bitorol ts ige 6a3

1. (Jog is) ’〈vmely anyagi természetű v. hasznot hajtó dolgot, ill. területet〉 erőszakosan megszerezve, illetéktelenül birtokában tart v. használ’ ❖ Usurpare […] bitorlani (1833 Fogarasi János C5307, 49) | [az alsóbb népréteg] minden birtokot, minden vagyont bitorlottnak, sőt egyenesen tőle elraboltnak kezd tekinteni már (1842 Széchenyi István CD1501) | Hiszem és vallom, hogy hazámat Hosszan bitorolni nem fogja az osztrák (1852–1853 Sárosi Gyula 8404062, 234) | A második hintót a Zsombék családnak egy közel rokona bitorolta (1863 Lauka Gusztáv 8268037, 113) | Élhet még valaha Krisztusnak jó népe, S hajón, lovon támad a pogány törökre, Nagy bitorlott zsákmányt visszavíni tőle (1899 Jánosi Gusztáv ford.–Tasso 8206008, 22) | az uralkodó párt, mely évtizedek óta egyedül és ingyen bitorolta a tulajdonának tekintett közlegelőt (1904 ÓkoriLex. CD28) | az óhazát bitorló latinok (1978 Spiró György 1143002, 319) | 1312 előtt Csák Máté híve, Ibur fia István szemet vetett Börzsönyre és elfoglalta a falut, az érsekség itteni ezüstbányáját és jövedelmeit is jogtalanul bitorolta, s ezzel kétszáz márka kárt okozott Tamás érseknek (2000 Horváth M. Ferenc CD36).

1a. (átv is) ’〈ember v. állat helyet〉 rendsz. onnan más(oka)t kiszorítva elfoglal és használ v. birtokol’ ❖ A karzatot ugy szólván egészen a helybeli tanuló iúság bitorolja (1844 Pákh Albert C3390, 9) | egy becstelen személy, ki mint másnak a hites felesége, tiltott szerelemben élt egy férfival, az első helyet merte bitorolni a templomban (1876 Jókai Mór CD18) | megesik, hogy a várva-várt gubacsdarazsak helyett fémfürkészek és egyéb apró darazsak jelennek meg, melyek a gubacsban bitorolták a tért a többi darázs kárára (1933 Az állatok világa ford. CD46) | [a zongoristának] vissza kell kapnia eredeti helyét is, amelyet jelenleg a Tangó vonószenekar bitorol (1988 Kertész Imre² CD41).

2. ’〈hatalmat, kiváltságot stb.〉 jogtalanul megszerez(ve gyakorol v. használ)’ ❖ Magát a’ népeknek szívébe bétolta, Az Igazság’ kardját, fontját [= mérlegét] bitorolta (1799 Csokonai Vitéz Mihály C1320, 91) | dictatori hatalmat bitorlani tudományok mezején nem lehet (1830 Kritikai Lapok C0236, 138) | a’ nemesség bitorlott elsőségei’ (1842 e. Szentiváni Mihály 8442001, 16) | [III. Richárd] két évig bitorolta az angol koronát (1910 Szomory Dezső CD10) | Azt hiszed, nekem nem fáj, hogy idegen bitorolja a trónt? (1968 Gyurkó László 9210001, 17) | [Sieyès abbé szerint] a kiváltságokat egyetlen szűk, a társadalomnak semmiféle hasznot nem hajtó, élősdi réteg bitorolja (1993 Hahner Péter CD17).

3. (Jog is) ’〈nevet, címet, jogot stb.〉 illetéktelenül, jogtalanul használ’ ❖ kártyásnak mondják, sőt nevét is bitorlottnak állítják (1840 Nagy Ignác 8324005, 7) | veje mint nem született mágnás, sem magas ranggal biró tisztviselő, csak bitorolja a méltóságos és nagyságos czimet (1863 Dózsa Dániel 8111054, 119) | „Népkönyvem” két német forditásban forgott közkézen, anélkül, hogy tudtam volna róla; tulajdoni jogomat bitorolták, a nélkül, hogy ennek fejében csak egy krajcárnyi kárpótlást adtak volna (1876 Táncsics Mihály 8463017, 243) | a nemzeti színházról levén szó, tudja meg a magyar közönség azt is, hogy az többé nem nemzeti, e címet, e dícső nevet jogtalanul bitorolja (1879 e. Vahot Imre 8502002, 448) | tenger sok az álkritikus, aki csak bitorolja ez elnevezést és lerontja a közönségben a kritikába vetett hitet (1922 Dóczy Jenő CD10) | [Gombrowicz művében] Henryk-Hamlettel szemben áll egy lezüllött apakép. Akit kényszerűen apjának vall, bitorolja csak a kitüntető címet (1991 Molnár Gál Péter 2038033, 124).

3a. ’〈rangot, díjat, elismerést stb.〉 érdemtelenül megszerezve használ’ ❖ A bitorlott hirnévnek mindenütt vége szakad (1835 Széchenyi István CD1501) | [az asszony] az emberi érzelmek világában senki és semmi, […] mégis érdemet, díjat, becsülést bitorol (1846 Kuthy Lajos 8261003, 212) | [A folyóirat] szerette volna […] megtámadni a bitorolt tekintélyeket (1885 Gyulai Pál C4540, 361) | [a dilettánsok] méltatlan s nem egészen becsületes konkurrenciát csinálnak az igazi írónak, bitorolják babérait (1933 Babits Mihály C0696, 341).

3b. (mn-i ign-i alakban) ’vminek a látszatát kelti, ill. vminek a szerepében, formájában stb. tűnik fel’ ❖ a nagyság, jóság s fényesség bitorlott nevezetit rájok csak véletlen születés, balszokás vagy valami halandó fente (1835 Széchenyi István 8429015, 24) | hazafiság alakját bitorló önzés (1842 Kossuth Lajos CD32) | A német fasizmus egy nemzeti jelleget bitorló militarizmus légköréből nőtt bele […] a bestialitásba (1966 Fábry Zoltán 9131002, 31).

Ö: el~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

bitorol tárgyas ige 6a3
1. (Jog is)
〈vmely anyagi természetű v. hasznot hajtó dolgot, ill. területet〉 erőszakosan megszerezve, illetéktelenül birtokában tart v. használ
Usurpare […] bitorlani
(1833 Fogarasi János)
[az alsóbb népréteg] minden birtokot, minden vagyont bitorlottnak, sőt egyenesen tőle elraboltnak kezd tekinteni már
(1842 Széchenyi István)
Hiszem és vallom, hogy hazámat Hosszan bitorolni nem fogja az osztrák
(1852–1853 Sárosi Gyula)
A második hintót a Zsombék családnak egy közel rokona bitorolta
(1863 Lauka Gusztáv)
Élhet még valaha Krisztusnak jó népe, S hajón, lovon támad a pogány törökre, Nagy bitorlott zsákmányt visszavíni tőle
(1899 Jánosi Gusztáv ford.Tasso)
az uralkodó párt, mely évtizedek óta egyedül és ingyen bitorolta a tulajdonának tekintett közlegelőt
(1904 ÓkoriLex.)
az óhazát bitorló latinok
(1978 Spiró György)
1312 előtt Csák Máté híve, Ibur fia István szemet vetett Börzsönyre és elfoglalta a falut, az érsekség itteni ezüstbányáját és jövedelmeit is jogtalanul bitorolta, s ezzel kétszáz márka kárt okozott Tamás érseknek
(2000 Horváth M. Ferenc)
1a. (átv is)
〈ember v. állat helyet〉 rendsz. onnan más(oka)t kiszorítva elfoglal és használ v. birtokol
A karzatot ugy szólván egészen a helybeli tanuló iúság bitorolja
(1844 Pákh Albert)
egy becstelen személy, ki mint másnak a hites felesége, tiltott szerelemben élt egy férfival, az első helyet merte bitorolni a templomban
(1876 Jókai Mór)
megesik, hogy a várva-várt gubacsdarazsak helyett fémfürkészek és egyéb apró darazsak jelennek meg, melyek a gubacsban bitorolták a tért a többi darázs kárára
(1933 Az állatok világa ford.)
[a zongoristának] vissza kell kapnia eredeti helyét is, amelyet jelenleg a Tangó vonószenekar bitorol
(1988 Kertész Imre²)
2.
〈hatalmat, kiváltságot stb.〉 jogtalanul megszerez(ve gyakorol v. használ)
Magát a’ népeknek szívébe bétolta, Az Igazság’ kardját, fontját [= mérlegét] bitorolta
(1799 Csokonai Vitéz Mihály)
dictatori hatalmat bitorlani tudományok mezején nem lehet
(1830 Kritikai Lapok)
a’ nemesség bitorlott elsőségei’
(1842 e. Szentiváni Mihály)
[III. Richárd] két évig bitorolta az angol koronát
(1910 Szomory Dezső)
Azt hiszed, nekem nem fáj, hogy idegen bitorolja a trónt?
(1968 Gyurkó László)
[Sieyès abbé szerint] a kiváltságokat egyetlen szűk, a társadalomnak semmiféle hasznot nem hajtó, élősdi réteg bitorolja
(1993 Hahner Péter)
3. (Jog is)
〈nevet, címet, jogot stb.〉 illetéktelenül, jogtalanul használ
kártyásnak mondják, sőt nevét is bitorlottnak állítják
(1840 Nagy Ignác)
veje mint nem született mágnás, sem magas ranggal biró tisztviselő, csak bitorolja a méltóságos és nagyságos czimet
(1863 Dózsa Dániel)
„Népkönyvem” két német forditásban forgott közkézen, anélkül, hogy tudtam volna róla; tulajdoni jogomat bitorolták, a nélkül, hogy ennek fejében csak egy krajcárnyi kárpótlást adtak volna
(1876 Táncsics Mihály)
a nemzeti színházról levén szó, tudja meg a magyar közönség azt is, hogy az többé nem nemzeti, e címet, e dícső nevet jogtalanul bitorolja
(1879 e. Vahot Imre)
tenger sok az álkritikus, aki csak bitorolja ez elnevezést és lerontja a közönségben a kritikába vetett hitet
(1922 Dóczy Jenő)
[Gombrowicz művében] Henryk-Hamlettel szemben áll egy lezüllött apakép. Akit kényszerűen apjának vall, bitorolja csak a kitüntető címet
(1991 Molnár Gál Péter)
3a.
〈rangot, díjat, elismerést stb.〉 érdemtelenül megszerezve használ
A bitorlott hirnévnek mindenütt vége szakad
(1835 Széchenyi István)
[az asszony] az emberi érzelmek világában senki és semmi, […] mégis érdemet, díjat, becsülést bitorol
(1846 Kuthy Lajos)
[A folyóirat] szerette volna […] megtámadni a bitorolt tekintélyeket
(1885 Gyulai Pál)
[a dilettánsok] méltatlan s nem egészen becsületes konkurrenciát csinálnak az igazi írónak, bitorolják babérait
(1933 Babits Mihály)
3b. (mn-i ign-i alakban)
vminek a látszatát kelti, ill. vminek a szerepében, formájában stb. tűnik fel
a nagyság, jóság s fényesség bitorlott nevezetit rájok csak véletlen születés, balszokás vagy valami halandó fente
(1835 Széchenyi István)
hazafiság alakját bitorló önzés
(1842 Kossuth Lajos)
A német fasizmus egy nemzeti jelleget bitorló militarizmus légköréből nőtt bele […] a bestialitásba
(1966 Fábry Zoltán)
Ö: elbitorol
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

Beállítások