apolgat ts ige 5a (rég)

1. (átv is) ’csókolgat, ölelget, ill. babusgat, dédelget vkit, ritk. vmit’ ❖ Apolom Ölelem, tsókolom, apolgatom (1779 Baróti Szabó Dávid 7021009, [205]) | maga kebelében apolgatott fiainak hüſégtelenſégek (1785 Magyar Hírmondó 7444073, 674) | szopós borjut, bárányt ölére veszen és ott apolgatja (1804 Bessenyei György¹ C1097, 257) | A’ táncz utánn mellyéhez szorítgatván a’ szemérmes leányt, nem gyzte apolgatni (1808 Verseghy Ferenc ford.–Lafontaine C4428, 75) | Szelíd gügyögéssel játszva apolgatja [a gyereket] (1891 Lipcsey Ádám C2917, 85) | nehogy elbőgd magadat már te is! csucsujja te, … az édes álom pillangó képében… apolgassál már te nyavalyás! (1980 Marsall László 1103023, 94).

2. ’〈beteg v. magatehetetlen embert, ritk. állatot〉(gyógyulásán munkálkodva) gyengéden gondoz, testi szükségében ellát’ ❖ a’ hímnek történt betegsége, […] Bé-nem húnyta egéſz éjjel-is ſzemeit, Sorra apolgatta lankadtt tetemeit, Pehelyt hordott alá, ’s ſzázſzor egy órában Vizet, vagy magot tett el-alélt orrában (1788 Péczeli József ford.–Aiszóposz 7267003, 70) | Ha beteg, ha nyomorúlt, van ki apolgatja (1813 Pálóczi Horváth Ádám C2122, 205).

3. ’〈kül. embert, állatot, növényt〉 gondoz, ill. róla gondoskodva (szeretettel) nevel’ ❖ Lágy tüzzel fagyot ö róllok, ’s roſzſz nedvet oſzoltaſs ’S mellyekben hiba van, gyakran kezeiddel apolgasd; Eggyikröl ne-talán terjedjen másra peníſz-el (1779 Baróti Szabó Dávid ford.–Vanière 7021007, 26) | [elárulta] jo Urát, a’ ki ſzerette, ſzámtalan kegyességekkel illette, ugy mondván fel-nevelte, fia gyanánt apolgatta! (1793 Seelmann Károly ford.–Gebler 7288002, 101) | Ne bántsd többé a’ szegény jóltévődet, a’ pókot, hanem inkább szaporitsd és apolgasd azt ott, a’ hol illik (1816 Pethe Ferenc C3497, 51) | Lyányom sirja e kert, e kertben apolgatom híven Mind a virágokat én, melyeket ő szeretett (1854 Szemere Bertalan C3936, 284).

4. ’fennmaradásában, fejlődésében, gyarapodásában segít, támogat vmit’ ❖ [a királynak és királynénak] apolgató szárnyaik alatt … virágzását méltán reménylheti a’ két Magyar Haza (1792 Magyar Hírmondó C5809, 169) | Haza! Édes nevezet! mely mind azt a’ jót magábann foglalja, megtartja, apolgatja, valamivel tsak bírhatunk: […] Szokásinkat, Vallásunkat, Vagyonunkat (1817 Ercsei Dániel 8128004, 155) | a Törvényhozóságnak s Tisztviselőségeknek … kötelességök leszen: … egyes személyek s közönségek által alapított Intézeteket apolgatni (1833 Bölöni Farkas Sándor C1176, 150).

4a. (ritk) ’〈érzelmet, viszonyt〉 őriz, fenntart, ápol’ ❖ Ott a természet is búnkat apolgattya, Velünk Médonunkat egy aránt jajgattya (1784 Bálintitt János ford.–Cronegk C0749, 14) | Éget te szerelmed, mellyet apolgatok (1787 Főldi János ford. CD01).

J: ápolgat.

Sz: apolgatás.

Vö. CzF.; TESz. ápol; ÚMTsz. apolgat¹

apolgat tárgyas ige 5a (rég)
1. (átv is)
csókolgat, ölelget, ill. babusgat, dédelget vkit, ritk. vmit
Apolom Ölelem, tsókolom, apolgatom
(1779 Baróti Szabó Dávid)
maga kebelében apolgatott fiainak hüſégtelenſégek
(1785 Magyar Hírmondó)
szopós borjut, bárányt ölére veszen és ott apolgatja
(1804 Bessenyei György¹)
A’ táncz utánn mellyéhez szorítgatván a’ szemérmes leányt, nem gyzte apolgatni
(1808 Verseghy Ferenc ford.Lafontaine)
Szelíd gügyögéssel játszva apolgatja [a gyereket]
(1891 Lipcsey Ádám)
nehogy elbőgd magadat már te is! csucsujja te, … az édes álom pillangó képében… apolgassál már te nyavalyás!
(1980 Marsall László)
2.
〈beteg v. magatehetetlen embert, ritk. állatot〉 (gyógyulásán munkálkodva) gyengéden gondoz, testi szükségében ellát
a’ hímnek történt betegsége, […] Bé-nem húnyta egéſz éjjel-is ſzemeit, Sorra apolgatta lankadtt tetemeit, Pehelyt hordott alá, ’s ſzázſzor egy órában Vizet, vagy magot tett el-alélt orrában
(1788 Péczeli József ford.Aiszóposz)
Ha beteg, ha nyomorúlt, van ki apolgatja
(1813 Pálóczi Horváth Ádám)
3.
〈kül. embert, állatot, növényt〉 gondoz, ill. róla gondoskodva (szeretettel) nevel
Lágy tüzzel fagyot ö róllok, ’s roſzſz nedvet oſzoltaſs ’S mellyekben hiba van, gyakran kezeiddel apolgasd; Eggyikröl ne-talán terjedjen másra peníſz-el
(1779 Baróti Szabó Dávid ford.Vanière)
[elárulta] jo Urát, a’ ki ſzerette, ſzámtalan kegyességekkel illette, ugy mondván fel-nevelte, fia gyanánt apolgatta!
(1793 Seelmann Károly ford.Gebler)
Ne bántsd többé a’ szegény jóltévődet, a’ pókot, hanem inkább szaporitsd és apolgasd azt ott, a’ hol illik
(1816 Pethe Ferenc)
Lyányom sirja e kert, e kertben apolgatom híven Mind a virágokat én, melyeket ő szeretett
(1854 Szemere Bertalan)
4.
fennmaradásában, fejlődésében, gyarapodásában segít, támogat vmit
[a királynak és királynénak] apolgató szárnyaik alatt … virágzását méltán reménylheti a’ két Magyar Haza
(1792 Magyar Hírmondó)
Haza! Édes nevezet! mely mind azt a’ jót magábann foglalja, megtartja, apolgatja, valamivel tsak bírhatunk: […] Szokásinkat, Vallásunkat, Vagyonunkat
(1817 Ercsei Dániel)
a Törvényhozóságnak s Tisztviselőségeknek … kötelességök leszen: … egyes személyek s közönségek által alapított Intézeteket apolgatni
(1833 Bölöni Farkas Sándor)
4a. (ritk)
〈érzelmet, viszonyt〉 őriz, fenntart, ápol
Ott a természet is búnkat apolgattya, Velünk Médonunkat egy aránt jajgattya
(1784 Bálintitt János ford.Cronegk)
Éget te szerelmed, mellyet apolgatok
(1787 Főldi János ford.)
Sz: apolgatás
Vö. CzF.; TESz. ápol; ÚMTsz. apolgat¹

Beállítások