ételhordó mn és fn 1A
I. mn
1. ’egy v. néhány adag (meleg) étel szállítására haszn. 〈edény〉, ill. ilyen edény(ek) szállítását segítő 〈eszköz〉’ ❖ El tökéllette magában gyümöltſet vinni nékie étel hordo koſárkájában (1775 Báróczi Sándor ford.–Marmontel C0805, 268) | ételhordó kocsikon viszik az ételt a kórtermek ajtajáig (1894 Orvosi Hetilap C8144, 530) | porzsoló = ételhordó fazék (1909 Malonyay Dezső CD07) | Ételhordó rúd néven ismeretes az eszköz [ti. a vállrúd] az Alföld nevezetes állattartó vidékein (pl. Hortobágy). A tanyás bojtár […] egyik végére akasztotta az étellel teli bográcsot, vasfazekat, a másik végére pedig a tarisznyát (1982 NéprajziLex. CD47) | 1997. március 10.: A XVI. kerületi SZDSZ-iroda ablakában ételhordó dobozba rejtett nagy hatóerejú időzített csőbombát fedeztek fel (1998 Magyar Hírlap CD09).
2. ’étkezésnél az ételek felszolgálását végző v. azért felelős 〈személy〉’ ❖ ételhordó Uraságok ſzolgáltak az aſztalnál (1792 Magyar Kurír C0320, 748) | [Zajcsek a lakomán] egy ételhordó leány derekát próbálta megcsipkedni (1895–1896 Mikszáth Kálmán CD04) | Én meg mint valami ételhordó szolga, csak viszem a tálcát (1980 Páskándi Géza C6897, 385) | Prímás úr, a Vadászkürt ételhordó pincére egy fűrészt vesz a hóna alá, úgy igyekszik a vendéglőbe (2003 Népszabadság ápr. 8. C7851, 34).
2a. ’vki számára távol(abb)ról ételt, kül. ebédet szállító 〈személy〉’ ❖ néha a’ leves közé szabaditó eszközöket ’s szeszes italokat dugtak az ételhordó szegény (!) nők [a rabok számára] (1846 Életképek C0104, [447]) | [az ember] szóba álhatott a napszámossal, az ételhordó gyermekkel, ki kantárban viszi a megylevest kaszáló apjának (1876 Ágai Adolf C0546, 221) | jönnek az ételhordó asszonyok a faluból (1941 Veres Péter 9771013, 114) | ételhordó fiú (2007 Népszava dec. 15. C7470, 8).
II. fn
1. ’egy v. néhány adag (meleg) étel szállítására haszn. edény v. több, egymáshoz erősíthető ilyen edény a különféle fogások számára (az abban levő étellel együtt)’ ❖ Duli Mári haladt kifelé a faluból, kezében hófehér asztalkendőbe takart ételhordóval (1880 A Petőfi Társaság évkönyve C1519, 77) | A Krisztus-szemü asszonyok mentek el itt, a járt uton. Kezükben kettős ételhordó (1928 Weöres Sándor 9788024, 34) | Lajos emeletes ételhordójában, mint valami rekeszes bádoggyomorba szépen egymás fölé került a gríszgaluskaleves, a paradicsomos marhahús és a linzertészta (1937 Németh László² 9485040, 7) | [a bejelentés szerint a férfi] eltűnt, mert még a hat nappal korábban a lakása elé tett ételhordó is érintetlen (2002 Magyar Hírlap CD09).
2. (Tört) ’〈főúri v. királyi udvartartásban:〉 az ételekért, azok felszolgálásáért felelős v. azt végző(, az ehhez a tevékenységi körhöz kapcsolódó, a király által adományozott méltóságot viselő) személy; asztalnok, étekfogó’ ❖ Az Ebéd alatt, ki ki maga Tiſztihez képest, tette a’ ſzolgálatot, a’ Tart. ör. F Tiſztviseli közzl; p. o. a’ F Pohárnok, poharat töltött; az Ételhordó, fel rakta az ételeket az Aſztalra; a’ Trántsérozó, trántsérozott ’s a’ t. (1790 Hadi és Más Nevezetes Történetek C0171, 467) | Az udvari cselédség [ti. a szultáné] 80 ételhordó (csesznegler) és 50 komornyik (Utiszeglander)-ból állott (1876 Drakulics Pál CD57) | az ételhordók felszolgálásának felsorolási rendjében a servientes-t a nemesek és a parasztok közé iktatja [a leírás] (1998 Magyar Nyelv C5938, 466).
3. (rég) ’az a személy, akinek vmely rendezvényen, mulatságban v. vendéglátóhelyen az ételek felszolgálása a feladata’ ❖ Elvégezvén ebédjét, kifizeti az ételhordót, egy húszast tevén a’ tányérra (1839 Társalkodó C7976, 340) | Három legény és két ételhordó teljes pontossággal szolgált, az urak tömérdek pezsgőt fogyasztottak (1869 Fővárosi Lapok C8085, 937).
3a. ’vki számára távol(abb)ról ételt, kül. ebédet szállító személy’ ❖ Az ételhordó számolta a nehezedő lépéseket (1937 Németh László² 9485040, 9) | teljesen természetes látvány a biciklis „ételhordók” serege (1998 Magyar Nemzet ápr. 8. C6508, 23).
J: étekhordó, éthordó.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.