aposztata fn 6Aapostata

1. (Vall v. Tört)(keresztény) vallását, ill. (római katolikus) felekezetét elhagyó, hitehagyott, es. eretnek tanítást követő személy’ ❖ Egy Plébános Isten tudja miről panaszolkodván, egy új Protestánst apostatának nevezett (1793 Kazinczy Ferenc C2555, 314) | Ha ez [ti. a megkeresztelt visszatérése a pogányságba] kényszer hatása alatt történik, mint a keresztények üldözése alkalmával nem egyszer megtörtént, „lapsus” vagyis visszaesésnek hívták, s az illetők nem aposztaták, hanem „lapsi”-k voltak (1893 PallasLex. CD02) | miért érdekli Vermes Gézát a rejtőzködő názáreti? Nem az egyház Krisztusa, nem a judaizmus aposztatája, hanem […] a galileai haszid, aki tanított és gyógyított (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. (jelzőként) ’ilyen 〈személy〉’ ❖ Mózes vallásának egy apostata tagját (1871 Kvassay Ede C2868, 63) | A keresztyének természetesen szitkokat szórtak az apostata császárra [ti. Julianusra] (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | Mária Terézia 1768-ban gróf Bánffy Ágnest, az aposztata Bánffy Dénes leányát Bethlen Miklós gróftól vezetett katonai erővel pozsonyi leánynevelőintézetbe [vitette], hogy ott katholikus vallásban neveljék (1928 Szekfű Gyula CD42).

1b. (jelzőként is) (ritk, Vall) ’fogadalomtétel után a papi v. szerzetesi rendből kilépett, a világi életbe visszatért személy’ ❖ elvitte őt odáig, ahol belőle, a papbul férj lett és aposztata (1875 Jókai Mór CD18) | Ohorn aposztata szerzetes. Most tanár és író (1905 Ady Endre CD0801).

2. ’meggyőződésétől elpárolt, hűtlen, áruló, esküszegő személy’ ❖ az ő felfuvalkodott orthodoxiájok mellett köztök [ti. a debreceniek között] nem támadt máiglan tsak eggy Iró is, a’ kit a’ jobb ízléshez szokott olvasó olvashasson; s ha támadott, Apostatájok lesz, s’ renegátjok [= árulójuk], mint Csokonai vala (1805 Kazinczy Ferenc C2556, 387) | Ez a hazaáruló, ez a csendháborító, ez az aposztata (1886 Jókai Mór CD18) | Nem kedvel egyik párt sem… B(atthyány) Lajos aposztatát lát bennem… Mett(ernich) megriadt konvertitát (1978 Györffy Miklós ford. CD1502).

Sz: aposztatál.

Vö. ÉKsz.; IdSz.

aposztata főnév 6A
apostata 6A
1. (Vall v. Tört)
(keresztény) vallását, ill. (római katolikus) felekezetét elhagyó, hitehagyott, es. eretnek tanítást követő személy
Egy Plébános Isten tudja miről panaszolkodván, egy új Protestánst apostatának nevezett
(1793 Kazinczy Ferenc)
Ha ez [ti. a megkeresztelt visszatérése a pogányságba] kényszer hatása alatt történik, mint a keresztények üldözése alkalmával nem egyszer megtörtént, „lapsus” vagyis visszaesésnek hívták, s az illetők nem aposztaták, hanem „lapsi”-k voltak
(1893 PallasLex.)
miért érdekli Vermes Gézát a rejtőzködő názáreti? Nem az egyház Krisztusa, nem a judaizmus aposztatája, hanem […] a galileai haszid, aki tanított és gyógyított
(1995 Magyar Hírlap)
1a. (jelzőként)
ilyen 〈személy〉
Mózes vallásának egy apostata tagját
(1871 Kvassay Ede)
A keresztyének természetesen szitkokat szórtak az apostata császárra [ti. Julianusra]
(1899 Nagy képes világtörténet)
Mária Terézia 1768-ban gróf Bánffy Ágnest, az aposztata Bánffy Dénes leányát Bethlen Miklós gróftól vezetett katonai erővel pozsonyi leánynevelőintézetbe [vitette], hogy ott katholikus vallásban neveljék
(1928 Szekfű Gyula)
1b. (jelzőként is) (ritk, Vall)
fogadalomtétel után a papi v. szerzetesi rendből kilépett, a világi életbe visszatért személy
elvitte őt odáig, ahol belőle, a papbul férj lett és aposztata
(1875 Jókai Mór)
Ohorn aposztata szerzetes. Most tanár és író
(1905 Ady Endre)
2.
meggyőződésétől elpárolt, hűtlen, áruló, esküszegő személy
az ő felfuvalkodott orthodoxiájok mellett köztök [ti. a debreceniek között] nem támadt máiglan tsak eggy Iró is, a’ kit a’ jobb ízléshez szokott olvasó olvashasson; s ha támadott, Apostatájok lesz, s’ renegátjok [= árulójuk], mint Csokonai vala
(1805 Kazinczy Ferenc)
Ez a hazaáruló, ez a csendháborító, ez az aposztata
(1886 Jókai Mór)
Nem kedvel egyik párt sem… B(atthyány) Lajos aposztatát lát bennem… Mett(ernich) megriadt konvertitát
(1978 Györffy Miklós ford.)
Sz: aposztatál
Vö. ÉKsz.; IdSz.

Beállítások