alibi fn 1D2

1. (Jog) ’annak a bizonyítása v. bizonyítéka, hogy a gyanúsított vmely tett elkövetésekor nem az esemény helyszínén tartózkodott, ill. az erre való hivatkozás’ ❖ mindegyik ki tudta mutatni az alibit (1851 Jókai Mór C1523, 17) | egyetlen polgárra volt erős gyanu, de ez is alibijét igazolta (1885 Hang Ferenc C2014, 245) | a fő gondja […] az, hogy különféle alibikkel bizonyítsa, hogy nem ő ölte meg a kis Jacqueline-t (1956 Bajomi Lázár Endre 2005089, 812) | oly sok lenne a hamis, lepénzelt, – alibit igazoló tanú (1989 Karsai László 2039031, 97).

1a. ’ürügy, mentség, kibúvó’ ❖ azt az alibit hozta fel, hogy ő egy vándor lovastársaság ártatlan Herculese (1888 Jókai Mór C2316, 12) | csak mentségül mondják, nevetséges és átlátszó alibinek (1942 Szentkuthy Miklós 9664006, 95) | Egy-két Tolsztoj, Dosztojevszkij- s Zola-könyv kiadását is tervezi a vállalat […] alibinek három-négy Márai-, Török Sándor, vagy Camus-könyv kihozásának fedezésére (1948 Szabad Nép ápr. 18. C4871, 1) | mindez csupán alibi. Csupa pótcselekvés, csupa önigazolás (1981 Grendel Lajos 1060002, 120).

2. (jelzőként) ’látszólagos, nem igazi, csak annak látszatát keltő 〈dolog, tevékenység stb.〉’ ❖ restellem e vakmerő alibi-bizonyítást (1918 Laczkó Géza CD10) | Ahogy a Gyurkovics-könyvek „léha és modern hírű szerzője” történelmi műformák felé nyúl, az részben alibi-mutatványnak hat, részben valami németes kötelességtudás és okosság aktusának (1962 Gellért Oszkár 9180002, 356) | Az alibi munkának, a lázas semmittevésnek is gazdag tárháza van (1994 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

alibi főnév 1D2
1. (Jog)
annak a bizonyítása v. bizonyítéka, hogy a gyanúsított vmely tett elkövetésekor nem az esemény helyszínén tartózkodott, ill. az erre való hivatkozás
mindegyik ki tudta mutatni az alibit
(1851 Jókai Mór)
egyetlen polgárra volt erős gyanu, de ez is alibijét igazolta
(1885 Hang Ferenc)
a fő gondja […] az, hogy különféle alibikkel bizonyítsa, hogy nem ő ölte meg a kis Jacqueline-t
(1956 Bajomi Lázár Endre)
oly sok lenne a hamis, lepénzelt, – alibit igazoló tanú
(1989 Karsai László)
1a.
ürügy, mentség, kibúvó
azt az alibit hozta fel, hogy ő egy vándor lovastársaság ártatlan Herculese
(1888 Jókai Mór)
csak mentségül mondják, nevetséges és átlátszó alibinek
(1942 Szentkuthy Miklós)
Egy-két Tolsztoj, Dosztojevszkij- s Zola-könyv kiadását is tervezi a vállalat […] alibinek három-négy Márai-, Török Sándor, vagy Camus-könyv kihozásának fedezésére
(1948 Szabad Nép ápr. 18.)
mindez csupán alibi. Csupa pótcselekvés, csupa önigazolás
(1981 Grendel Lajos)
2. (jelzőként)
látszólagos, nem igazi, csak annak látszatát keltő 〈dolog, tevékenység stb.〉
restellem e vakmerő alibi-bizonyítást
(1918 Laczkó Géza)
Ahogy a Gyurkovics-könyvek „léha és modern hírű szerzője” történelmi műformák felé nyúl, az részben alibi-mutatványnak hat, részben valami németes kötelességtudás és okosság aktusának
(1962 Gellért Oszkár)
Az alibi munkának, a lázas semmittevésnek is gazdag tárháza van
(1994 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások