aki von nm 21B4

1. (fn-i értékben, ksz-ként) ’a vele kapcsolt mellékmondatban közelebbről meghatározott személy, ill. személyre jellemző tulajdonságokkal felruházott (élő)lény’ ❖ Ez az Aſzſzony ember a’ ki egyéb aránt nem vólt ſzép, igen jó tulajdonságokkal birt (1772 Tordai Sámuel ford.–Gellert 7353004, 273) | számláljátok elő azokat, akikkel levelezett (1831 Kölcsey Ferenc 8253064, 398) | Aki meg se halt még, minek azt siratni (1846 Arany János 8014001, 123) | Akiket szólitok, azok lépjenek elő (1919 Szabó Dezső 9623004, 226) | Beláttam, hogy nagyanyónak igaza van: nem tarthatunk a háznál olyan ingyenélőt, mint a Cirmos, aki még egeret se tud fogni (1931 Móra Ferenc 9459020, 79) | aki nem tud élesen észrevenni, akinek nem elég érzékeny a szeme, füle, orra, az ne fáradjon az írással (1982 Nemes Nagy Ágnes 9479032, 32) | elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse előttem az utat. Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek, és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

1a. (ksz-ként) (/nyj) ’a vele kapcsolt mellékmondatban közelebbről meghatározott állat, növény, dolog, amely, ill. ami’ ❖ O baráttſágnak hitvány neve! tlem lelgetett árnyék! te vagy a’ kit illetne fájdalmamat vigaſztalni (1772 Zechenter Antal ford.–Voltaire 7386008, 29) | Van a nagy alföldön csárda sok. Azok közt, akiket én tudok, Legkülönösebb a Betekints (1845 Petőfi Sándor C3506, 277) | Rossz az a fa, aki reves, A ki pudvás (1885–1896 Endrődi Sándor 8125063, 115) | [Szikra] megpillant egy rettentő nagy sas madarat, aki egy hullott farkasból lakmározott (1927 Benedek Elek 1015001, 53).

1b. (ksz-ként, gyakr. a csak nyomatékosító elemmel) ’a vele kapcsolt mellékmondatban megjelölt személyek mind’ ❖ azt fel-keresni, a’ kit tsak ſzeretünk (1781 Zechenter Antal ford.–Corneille 7386002, 26) | a ki csak a kereszténységről valamit hallott is (1784 Szabó Pál¹ 7200001, 461) | A’ kinek tsak tehettsége engedi, tartozzon Téglából és Bólthajtásra építeni, ha tsak a’ Konyhát, és a’ Kéményt is (1800 Domokos Lőrinc 7086003, 8) | Aki fél velem jönni, […] menjen anyjához haza! (1851 Jókai Mór CD18) | Táncra kerekedik, A ki csak eleven (1870 Dalmady Győző 8091003, 132) | A kit csak lehetett, körünkbe vontunk (1881 Madarász József 8282002, 24) | [Enyiczky Gyuri] kacagott esttől reggelig, a könnyei csurogtak, és aki látta, hallotta: vele kacagott (1904 Krúdy Gyula CD54) | aki csak ébren volt, a képernyőre meredt (1990 Lovass Zoltán 1097002, 219).

1c. (ksz-ként, birt szjellel) ’a vele kapcsolt mellékmondatban megjelölt, vkihez tartozó személy’ ❖ a katonák elkezdtek készülődni, kiki elbúcsúzott attól, akije volt (1893 Tömörkény István 8493002, 231) | Szedd össze, menj, barátom, akink maradt! (1929 Babits Mihály ford. CD10) | Vőd, fiaid és leányaid és akid még a városban van, vidd ki őket a városból (1939 Hertz-Biblia ford. CD1204) | férjhez adtátok, akitek volt (1969 Csurka István 9096003, 147).

1d. (ksz-ként) ’a vele kapcsolt mellékmondat tartalmával jellemezhető személy’ ❖ ſokan vannak a’ kiknek minden jámborságok tsak ſzinezés (1774 Vajda Sámuel 7365003, 113) | Vannak, akik egyszerre fővárost és fürdőt is akarván élvezni, a császárfürdőt választják (1857 Vajda János 8503089, 127) | Nincs aki felelni tudjon erre (1922 Kosztolányi Dezső 9359179, 195) | Hát ne gyere, ha nem akarsz! Legalább nem lesz, aki bosszantson (1969 Mándy Iván 9420026, 192).

1e. (ksz-ként) ’〈más von nm v. hsz előtt, általánosító értelemben:〉 minden egyes személy, mindenki, ki-ki’ ❖ A’ ki itt lehetett, kedvvel múlathatott (1772 Bessenyei György¹ 7044025, 9) | A’ kinek hol fáj, ott tapogattya (1788 Szaitz Leó 7302007, 147) | aki mivel adós marad, kifizeti (1823 Fogarasi Sámuel 7109010, 240) | Jaj nékünk, fusson aki merre tud (1863 Madách Imre 8284007, 553) | szavazott, aki hogy tudott (1885 Mikszáth Kálmán 8312147, 115) | Aki mit talál, azé! (1941 Tatay Sándor 9704005, 191) | aki bármit tud a hamis bankjegyekről vagy terjesztőiről, jelentkezzék a megyei főkapitányságon vagy bármelyik rendőri szervnél (1995 Magyar Hírlap CD09).

1f. ’〈szitkozódásban, a főmondat (egy részének) elhallgatásával〉’ ❖ Eh, aki adta! Mire való a feleség nekem? (1844 Petőfi Sándor C3506, 223) | Ezt el nem viszed – a ki … fogantatta!!! (1861 Budai kalendáriom C0047, 29) | ha elkél a disznó, kapát kell venni. Nyél az van otthon, a fene aki kitalálta! (1923 Nagy Zoltán CD10) | – De ez akkor is így van […]. – A fene aki megeszi (1973 Marosán György 9425004, 135).

2. (fn-i értékben) ’〈nem valódi alárendelésben (ksz-val kapcsolt) ez, az mut nm, ill. ő szem nm helyett〉’ ❖ Nevek pedig azon hét Vezéreknek ez vala: Ed, Edumen, Etu, Bunger, Ousad, Boyta, Retel, a’ ki azután nemzé Oluptulmát Rév Komárom Varának els Fel-álítóját (1791 Szekér Joákim 7314001, 90) | a király a minisztereken kívül a főtábornokokat s velök Garibaldit is meghívta; de aki sebje és gyengélkedő állapotja miatt nem mehetett (1866 Tanárky Gyula 8460004, 336) | A miniszterelnök bement a parlamentbe, még egyszer összebujt Füredyvel, aki aztán válaszolt János tegnapi interpellációjára (1917 Gábor Andor 9163012, 211) | Bár a börtönt elkerülte, a pert és vizsgálatot végigszenvedte Kemény Zsigmond is, aki pedig sem íróként, sem politikusként nem tartozott soha a radikális szélsőséghez (1984 Bényei József 1016010, 109).

3. (mn-i értékben, ksz-ként) ’a vele kapcsolt mellékmondatban közelebbről meghatározott 〈személy, dolog stb.〉; amelyik’ ❖ Aki fegyver eltöré Lienkát, Mint egy hajló liliomvirágot, Az a fegyver sujtá a királyt is (1855 Jókai Mór C2258, 277) | aki élő ember azt kimondja, azt megölné Turi Dani (1911 Móricz Zsigmond 9462001, 83) | Aki lánynak nincs udvarlója, ahhoz kell menjen, aki kéri… (1974 Galgóczi Erzsébet 2025006, 544).

3a. (ksz-ként, gyakr. a csak nyomatékosító elemmel) ’a vele kapcsolt mellékmondatban megjelölt összes, valahány 〈ember v. más élőlény〉’ ❖ a ki varjú az erdőben szundikált, valamennyi károgva röppent föl a bődülésére (1899 Baksay Sándor C0729, 224) | Ki ne merjen ember jönni elém, mert aki embert látok, azt az ördögnek viszem! (1937 e. Dallos Sándor 9098003, 44) | aki férfi a közelébe kerül azt múlhatatlanul megpróbálja magábaőrjíteni (1942 Németh Andor 9480001, 50).

4. (mn-i értékben) ’〈szitkozódásban, a főmondat elhallgatásával〉’ ❖ Aki lelked van! megállj (1831 Vörösmarty Mihály CD01) | Tyhű a ki forgója van, most majd bakot lőttem (1861 Zöld ördög naptára C4584, 64) | Olvassa a nemzeti költőket, fiam, olvassa kuruc emlékeinket, legyen magyar, aki áldója van! (1911 Molnár Ferenc² 9453018, 106) | Csak elejbe, magyarok! Aki kirelájzuma van! (1936 Tersánszky Józsi Jenő 9706008, 86) | Nagyon megdühödtem. „No, állj be a kapuba fiam, aki istened van” – mondtam neki (1956 Gyárfás Miklós 2005064, 675) | Igyunk, aki angyala van, A bankónak nagy döge van (1977 NéprajziLex. CD47).

Vö. ÉrtSz.; TESz. a-; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

aki vonantkozó névmás 21B4
1. (fn-i értékben, ksz-ként)
a vele kapcsolt mellékmondatban közelebbről meghatározott személy, ill. személyre jellemző tulajdonságokkal felruházott (élő)lény
Ez az Aſzſzony ember a’ ki egyéb aránt nem vólt ſzép, igen jó tulajdonságokkal birt
(1772 Tordai Sámuel ford.Gellert)
számláljátok elő azokat, akikkel levelezett
(1831 Kölcsey Ferenc)
Aki meg se halt még, minek azt siratni
(1846 Arany János)
Akiket szólitok, azok lépjenek elő
(1919 Szabó Dezső)
Beláttam, hogy nagyanyónak igaza van: nem tarthatunk a háznál olyan ingyenélőt, mint a Cirmos, aki még egeret se tud fogni
(1931 Móra Ferenc)
aki nem tud élesen észrevenni, akinek nem elég érzékeny a szeme, füle, orra, az ne fáradjon az írással
(1982 Nemes Nagy Ágnes)
elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse előttem az utat. Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek, és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok
(1996 Katolikus Biblia ford.)
1a. (ksz-ként) (/nyj)
a vele kapcsolt mellékmondatban közelebbről meghatározott állat, növény, dolog, amely, ill. ami
O baráttſágnak hitvány neve! tlem lelgetett árnyék! te vagy a’ kit illetne fájdalmamat vigaſztalni
(1772 Zechenter Antal ford.Voltaire)
Van a nagy alföldön csárda sok. Azok közt, akiket én tudok, Legkülönösebb a Betekints
(1845 Petőfi Sándor)
Rossz az a fa, aki reves, A ki pudvás
(1885–1896 Endrődi Sándor)
[Szikra] megpillant egy rettentő nagy sas madarat, aki egy hullott farkasból lakmározott
(1927 Benedek Elek)
1b. (ksz-ként, gyakr. a csak nyomatékosító elemmel)
a vele kapcsolt mellékmondatban megjelölt személyek mind
azt fel-keresni, a’ kit tsak ſzeretünk
(1781 Zechenter Antal ford.Corneille)
a ki csak a kereszténységről valamit hallott is
(1784 Szabó Pál¹)
A’ kinek tsak tehettsége engedi, tartozzon Téglából és Bólthajtásra építeni, ha tsak a’ Konyhát, és a’ Kéményt is
(1800 Domokos Lőrinc)
Aki fél velem jönni, […] menjen anyjához haza!
(1851 Jókai Mór)
Táncra kerekedik, A ki csak eleven
(1870 Dalmady Győző)
A kit csak lehetett, körünkbe vontunk
(1881 Madarász József)
[Enyiczky Gyuri] kacagott esttől reggelig, a könnyei csurogtak, és aki látta, hallotta: vele kacagott
(1904 Krúdy Gyula)
aki csak ébren volt, a képernyőre meredt
(1990 Lovass Zoltán)
1c. (ksz-ként, birt szjellel)
a vele kapcsolt mellékmondatban megjelölt, vkihez tartozó személy
a katonák elkezdtek készülődni, kiki elbúcsúzott attól, akije volt
(1893 Tömörkény István)
Szedd össze, menj, barátom, akink maradt!
(1929 Babits Mihály ford.)
Vőd, fiaid és leányaid és akid még a városban van, vidd ki őket a városból
(1939 Hertz-Biblia ford.)
férjhez adtátok, akitek volt
(1969 Csurka István)
1d. (ksz-ként)
a vele kapcsolt mellékmondat tartalmával jellemezhető személy
ſokan vannak a’ kiknek minden jámborságok tsak ſzinezés
(1774 Vajda Sámuel)
Vannak, akik egyszerre fővárost és fürdőt is akarván élvezni, a császárfürdőt választják
(1857 Vajda János)
Nincs aki felelni tudjon erre
(1922 Kosztolányi Dezső)
Hát ne gyere, ha nem akarsz! Legalább nem lesz, aki bosszantson
(1969 Mándy Iván)
