alanti mn 1A3
1. (/irod) ’mélyben, lent, ill. alacsonyan, vminek a tövében levő, ott elterülő’ ❖ Ha [a méhek] alanti ’S vékony ágon ülnek, azt meghajtjuk (1835 Vajda Péter C4660, 55) | Köd borongta az alanti vidéket (1868 Orbán Balázs 8340004, 81) | Fészkiből a büszke sas leszáll-é Enyelegni az alanti völgyre? (1883 Szász Károly² C3825, 142) | elindul, lábujjhegyen, végig a folyosón, a romlakásokon, ahová ilyenkor erősebben hat el az alanti sírok hullabűze (1947 Sőtér István 2055007, 50).
2. (kissé rég) ’a szöveg további részében következő’ ❖ Az idei pesti lóverseny a Rákos mezején az alanti díjak kivételével […] mindenkor délutáni 4 órakor fog megtartatni (1848 Március Tizenötödike C3027, 254) | Megrendelések – tekintettel az élénk keresletre – alanti czimünkre mielőbb kéretnek. Wolf Lipót fiai bornagykereskedők (1899 Borászati Lapok 8607001, 407) | Két levelet nem vettem be az alanti statisztikába (1952 Déry Tibor 9107005, 249).
3. (rég) ’〈rangban, társadalmi helyzetben stb.:〉 alacsonyan álló, hátrányos helyzetben levő’ ❖ Ha egy ifju, Deli, vitéz, szeretni kész lovag Nem leli párját, lányaink oka Hogy dölyfösek, vagy tán alantiak (1883 Dóczi Lajos C1426, 31) | barátságos és kedélyes tábornok volt a magyar hadjáratban az alanti tisztek iránt (1883–1884 Degré Alajos 8100009, 323) | Vérsége alanti, gyarlóbb se lehet, De én őt szeretem s ő visszaszeret (1892 Lévay József ford.–Burns C2914, 256).
4. (rég, pejor) ’közönséges, alantas, ill. bárdolatlan, durva’ ❖ Sértenek […] midőn a fennebb tárgyat valami alantabb képzelettel keverik, sértenek pedig a fennebb mellékideák, midőn alanti tárgyunkban azokra illendően nem figyelmezünk (1829–1834 Berzsenyi Dániel C1072, 169) | Nem képzelhetni, hogy a napi mulékony hatás, a nagy tömeg alanti izlésének kielégitése volna a jutalomtűzés célja (1862 Vajda János 8503092, 231) | De mindenuntalan eltünsz előlem; Elég, ha pillám egyet rebben, Ha megzavar egy nyers, alanti hang. Vagy egy kihívó, torz, alanti kép (1876–1894 Komjáthy Jenő 8248041, 303) | Mily kicsinyes cél, mily alanti felfogás, mondják (1895 Beöthy Zsolt C1020, 108).
Vö. CzF. alá; ÉrtSz.; TESz. alá; ÉKsz.