok’ elé
(1987–1988 Kőszeghy Péter)
4. (rég, ritk)
kegyetlen, erőszakos, bűnöző életmódot folytató, emberiességéből kivetkőzött 〈személy〉
köſzönték, hálálták a’ Hertzegnek, hogy öket meg-ſzabaditotta, kérvén, hogy azon veſzedelmes lyukból vinné-ki öket, mivel bizonytalan, ha nintsenek-é még több ollyan fajtalan gonoſzok ott el-rejtve. A’ Hertzeg maga ſem tartotta tanátsosnak, abban a’ gyilkoſok vermében ſokáig késni
(1772 Mészáros Ignác ford.)
4a.
az általános erkölcsi szabályokba ütköző, ill. mértéktelenül túlzásba vitt 〈viselkedés, tevékenység stb.〉
az égett-bor, és más réſzegitö italok, mellyeket a’ gyermeknek fajtalanul adní ſzoktak ſokan
(1791 Gödri János ford.Marschall)
a római nép bizalma Micara, bíbornok, a capucinus szerzet főnöke felé fordult, ki […] kíméletlen ostorozója a bíbornoki sereg fajtalan fényűzésének
(1894 e. Kossuth Lajos)
Sohse legyünk kedves szülőinknek hálás gyermekei, mert az ilyen viselkedésünk oktalan, céltalan, embertelen és fajtalan is volna
(1911 Ady Endre)
A „bolondság” olyan erkölcstelen, fajtalan cselekedetet jelent, amelyet nem volt szabad elkövetni Izráelben
(1995 Jubileumi kommentár)
5. (nyj)
〈a népi hiedelemben:〉 ember képében, de lólábakkal megjelenő 〈gonosz szellem〉
A Ludvércz, melyet hívnak fajtalan léleknek és tébolygó léleknek is, a melyet azonban sohasem azonosítanak a hazajáró lélekkel, a legveszedelmesebb gonosz szellemek egyike
(1902 Jankó János)
6. (ritk, nyj)
vad, fékezhetetlen, munkára nem fogható 〈igavonó állat〉
szilaj állat: eredeti jelentése szerint gyors, vad, féktelen, fékezhetetlen, fajtalan, munkába nem fogott ló vagy szarvasmarha
(1982 NéprajziLex.)
7. (nyj)
meddő, ill. nemzőképtelen 〈személy〉
Apabátyám fajtalan (magtalan) volt
(1857 Vasárnapi Újság)
fajtalan: magtalan, gyermektelen
(1885 Magyar Nyelvőr)
Te Kali! Most már aztán elég legyen! Te hallgass! Te magtalan! Te fajtalan! Nem volt soha gyermeked, te meddő!
(1999 e. Kocsis Rózsi)
8. (kissé rég, ritk)
olyan 〈élőlény〉, amely faj(táj)ának egyedüli példánya, ill. amely egyetlen ismert faj()hoz sem tartozik
Sas vagy, a’ Kaukasus vadregényes sasa, Te lől a’ bűnökre Istennek ostora […] Előre bátoran, faj- és rokontalan
(1848 Életképek)
Negyedik kutyánk volt családunk kedvence. Fehér, feketével tarkázott, közönséges, fajtalan, egyszerű, rendes kutya volt
(1932 Krúdy Gyula)
9. (kissé rég, ritk)
olyan 〈alkotó〉, akinek vmely nemzet(iség)hez, ill. annak kultúrájához való tartozása a műve(i) alapján nem állapítható meg
az irodalom szemében fajuk is csak igazi íróknak van. A nem-írók minden faji bizonykodásuk ellenére is fajtalanok
(1927 Németh László²)
II. főnév (/ritk)
1.
nemi vonatkozásban szabadosan v. természetellenesen viselkedő személy
Sok Káromkodókat, Esküvöket, Fajtalanokat, Hazugokat ’s a’ t.s a többi látunk naponként
(1781 Gombási István)
Takarodj el (mond Micz bánné), Gyalázatos fajtalan!
(1836 Kisfaludy Sándor)
Hazudsz fajtalan! Kedvesednél voltál, kurafidnál
(1856 Szegfi Mór)
[Aurelius császár] mikor meghallotta volna, hogy egyik katonája erőszakot mívelt, két élőfát lehajtatott és összefogatott, a fajtalant aztán reájok köttette és a fákat eleresztette, úgy hogy a felrúgó két sudár a testet ketté szakította
(1896 Széchy Károly)
jertek rusztikusok és fajtalanok, szkurrák és paraziták hadseregemből ki nem maradhattok
(1912 Babits Mihály)
a törvényt nem az igaz emberért hozták, hanem a gonoszokért, a lázadókért, az istentelenekért, […] a fajtalanokért, a rabszolga-kereskedőkért
(1996 Katolikus Biblia ford.)
[Janus Pannonius] sokat gúnyolja környezete fajtalanjait, bujáit és kéjenceit
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
2. (rég, ritk)
〈testét szexuális célokra áruba bocsátó nő, prostituált〉
a’ fajtalan, egy valóságos magyar eredetü ſzó, ’s ezzel a’ féle fehér ſzeméllyek kiváltképen jól neveztetnek, kik a’ teſtekkel kereskednek
(1796 Sándor István)
III. határozószó (rég, ritk)
nemi szempontból szabadosan v. természetellenesen
Ha Sardanapalus élt régen fajtalan, Bnéért ſzenvedett a’ fene oktalan
(1792 Etédi Sós Márton)
IV. partikula (rég, ritk)
〈mn fokozására:〉 bámulatos, elképesztő
fajtalan sok irásaikkal az egész Várost el meritették volna
(1784 Magyar Hírmondó)
Sz: fajtalanodik
Vö. CzF. fajtalan, fajtalanul; ÉrtSz.; TESz. faj; ÉKsz.; SzT. fajtalan, fajtalanul; ÚMTsz.

Beállítások