1e. (ksz-ként)
〈más von nm v. hsz előtt, általánosító értelemben:〉 minden egyes személy, mindenki, ki-ki
A’ ki itt lehetett, kedvvel múlathatott
(1772 Bessenyei György¹)
A’ kinek hol fáj, ott tapogattya
(1788 Szaitz Leó)
aki mivel adós marad, kifizeti
(1823 Fogarasi Sámuel)
Jaj nékünk, fusson aki merre tud
(1863 Madách Imre)
szavazott, aki hogy tudott
(1885 Mikszáth Kálmán)
Aki mit talál, azé!
(1941 Tatay Sándor)
aki bármit tud a hamis bankjegyekről vagy terjesztőiről, jelentkezzék a megyei főkapitányságon vagy bármelyik rendőri szervnél
(1995 Magyar Hírlap)
1f.
〈szitkozódásban, a főmondat (egy részének) elhallgatásával〉
Eh, aki adta! Mire való a feleség nekem?
(1844 Petőfi Sándor)
Ezt el nem viszed – a ki … fogantatta!!!
(1861 Budai kalendáriom)
ha elkél a disznó, kapát kell venni. Nyél az van otthon, a fene aki kitalálta!
(1923 Nagy Zoltán)
– De ez akkor is így van […]. – A fene aki megeszi
(1973 Marosán György)
2. (fn-i értékben)
〈nem valódi alárendelésben (ksz-val kapcsolt) ez, az mut nm, ill. ő szem nm helyett〉
Nevek pedig azon hét Vezéreknek ez vala: Ed, Edumen, Etu, Bunger, Ousad, Boyta, Retel, a’ ki azután nemzé Oluptulmát Rév Komárom Varának els Fel-álítóját
(1791 Szekér Joákim)
a király a minisztereken kívül a főtábornokokat s velök Garibaldit is meghívta; de aki sebje és gyengélkedő állapotja miatt nem mehetett
(1866 Tanárky Gyula)
A miniszterelnök bement a parlamentbe, még egyszer összebujt Füredyvel, aki aztán válaszolt János tegnapi interpellációjára
(1917 Gábor Andor)
Bár a börtönt elkerülte, a pert és vizsgálatot végigszenvedte Kemény Zsigmond is, aki pedig sem íróként, sem politikusként nem tartozott soha a radikális szélsőséghez
(1984 Bényei József)
3. (mn-i értékben, ksz-ként)
a vele kapcsolt mellékmondatban közelebbről meghatározott 〈személy, dolog stb.〉; amelyik
Aki fegyver eltöré Lienkát, Mint egy hajló liliomvirágot, Az a fegyver sujtá a királyt is
(1855 Jókai Mór)
aki élő ember azt kimondja, azt megölné Turi Dani
(1911 Móricz Zsigmond)
Aki lánynak nincs udvarlója, ahhoz kell menjen, aki kéri…
(1974 Galgóczi Erzsébet)
3a. (ksz-ként, gyakr. a csak nyomatékosító elemmel)
a vele kapcsolt mellékmondatban megjelölt összes, valahány 〈ember v. más élőlény〉
a ki varjú az erdőben szundikált, valamennyi károgva röppent föl a bődülésére
(1899 Baksay Sándor)
Ki ne merjen ember jönni elém, mert aki embert látok, azt az ördögnek viszem!
(1937 e. Dallos Sándor)
aki férfi a közelébe kerül azt múlhatatlanul megpróbálja magábaőrjíteni
(1942 Németh Andor)
4. (mn-i értékben)
〈szitkozódásban, a főmondat elhallgatásával〉
Aki lelked van! megállj
(1831 Vörösmarty Mihály)
Tyhű a ki forgója van, most majd bakot lőttem
(1861 Zöld ördög naptára)
Olvassa a nemzeti költőket, fiam, olvassa kuruc emlékeinket, legyen magyar, aki áldója van!
(1911 Molnár Ferenc²)
Csak elejbe, magyarok! Aki kirelájzuma van!
(1936 Tersánszky Józsi Jenő)
Nagyon megdühödtem. „No, állj be a kapuba fiam, aki istened van” – mondtam neki
(1956 Gyárfás Miklós)
Igyunk, aki angyala van, A bankónak nagy döge van
(1977 NéprajziLex.)
Vö. ÉrtSz.; TESz. a-; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások