bizonyoz ige 4a (rég)

1. tn ’(vmit bizonygatva) fogadkozik, esküdözik’ ❖ égre földre bizonyoz, hogy csakugyan ugy van a’ dolog (1842 Regélő Pesti Divatlap C1521, 1162) | A szobalány hiába bizonyoz, hogy nincs itthon a nagyságos asszony (1877 Vértesi Arnold C4451, 171).

1a. ts ’hosszasan, ismételve v. kitartóan, makacsul állít, erősít vmit; bizonygat’ ❖ Bizonyozom: Affirmo (1810 Simai Kristóf C3748, 144) | könybe-lábadó szemmel bizonyozta, hogy abban, mit ő elhordott, egy [tégla] se volt nagyobb, mint a fél ökle (1860–1865 Arany János 8014010, 42) | ártatlanságát bizonyozza (1879 Beöthy Zsolt C1021, 110) | a kortársak azt bizonyozzák, hogy Petőfi tulajdonképpen csak annyira volt szerelmes, amennyire szükséges egzaltáltnak lenni egy szerelmi költemény megírásához (1923 Krúdy Gyula CD10).

2. tn ’saját álláspontját hevesen bizonygatva, meggyőződéssel védve vitatkozik vmiről’ ❖ Ennek [ti. hogy egy asszony kutyakölyköket szült] valóságán, kéſzek voltak sokan bizonyozni is (1792 Magyar Hírmondó C5808, 814) | sok bizonyozni szerető uracsaink, kik vitáznak nagy zajjal (1843 Athenaeum C0027, 87) | bizonyozott az aratókkal, déli harangszókor, hogy tizenegy óra volt az (1857 Jókai Mór C2255, 206) | azok egy darabig bizonyoztak fölötte, hogy csonttörés-e vagy ficzamodás? (1899 Baksay Sándor C0729, 224).

3. tn (ritk) ’vminek a megerősítéséül, igenlésül többször bizonyt mond, ill. igenlést kifejező mozdulatot tesz’ ❖ Bizonyozni: a’ bizonyt el-mondani (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 22) | behunyja szemeit, barátait látszik hallgatni, hümmög közbe és addig bólingat, bizonyoz nekik fejével (1881 Mikszáth Kálmán CD04).

Vö. CzF.; ÚMTsz. bizonyozik

bizonyoz ige 4a (rég)
1. tárgyatlan
(vmit bizonygatva) fogadkozik, esküdözik
égre földre bizonyoz, hogy csakugyan ugy van a’ dolog
(1842 Regélő Pesti Divatlap)
A szobalány hiába bizonyoz, hogy nincs itthon a nagyságos asszony
(1877 Vértesi Arnold)
1a. tárgyas
hosszasan, ismételve v. kitartóan, makacsul állít, erősít vmit; bizonygat
Bizonyozom: Affirmo
(1810 Simai Kristóf)
könybe-lábadó szemmel bizonyozta, hogy abban, mit ő elhordott, egy [tégla] se volt nagyobb, mint a fél ökle
(1860–1865 Arany János)
ártatlanságát bizonyozza
(1879 Beöthy Zsolt)
a kortársak azt bizonyozzák, hogy Petőfi tulajdonképpen csak annyira volt szerelmes, amennyire szükséges egzaltáltnak lenni egy szerelmi költemény megírásához
(1923 Krúdy Gyula)
2. tárgyatlan
saját álláspontját hevesen bizonygatva, meggyőződéssel védve vitatkozik vmiről
Ennek [ti. hogy egy asszony kutyakölyköket szült] valóságán, kéſzek voltak sokan bizonyozni is
(1792 Magyar Hírmondó)
sok bizonyozni szerető uracsaink, kik vitáznak nagy zajjal
(1843 Athenaeum)
bizonyozott az aratókkal, déli harangszókor, hogy tizenegy óra volt az
(1857 Jókai Mór)
azok egy darabig bizonyoztak fölötte, hogy csonttörés-e vagy ficzamodás?
(1899 Baksay Sándor)
3. tárgyatlan (ritk)
vminek a megerősítéséül, igenlésül többször bizonyt mond, ill. igenlést kifejező mozdulatot tesz
Bizonyozni: a’ bizonyt el-mondani
(1792 Baróti Szabó Dávid)
behunyja szemeit, barátait látszik hallgatni, hümmög közbe és addig bólingat, bizonyoz nekik fejével
(1881 Mikszáth Kálmán)
Vö. CzF.; ÚMTsz. bizonyozik

Beállítások