árt¹ tn ige 4a7 

1. ’káros hatással van vmire, kárt okoz’ ❖ Tapaſztalván az ördög, hogy a’ meg-ſzállott emberböl ki-kell költözni néki, iſzonyúképpen hányta vetette, és nagy dühöſséggel ſzaggatta ötet; de ſemmit nem árta vala néki (1772 Vajda Sámuel 7365001, 146) | nem olly könnyen árt nékik [ti. a gyümölcsfáknak] a hideg (1780 Magyar Hírmondó C0268, 371) | [a per] ügyvédi hírnevének sokat árthatott volna (1854 Jókai Mór C2244, 284) | Tudod, hogy a harag árt a szépségnek (1883 Győry Vilmos C1973, 4) | Árt az érthetőségnek a nagyon bonyodalmas mondatszerkezet, a mondatszerkesztés következetlensége, a magyartalanság (1895 Négyesy László 8329001, 191) | [a versírás] árt komolyságodnak, veszélyezteti a trónt (1921 Kosztolányi Dezső CD10) | Sohasem hervad az a kert, lombjai zölden lengenek, mondják, nem ártanak neki forró nyarak, hideg telek (1974 Rab Zsuzsa ford.–Csavcsavadze 9539015, 81).

1a. ’emberi szervezetre, egészségre károsan hat’ ❖ [a szarvas szamarak] ſzarvából a’ melly pohár kéſzíttetik, abból az ivott méreg nem árt (1775 Molnár János 7232027, 138) | a’ gyakor venus [= szerelmi élet], a’ gyomor után, leg inkább és hamarébb a’ ſzemnek árt (1793 Mátyus István 7222034, 554) | a’ bolond mesék az emberhússal élòkrl, kísértetekrl […] ártanak az  testeknek [ti. a gyermekekének], és gyengítik az  értelmeket (1807 Domby Sámuel ford.–Ballexserd 7083002, 126) | Ha nagyon sós valami étel, hát megpaprikázom, és így nem árt (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102003, 551) | én dohányos voltam […] és nekem a dohányzás határozottan ártott (1916 Móricz Zsigmond 9462045, 22) | A konyak árt neked. Majd panaszkodsz a szívedre utána (1959 Németh László² ford.–Gorkij 9485060, 91).

2. ’szándékosan bajt okoz, rosszat tesz vkinek, vminek’ ❖ Nagy tſalárd volnál, ha ártani igyekeznél! (1775 Báróczi Sándor ford.–Marmontel 7031005, 256) | Ne árts felebarátodnak (1794 Magyar nyelvmester C1947, 176) | Köti kardját tűszöjére S fogja a nagy csatabárdot, Mellyel egykor napkeleten A pogánynak annyit ártott (1853 Arany János 8014056, 205) | [az altiszt] ott ártott és kellemetlenkedett a raboknak, ahol csak tehette (1978 Fehérváry István 1047001, 142).

2a. ’〈(nép)hiedelem szerint varázslással, ráolvasással stb.〉 rontást hoz vkire, ily módon bajt okoz vkinek’ ❖ Ártó lelkek ura, […] ne árts nekünk! (1901 Gárdonyi Géza C1824, 243) | [a testőrparancsnok] semmi mást nem engedélyez, csakis a lelkes rivalgást vagy az éneklést, azt is orcával ellenkező irányba fordulva, nehogy valaki, valamely boszorkány, szemmel verés útján ártson őfelségének (1973 Sütő András 9620001, 42).

3. (tagadó szerkezetben) ’jó, hasznos, helyes vmi, ill. (nagyon is) javára válik, jót tesz vmi vkinek, vminek’ ❖ a köszöntés nem árt, sőt szükséges (1772 Történelmi Tár 7393001, 316) | midn hát a’ melegebb napok bé-következnek, nem ártana ha a’ tanítáſok Dél eltt jobbkor, Dél után pedig késbb kezddnének (1797 Tóth-Pápai Mihály 7359003, 100) | az idő igen kellemes, […] nem ártana a mai estét a városligetben tölteni (1844 Nagy Ignác 8324008, 120) | Jó-magamnak sem fog ártani a mosdás (1854 Arany János C0656, 218) | a vesepecsenyének nem ártana, ha még egy kicsit künn sisteregne a konyhában (1899 Herczeg Ferenc 9241014, 86) | Nehezek a kérdések, kis segítség nem ártana (1943 Csekonics Endre 1026001, 2) | Tegyek talán a kályhájára? – Nem ártana (1960 Bernáth Aurél 9052001, 387) | Valami jó tanács sosem árt (1978 Bodor Ádám 1020027, 52) | Neked sem ártana, ha ráncba szedne az édesanyád (1987 Márton László 1107003, 133).

Ö: meg~.

Sz: ártandó, árthatatlan.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. árt¹; ÉKsz.; SzT. ~, árthat; ÚMTsz.

árt² ts ige 4a7 

1. ártja magát vmibe ’rendsz. illetéktelenül (bele)avatkozik vmibe’ ❖ a’ te gondviſeléſedbe magát ártani tſak ezen okbúl bátorkodik (1773 Kónyi János ford.–Fénelon 7190034, 95) | A’ tsavargó, és meg vesztegetett lélek mindenbe ártya magát (1776 Faludi Ferenc ford.–Dodsley C1662, 11) | olyan ügybe ártom magamat, amihez semmi közöm (1856 Jókai Mór CD18) | [a katonaságnak] nem volt joga magát polgári igazságszolgáltatásba ártani (1881 Boross Mihály C1152, 251) | Mit ártod magad az én dolgomba, melyhez semmi közöd?! (1921 Moly Tamás CD10) | Nem ártjuk magunkat a többiek ügyébe (1989 Konrád György 9351007, 662).

2. árt vmibe (rég) ’vminek az ismeretébe bevezet, avat vmibe’ ❖ Toldit is a játékba ártsam? (1840 Szigligeti Ede C3999, 108) | nem rösteli Elméjét új tudományba Ártani (1880 Arany János ford.–Arisztophanész C0658, 137) | [Samukát] a héber nyelvtannak csodáiba ártotta […] az apja (1887 Almanach 1888-ra C0004, 105).

Ö: bele~.

Fr: kéz.

Vö. CzF.; ÉrtSz. ártja magát; TESz. árt²; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ártja magát