bukvenc (3B) l. bukfenc

bukfenc fn 3Bbukhenc (rég) , bukvenc (rég)

1. ’〈testgyakorlásként, mutatványként, ill. játékból:〉 a talajra dőlve a fejen és a háton való átfordulás a test hosszában’ ❖ bak-fitty [=] bukfencz, bukventz (1784 Baróti Szabó Dávid C0815, 14) | Zsurnalisztának feladása [= feladata] nem az, hogy bajazzóként ide s tova ugrándozva, a nemes közönséget bukfenceivel mulassa (1845 Eötvös József 8126043, 69) | [a kisgyerekek] bukfenceket hánytak a terem közepén, kergetőztek a nagyok körül (1932 Sinkó Ervin CD10) | guruló átfordulás (bukfenc) kétszer előre, kétszer hátra (2000 Századok CD58) bukfencet hány(vkinek) (ritk, pejor) ’〈művész〉 megalkuvó módon, ill. hatásvadászó eszközökkel szórakoztat’ ❖ Kossuth színésze [a szabadságharc bukása után] néhány év mulva már a Bach-korszak urainak hányta a bukfencet a színkörben (1926 Móra Ferenc 9459041, 180) | [a szappanoperákat elemezve] meg kellene mutatni, hogy hol hiteltelenek. Hogy hol hánynak bukfencet igazi humor helyett (2000 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈(cirkuszi) tornamutatványként is:〉(magasból való) elrugaszkodás, ugrás után a test szélességi tengelye körüli átfordulás a levegőben; szaltó’ ❖ [a kínai opera végén a szereplők] valamennyien bukfenczet vetnek a levegőbe ugrálva, melly alkalommal az igazgató melle szolgál trempolin gyanánt (1858 Vasárnapi Újság CD56) | bukfencz a trapézen (1885 Reviczky Gyula CD01) | a bécsújhelyi patakot saltó mortaléval, bukfencet vetve ugrottad át (1895 Jókai Mór CD18) | [a vihar közeledtét érző delfin] ujjongva fickándozik a hömpölygő hullámokban, bukfenceket vet és valósággal tombol (1929 Az állatok világa ford. CD46).

1b. (Rep) ’〈műrepülésben:〉 az a mutatvány, amelynek során a repülőgép szélességi tengelye körül fölfelé v. lefelé átfordul’ ❖ bukfenc (looping) (1927 RévaiNagyLex. C5716, 786) | [a műrepülésről készített] felvételen látszottak a bukfencek, 45 fokos emelkedés közben bemutatott orsók, és végül a háton repülés (1998 Magyar Hírlap CD09).

1c. ’vkinek v. vminek kül. esés, zuhanás közben történő átfordulása a saját szélességi tengelye körül’ ❖ a kis bukhencz sokat kivett a tens úr [részegségtől] ködös fejéből, […] elannyira, hogy Jancsi segedelmével a helyreállított szánra fel tudott tápászkodni (1846 Jókai Mór C2246, 258) | A gálya billent, majd orrára dűlt, S egy nagy bukfenczczel végkép elmerűlt (1885 Ábrányi Emil ford.–Byron C0509, 98) | a nemes vad hatalmas bukfenczczel szegi nyakát lövése után (1894 Bársony István 8029003, 295) | nagyot reccsen valami, a [repülő]gép zihálva és hörögve csuklik össze, bukfencet hány és lebukik (1923 Karinthy Frigyes 9309006, 168) | [az ún. szupertojást megállítjuk] a csúcsán, majd egy gyengéd lökéssel megpróbáljuk elérni, hogy egy vagy két, vagy több bukfencet vessen, mielőtt ismét megállna valamelyik csúcsán (2000 Természet Világa CD50) bukfencet vet (kissé rég) a) ’ilyen módon átfordulva hirtelen elesik, felbukik’ ❖ No gazemberek most vessetek keresztet! Durr, durr! vetik bizony azok a bukfencet (1883 Vajda János CD01) | Egy káplárt homlokon ért a lövés; magasra ugrott a levegőben és bukfencet vetett (1914 Lovik Károly 9402004, 31) | [a medve] hegyről lefelé csak lassan tud futni, különben könnyen bukfencet vetne (1929 Az állatok világa ford. CD46) b) ’〈vmi(nek az állapota, helyzete, rendje)(ellenkezőjébe fordulva) felborul, ill. csődöt mond v. megbukik’ ❖ [a királyi kincstár örökösödési joga és az ősiség] minden viszonyainkba annyira bele van szőve, hogy ha az a kettő bukfenczet vet minden reájok épült viszonyok is bukfenczet vetnek (1834 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | Bécsben beüt a krach, s a bankok bukfencet vetnek (1875 Jókai Mór CD18) | Bukfencet kell már vetni ennek a mostani világrendnek, hogy megint szép emberek jöjjenek a földre, a nők megelégedettek, a férfiak urak legyenek, mint a Keleten (1917–1919 Krúdy Gyula CD54) | a tradicionális gazdasági ágak válsága közepette új technikák bontakoznak ki, és ezek a megszokott viszonyokat és magatartásokat a fejük tetejére állítják. Az élet nemcsak változik, de bukfenceket is vet (1996 Figyelő CD2601).

2. ’〈kül. beszédben, gondolkodás(mód)ban, magatartásban:〉 meglepő(, szabálytalan, ill. a várttal homlokegyenest ellenkező) változ(tat)ás’ ❖ [a magyarul gyengén beszélő Decséry főispán] minden generális gyűlésen, melyre Bécsből lerándult, egymás hírét elhomályosító nevezetes nyelvtani bukfencekkel örvendezteté meg a tekintetes karokat és rendeket (1872 Jókai Mór CD18) | Történet az eseménytelenségről. Parasztok élete, romantika nélkül. A megírásban semmi újító hisztéria, semmi bukfenc (1928 M. Pogány Béla CD10) | merész logikai bukfenc (1951 Sőtér István 9613009, 84) | világnézeti bukfencet végrehajtó [párt] (2000 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’vminek a rendjében, menetében, ill. vkinek, vminek a sorsában beállt kedvezőtlen fordulat, es. bukás’ ❖ nem hiszem, hogy „nemzeti bukfencz” vagy idegen beleavatkozásnak előidézése volna czélunk, legalább az enyim nem (1842 Széchenyi István CD1501) | A történelem bukfencei óvatosságra kell hogy intsék az embert (1972 Bojtár Endre 1021003, 156) | [néhány munkatárs] féláron juthat majd az eddigi tőzsdei bukfenceket viszonylag jól átvészelő és az idén 12,5 ezer és 17,5 ezer forint között forgó bankpapírokból (2000 Figyelő CD2601).

3. ’〈művészetben:〉 olcsó, hatásvadász eszközökkel élő alkotói módszer’ ❖ annyira nihilista Bernard Shaw, hogy még önmagát is kicsúfolja. Fölséges művészet és bukfenc váltogatják egymást (1906 Ady Endre CD0801) | A banális realizmus eszközei elavultak. Az újítás igénye általános és jogosult; ami jogtalan: a puszta becsvágy, a bukfenc, az öncélú formabontás, amikor a szerző pontosan tudja, hogy mit nem akar, de fogalma sincs arról: mit akar (1972 Sütő András 9620019, 113).

4. (rég, Isk) ’elégtelen felelet, ill. osztályzat’ ❖ Mond [!] el a bibliát, Csürkös, – öt hibára bukfencz (1847 Vas Gereben 8514007, 25).

Ö: tigris~.

ÖU: előre~.

ÖE: ~hányás, ~hányó.

