gatyás mn és fn
I. mn
1. ’(gyakran, jellemzően) gatyát mint népi ruhadarabot viselő 〈személy〉, ill. olyan 〈közösség, csoport〉, amelynek tagjai jellemzően, hagyományosan ilyen gatyát viselnek’ ❖ De csak hamis az a’ veres gatyás gyerek, Ollyanból leſznek ám a’ tzes emberek (1788 Pálóczi Horváth Ádám 7257002, 125) | Gatyás magyarországi paraszt (1884 Petelei István 8361008, 109) | [Apponyi Albertet] szerette a feudális kaszinó s a gatyás jászság (1903 Ady Endre CD0801) | általános volt a gatyaviselet, a szegény gatyásan járt télen is az erdőre (1981 NéprajziLex. CD47) | lobogó gatyás betyárok, kiegyenesített kaszával (1999 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’olyan 〈öltözék, viselet〉, amelynek része ez a gatya’ ❖ mikor kérdezték [Kis Istvánt], mért hagyta oda az uj világot, azt válaszolá, hogy az amerikaiak összecsődűltek előtte s lobogós ingű, gatyás viseletében ugy bámulták, mint a vadállatot (1880 Fővárosi Lapok C8096, 894) | ősz alak, süveggel a fején, gatyás ruhában (1902 Vasárnapi Újság C7416, 21) | a gatyás viselet a parasztférfiak öltözködésében a posztó felsőruhák mögé szoruló, másodlagos, nyári öltözet volt (1997 Magyar néprajz CD47) | a puszta királyának számító csikós bő gatyás öltözetét (2001 Szabad Föld jan. 5. C8387, 6).
1b. (ritk) ’ilyen személyre v. közösségre, csoportra jellemző, vele kapcs.’ ❖ beéri – mert „nem ismer jobbat” – például a sár közti magyar falusi gatyás élettel is (1846 Széchenyi István CD1501) | Az új igazgató határozott ellensége volt a népszínműnek, az ő elnevezése szerint a „gatyás” daraboknak (1900 Jókai Mór CD18).
2. (biz) ’alsótestén csak alsónadrágot viselő 〈férfi〉’ ❖ A spliti kikötő örökké Bábelt idézi. [...] Snájdig tengerésztisztek, egy szál gatyás rakodómunkások, elegáns dámák (1970 Népsport júl. 18. C8039, [5]) | [az öreg] gatyásan, mezítlábasan kiugrott a szobaajtón, s rémült képpel kiáltott a fiának: – Fercsi, hallod, lőnek! Fedezékbe! (1993 Szabad Föld márc. 23. C8379, 2) | nincs kizárva, hogy a valódi tettesek már holnap alsónadrágban, feltartott kézzel jelentkeznek a Teve utcában [ti. a rendőrségen], ám a jelek nem efféle gatyás balekokra utalnak (2002 Magyar Hírlap CD09).
3. (biz) ’nadrágot, ill. sportnadrágot v. fürdőnadrágot viselő 〈személy, kül. férfi〉’ ❖ [Erzsébet királynő] megilletődött hangon köszöntötte a labdarúgó-világbajnokság részvevőit, majd sorra kezet fogott a gatyás legényekkel, az első mérkőzés szereplőivel (1977 Népszava jún. 25. C7442, 5) | Bő gatyás deszkások, bicajos virtuózok suhantak el melletted, már azt sem tudtad, hová kapjad a fejed (2001 Magyar Hírlap CD09) | Akad még a magazinban más is: lopásteszt a balatoni strandon [...], jópofán „gatyás” és biciklis rendőrökkel (2006 Népszava aug. 17. C7469, 6).
4. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Áll) ’olyan 〈madár〉, amelynek csüdjét elálló tollazat borítja, ill. madárnak elálló tollakkal borított 〈testrésze〉’ ❖ A’ gagyás Galambok ritkán fiaſodnak (1779 Miháltz István ford.–Vanie4re 7225014, 71) | [a siketfajdoknak] barnapettegetett tollai vagynak, és […] gatyás, vagy tollas lábaik (1799 Fábián József ford.–Raff C1658, 368) | [a kakukkbagoly] igen görbe orra setétbarna, ’s lábszárai csak nem a’ körmökig gatyásak (1829 Pák Dienes 8346010, 190) | Este ismét a gatyás kuvik (Nyctale Tengmalmi) szólal meg e vidékeken (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | Minden évben megjelenik [Magyarországon] például az északi tundrákon fészkelő gatyásölyv (1995 Magyarország állatvilága CD14).
5. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (nyj v. Növ) ’(dúsan) elágazó 〈növény〉’ ❖ a’ Baſa Dohány apróbb és vastagabb levelü, ’s azért hamarább meg-is érig, ’s erösebb: a’ Gagyás pedig ſzélesebb és hoſzſzabb levelü (1790 Benkő József C0963, 5) | homokköves dombjainkat [...] sárga szőnyegként boritja a’ gatyás Rekettye (Genista sagittalis) (1834 Hasznos Mulatságok C8340, 390) | Igy készül a világ az éjre: hever az árny, állnak a lécek, mint túl a gatyás jegenyék (1925–1927 Babits Mihály CD01) | Ollan gatyás fa vót, aki nehezzen hasad (1951–1955 Kiskanizsai szótár C5830, 95) | Szerszámfának alkalmas még az amúgy hibátlan, de „gatyás”, kettéágazó fa is, de ennél már több volt a veszteség, mert a fa Y–alakban elágazó részét nem lehetett hasítani, felhasználni (1995 Varga Éva Teréz C7128, 567) | vérontófű, gatyás v. vesszős saláta (1996 Természet Világa CD50).
II. fn
’(jellemzően, hagyományosan) gatyát viselő személy, ill. ilyen személyek csoportja’ ❖ [pesti szálák, azaz báltermek:] Hetedszer a’ Gatyások szállája. Nyolcadszor a’ Fa-vágók szállája (1803 Gaal György C1778, 40) | Lordom, a gatyást ne szánjad! Igaz, hogy ás, túr, míg ti bért srófoltok, De a ki jobban alszik, az a boldog! (1899 Ábrányi Emil ford.–Byron C7060, 90) | hozzatok ide egy borzas gatyást a konda mellől, vagy egy öreg katonát a faluból, amelyik maga csinálja, maga sírja, neveti vagy sóhajtja ki magából a nótázó érzést... az igen, az a magyar nóta (1940 Népszava okt. 20. C7508, 11) | [a 19. század végére Kisújszálláson kialakult egyfajta elkülönülés az] iparosok és földművelők viszonylatában is. 1891-ben például amiatt támadt nézeteltérés, mert az ipartestületi bálra nem eresztették be a „fehér gatyásokat” (2000 Magyar néprajz CD47).
ÖE: inges-.
Sz: gatyáskodik.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÚMTsz.