amarra mut hsz 32D3

1. ’abba a másik, az említettel ellentétes irányba’ ❖ meg foghatſz ollyan gondolkodó valóſágot, a’ mellyet mindazonáltal ſem kissebbé, ſem nagyobbá tenni, ſem erre, ſem amarra ki terjeſzteni nem lehet (1788 Őri Fülep Gábor ford.–Pictet 7252018, 72) | Pál jobbra, Lenke balra, Ez erre, az amarra Nézének szótlanúl (1844 k. Madách Imre 8284030, 89) | Hajlongni emerre, amarra Bus sorsot mértél, Uramisten A magyarra (1910 Ady Endre CD10) | No most meg arra kell úsztatnom a szemem. Most meg amarra (1974 Illyés Gyula 2025050, 5).

2. ’arra a másik, az említettel ellentétes helyre; amoda’ ❖ egygynéhány eſztendk múlva közzletek némellyek erre, némellyek pedig amarra el fognak kltözni (1789 Földi Ferenc 7111001, 7) | majd ide rohant, majd amarra rohant, mint egy őrült, de az üstnek se híre, se hamva (1885 Mikszáth Kálmán CD04) | Csapódom erre meg amarra, mintha fény vetítene falra (1958 Rákos Sándor 2025099, 696).

3. ’azon a másik, az említettel ellentétes helyen; amott’ ❖ valaki azok közzül erre vagy amarra talál (1777 Bessenyei György¹ 7044056, 42) | Amarra zúg a’ bús halál’ szava, amarra jajdúl a’ haló vitéz. Haj honnosim, ti vesztek, nyögtök ott! (1822 Vörösmarty Mihály 8524373, 24) | Erre vannak a rétek, a kaszálók; arra a buza, rozs, árpaföldek; amarra kender terem (1909 Gaál Mózes¹ 8151002, 17) | Amarra meg fehér foltok csillognak a látóhatárban (1956 Németh László² 2005002, 23).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. am-; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, amarrább

amarra mutató névmási határozószó 32D3
1.
abba a másik, az említettel ellentétes irányba
meg foghatſz ollyan gondolkodó valóſágot, a’ mellyet mindazonáltal ſem kissebbé, ſem nagyobbá tenni, ſem erre, ſem amarra ki terjeſzteni nem lehet
(1788 Őri Fülep Gábor ford.Pictet)
Pál jobbra, Lenke balra, Ez erre, az amarra Nézének szótlanúl
(1844 k. Madách Imre)
Hajlongni emerre, amarra Bus sorsot mértél, Uramisten A magyarra
(1910 Ady Endre)
No most meg arra kell úsztatnom a szemem. Most meg amarra
(1974 Illyés Gyula)
2.
arra a másik, az említettel ellentétes helyre; amoda
egygynéhány eſztendk múlva közzletek némellyek erre, némellyek pedig amarra el fognak kltözni
(1789 Földi Ferenc)
majd ide rohant, majd amarra rohant, mint egy őrült, de az üstnek se híre, se hamva
(1885 Mikszáth Kálmán)
Csapódom erre meg amarra, mintha fény vetítene falra
(1958 Rákos Sándor)
3.
azon a másik, az említettel ellentétes helyen; amott
valaki azok közzül erre vagy amarra talál
(1777 Bessenyei György¹)
Amarra zúg a’ bús halál’ szava, amarra jajdúl a’ haló vitéz. Haj honnosim, ti vesztek, nyögtök ott!
(1822 Vörösmarty Mihály)
Erre vannak a rétek, a kaszálók; arra a buza, rozs, árpaföldek; amarra kender terem
(1909 Gaál Mózes¹)
Amarra meg fehér foltok csillognak a látóhatárban
(1956 Németh László²)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. am-; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, amarrább

Beállítások