alom fn 7A16

1. (házi)állat (ember által kialakított) fekvőhelye, ill. a fekhelyül leterített szalma, avar stb.’ ❖ Ezzel ugyan a’ Baromnak mind Alomját, mind Takarmánnyát akarják kéméllni (1774 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand C4022, 138) | a’ hörtsök […] télben […] lefekszik a’ maga puha almába, és aluszik étlen szomjan (1799 Fábián József ford.–Raff C1658, 425) | A’ repczeszalma mind alomul, mind megapritva takarmányul czélszerüen használható (1844 Kecskeméthy Csapó Dániel 8232028, 55) | Megigazítja alatta [ti. a lova alatt] a száraz falevélből vékonyan vetett almot (1933 Kodolányi János CD10) | valahol fönt a Kárpátokon innen, mécsfénynél, almon fetrengő bakák cafrangban, étlen-szomjan (1944 Dudás Kálmán 9116018, 60).

1a. (pejor) ’nyomorúságos emberi fekvőhely, vacok’ ❖ Lele mégis jó sokára [Bálint] valami alkalmasnak tetsző almot, […] s fáradtan és bódultan, mint vala […] behelyzé magát (1834 Fáy András¹ C1714, 19) | Tapadjon a bőr rád, mint asszu fakéreg; Nedves, büdös almon egyen meg a féreg (1879 Arany János C0657, V. é. 28).

2. (Erd is) ’〈erdőben〉 lehullott falevelek tömege’ ❖ Erdei alom (1879 Betűsoros árulajstrom C1111, 112) | [az erdész gyerekei] borókafenyő gallyakból hevenyészett seprőkkel csapkodták s a tűz felé seperték a gyúlékony almot (1913 Réti Ödön CD10) | egyre vastagabb és nyálkásabb az alom, nem gyorsíthatok, a kövesút minduntalan elszökik (1972 Gera György 9183001, 88).

3. (Áll is)(egy) ellés(ből), fialás(ból való utódok összessége)’ ❖ Egy’-hassal lett állatok: egy’ alombéliek: egy’ azon alomból valók (1803 Baróti Szabó Dávid C0813, 213) | [A pocok] évenként valószínűen kétszer fiadzik, […] s az alom 4–7 fiókából áll (1929 Az állatok világa ford. CD46) | A kutyaólban egy dobermann szuka és kan lakik; egy alomból való testvérek, nyáron mégis kölykeik születnek (1970 Mészöly Miklós 9439001, 722).

ÖU: disznó~, szalma~, szarvas~.

Sz: alomi.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

alom főnév 7A16
1.
(házi)állat (ember által kialakított) fekvőhelye, ill. a fekhelyül leterített szalma, avar stb.
Ezzel ugyan a’ Baromnak mind Alomját, mind Takarmánnyát akarják kéméllni
(1774 Szilágyi Sámuel² ford.Wiegand)
a’ hörtsök […] télben […] lefekszik a’ maga puha almába, és aluszik étlen szomjan
(1799 Fábián József ford.Raff)
A’ repczeszalma mind alomul, mind megapritva takarmányul czélszerüen használható
(1844 Kecskeméthy Csapó Dániel)
Megigazítja alatta [ti. a lova alatt] a száraz falevélből vékonyan vetett almot
(1933 Kodolányi János)
valahol fönt a Kárpátokon innen, mécsfénynél, almon fetrengő bakák cafrangban, étlen-szomjan
(1944 Dudás Kálmán)
1a. (pejor)
nyomorúságos emberi fekvőhely, vacok
Lele mégis jó sokára [Bálint] valami alkalmasnak tetsző almot, […] s fáradtan és bódultan, mint vala […] behelyzé magát
(1834 Fáy András¹)
Tapadjon a bőr rád, mint asszu fakéreg; Nedves, büdös almon egyen meg a féreg
(1879 Arany János)
2. (Erd is)
〈erdőben〉 lehullott falevelek tömege
Erdei alom
(1879 Betűsoros árulajstrom)
[az erdész gyerekei] borókafenyő gallyakból hevenyészett seprőkkel csapkodták s a tűz felé seperték a gyúlékony almot
(1913 Réti Ödön)
egyre vastagabb és nyálkásabb az alom, nem gyorsíthatok, a kövesút minduntalan elszökik
(1972 Gera György)
3. (Áll is)
(egy) ellés(ből), fialás(ból való utódok összessége)
Egy’-hassal lett állatok: egy’ alombéliek: egy’ azon alomból valók
(1803 Baróti Szabó Dávid)
[A pocok] évenként valószínűen kétszer fiadzik, […] s az alom 4–7 fiókából áll
(1929 Az állatok világa ford.)
A kutyaólban egy dobermann szuka és kan lakik; egy alomból való testvérek, nyáron mégis kölykeik születnek
(1970 Mészöly Miklós)
ÖU: disznóalom, szalmaalom, szarvasalom
Sz: alomi
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások