gáttalan mn és hsz gátatlan (rég) , gátlan (rég)
I. mn
1. (ritk) ’olyan 〈hely〉, ahol nincsenek árvízvédelmi gátak’ ❖ hol erős gátokat huztak, túl azon mosolygó vetések, kövér legelők vagy rétek virulnak; mig a gátatlan oldal messze elláthatlanul úszik vizben (1854 Pesti Napló jún. 10. C8636, [1]) | gátatlan partot a rengő, a végtelen tengernek (1917 Népszava jún. 10. C7485, 9).
2. (irod v. vál) ’olyan 〈mozgás, haladás v. mozgó dolog v. személy〉, amelynek v. akinek nem áll útjában semmilyen, a megállítására képes fizikai akadály, ill. olyan 〈út, pálya stb.〉, amelyen nincs ilyen akadály’ ❖ fél dárdavetésnyire látja Gáttalan űzőjét villogva nyomába rohanni (1825 Vörösmarty Mihály CD01) | Messzeláthattam volna a gáttalan síkon, de halandó szemnek köd is gát (1837 Tóth Péter 8491002, 161) | A friss, szabad levegőn a gáttalan mozgásnál [ti. korcsolyázásnál] az „arcra szint az élet pirja fest”, s ezzel szemben a szük terem embertömegének akadályai közt a lázas izgalomtól fölhevült arcok közti ellentét hivja ki a mi kritikánkat (1908 Pesti Hírlap febr. 18. C5656, 19) | a gáttalan szél, amely a hegyek közt bolyong (1928 Lanátor Pogány Ferenc CD10) | autóba ül, száguld, nyeli a kilométereket, mérföldeket, yardokat – gáttalanul halad előre (1972 Egri Csaba 1041002, 258).
3. (irod v. vál) ’olyan 〈megnyilvánulás, tulajdonság, jelenség stb.〉, amelyet nem akadályoz, hátráltat v. nehezít semmilyen gátló tényező, körülmény’ ❖ Ott küzd az ember A’ vészözönnek Gátlan dühével (1821 Kisfaludy Károly 8242002, 60) | – Hol van a missz? – kiálta rá Eliz, minden ízében reszketve a gáttalan indulattól (1862 Jókai Mór CD18) | a magyar politikai géniusz más területeken sokkal gáttalanabbul érvényesülhet, mint az irodalomban (1939 Szerb Antal 9668011, 85) | Tárgyilagosan el kell ismerni azonban: indokolt a foci gáttalan népszerűsége (1974 Zsolt István 9808004, 199) | Őseink nyíltan és együtt élték meg a gyászt, akárcsak a keresztelő vagy a lagzi örömét. Ilyenkor gáttalanul szomorkodtak vagy örömködtek (2001 Magyar Hírlap CD09).
II. hsz (irod v. vál)
1. (átv is) ’mozgásában, haladásában, terjedésében fizikai akadályoktól nem hátráltatva, lassítva’ ❖ Az erős gátlan előre tör (1823 Kisfaludy Károly C0031, 237) | itt nincs lomb, nincs árnyék s a nap fénye gáttalan hull rá a sarcophagok márványára (1883 Nemzet nov. 5. esti kiadás C0382, [2]) | szivében az Élet forrása tisztán s gáttalan árad (1929 Babits ford.–Goethe CD10) | fegyelmezetlenül, szertelenül, gáttalan hömpölyög cselekmény, vita, monológ, belső monológ, nemcsak árad, olykor ki is árad... (1977 Karinthy Ferenc C6894, 1483).
2. ’korlátok, akadályozó tényezők nélkül, szabadon, zavartalanul’ ❖ megromlott szív ’s lélekből eredő undok tetteit, húzamos időn keresztül gátlan gyakorlani (1832 Társalkodó C0404, [309]) | A vérontás folyt gáttalan (1846 Gondol Dániel ford.–Cooper C1887, 36) | Az ujonczozási összeirás már az egész megyére kész, ugy, hogy a sorozást az illető időben gátlan megkezdhetni (1854 Pesti Napló jan. 28. C8636, [2]) | Sajtószabadság? Hogyne, hogyne, kérem! Ki is akarna közülünk olyat, Hogy szivből, agyból gáttalan ne érjen Szedőhöz, géphez érzés, gondolat (1913 Budapesti Hírlap nov. 16. C4701, 37) | szívemből gáttalan rikkant a rajongás (1967 e. Monoszlóy Dezső C6886, 495).
Sz: gáttalanság.
Vö. ÉrtSz.; TESz. gát; ÉKsz.