Sz: bukfencel, bukfences.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

bukvenc lásd bukfenc
bukfenc főnév 3B
bukhenc 3B (rég)
bukvenc 3B (rég)
1.
〈testgyakorlásként, mutatványként, ill. játékból:〉 a talajra dőlve a fejen és a háton való átfordulás a test hosszában
bak-fitty [=] bukfencz, bukventz
(1784 Baróti Szabó Dávid)
Zsurnalisztának feladása [= feladata] nem az, hogy bajazzóként ide s tova ugrándozva, a nemes közönséget bukfenceivel mulassa
(1845 Eötvös József)
[a kisgyerekek] bukfenceket hánytak a terem közepén, kergetőztek a nagyok körül
(1932 Sinkó Ervin)
guruló átfordulás (bukfenc) kétszer előre, kétszer hátra
(2000 Századok)
bukfencet hány (vkinek)
(ritk, pejor)
〈művész〉 megalkuvó módon, ill. hatásvadászó eszközökkel szórakoztat
Kossuth színésze [a szabadságharc bukása után] néhány év mulva már a Bach-korszak urainak hányta a bukfencet a színkörben
(1926 Móra Ferenc)
[a szappanoperákat elemezve] meg kellene mutatni, hogy hol hiteltelenek. Hogy hol hánynak bukfencet igazi humor helyett
(2000 Magyar Hírlap)
1a.
(cirkuszi) tornamutatványként is:〉 (magasból való) elrugaszkodás, ugrás után a test szélességi tengelye körüli átfordulás a levegőben; szaltó
[a kínai opera végén a szereplők] valamennyien bukfenczet vetnek a levegőbe ugrálva, melly alkalommal az igazgató melle szolgál trempolin gyanánt
(1858 Vasárnapi Újság)
bukfencz a trapézen
(1885 Reviczky Gyula)
a bécsújhelyi patakot saltó mortaléval, bukfencet vetve ugrottad át
(1895 Jókai Mór)
[a vihar közeledtét érző delfin] ujjongva fickándozik a hömpölygő hullámokban, bukfenceket vet és valósággal tombol
(1929 Az állatok világa ford.)
1b. (Rep)
〈műrepülésben:〉 az a mutatvány, amelynek során a repülőgép szélességi tengelye körül fölfelé v. lefelé átfordul
bukfenc (looping)
(1927 RévaiNagyLex.)
[a műrepülésről készített] felvételen látszottak a bukfencek, 45 fokos emelkedés közben bemutatott orsók, és végül a háton repülés
(1998 Magyar Hírlap)
1c.
vkinek v. vminek kül. esés, zuhanás közben történő átfordulása a saját szélességi tengelye körül
a kis bukhencz sokat kivett a tens úr [részegségtől] ködös fejéből, […] elannyira, hogy Jancsi segedelmével a helyreállított szánra fel tudott tápászkodni
(1846 Jókai Mór)
A gálya billent, majd orrára dűlt, S egy nagy bukfenczczel végkép elmerűlt
(1885 Ábrányi Emil ford.Byron)
a nemes vad hatalmas bukfenczczel szegi nyakát lövése után
(1894 Bársony István)
nagyot reccsen valami, a [repülő]gép zihálva és hörögve csuklik össze, bukfencet hány és lebukik
(1923 Karinthy Frigyes)
[az ún. szupertojást megállítjuk] a csúcsán, majd egy gyengéd lökéssel megpróbáljuk elérni, hogy egy vagy két, vagy több bukfencet vessen, mielőtt ismét megállna valamelyik csúcsán
(2000 Természet Világa)
bukfencet vet (kissé rég)
a)
ilyen módon átfordulva hirtelen elesik, felbukik
No gazemberek most vessetek keresztet! Durr, durr! vetik bizony azok a bukfencet
(1883 Vajda János)
Egy káplárt homlokon ért a lövés; magasra ugrott a levegőben és bukfencet vetett
(1914 Lovik Károly)
[a medve] hegyről lefelé csak lassan tud futni, különben könnyen bukfencet vetne
(1929 Az állatok világa ford.)
b)
〈vmi(nek az állapota, helyzete, rendje) (ellenkezőjébe fordulva) felborul, ill. csődöt mond v. megbukik
[a királyi kincstár örökösödési joga és az ősiség] minden viszonyainkba annyira bele van szőve, hogy ha az a kettő bukfenczet vet minden reájok épült viszonyok is bukfenczet vetnek
(1834 Kossuth Lajos összes munkái)
Bécsben beüt a krach, s a bankok bukfencet vetnek
(1875 Jókai Mór)
Bukfencet kell már vetni ennek a mostani világrendnek, hogy megint szép emberek jöjjenek a földre, a nők megelégedettek, a férfiak urak legyenek, mint a Keleten
(1917–1919 Krúdy Gyula)
a tradicionális gazdasági ágak válsága közepette új technikák bontakoznak ki, és ezek a megszokott viszonyokat és magatartásokat a fejük tetejére állítják. Az élet nemcsak változik, de bukfenceket is vet
(1996 Figyelő)
2.
〈kül. beszédben, gondolkodás(mód)ban, magatartásban:〉 meglepő(, szabálytalan, ill. a várttal homlokegyenest ellenkező) változ(tat)ás
[a magyarul gyengén beszélő Decséry főispán] minden generális gyűlésen, melyre Bécsből lerándult, egymás hírét elhomályosító nevezetes nyelvtani bukfencekkel örvendezteté meg a tekintetes karokat és rendeket
(1872 Jókai Mór)
Történet az eseménytelenségről. Parasztok élete, romantika nélkül. A megírásban semmi újító hisztéria, semmi bukfenc
(1928 M. Pogány Béla)
merész logikai bukfenc
(1951 Sőtér István)
világnézeti bukfencet végrehajtó [párt]
(2000 Magyar Hírlap)
2a.
vminek a rendjében, menetében, ill. vkinek, vminek a sorsában beállt kedvezőtlen fordulat, es. bukás
nem hiszem, hogy „nemzeti bukfencz” vagy idegen beleavatkozásnak előidézése volna czélunk, legalább az enyim nem
(1842 Széchenyi István)
A történelem bukfencei óvatosságra kell hogy intsék az embert
(1972 Bojtár Endre)
[néhány munkatárs] féláron juthat majd az eddigi tőzsdei bukfenceket viszonylag jól átvészelő és az idén 12,5 ezer és 17,5 ezer forint között forgó bankpapírokból
(2000 Figyelő)
3.
〈művészetben:〉 olcsó, hatásvadász eszközökkel élő alkotói módszer
annyira nihilista Bernard Shaw, hogy még önmagát is kicsúfolja. Fölséges művészet és bukfenc váltogatják egymást
(1906 Ady Endre)
A banális realizmus eszközei elavultak. Az újítás igénye általános és jogosult; ami jogtalan: a puszta becsvágy, a bukfenc, az öncélú formabontás, amikor a szerző pontosan tudja, hogy mit nem akar, de fogalma sincs arról: mit akar
(1972 Sütő András)
4. (rég, Isk)
elégtelen felelet, ill. osztályzat
Mond [!] el a bibliát, Csürkös, – öt hibára bukfencz
(1847 Vas Gereben)
ÖU: előrebukfenc
ÖE: bukfenchányás, bukfenchányó
Sz: bukfencel, bukfences
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások