aposztata fn 6A apostata
1. (Vall v. Tört) ’(keresztény) vallását, ill. (római katolikus) felekezetét elhagyó, hitehagyott, es. eretnek tanítást követő személy’ ❖ Egy Plébános Isten tudja miről panaszolkodván, egy új Protestánst apostatának nevezett (1793 Kazinczy Ferenc C2555, 314) | Ha ez [ti. a megkeresztelt visszatérése a pogányságba] kényszer hatása alatt történik, mint a keresztények üldözése alkalmával nem egyszer megtörtént, „lapsus” vagyis visszaesésnek hívták, s az illetők nem aposztaták, hanem „lapsi”-k voltak (1893 PallasLex. CD02) | miért érdekli Vermes Gézát a rejtőzködő názáreti? Nem az egyház Krisztusa, nem a judaizmus aposztatája, hanem […] a galileai haszid, aki tanított és gyógyított (1995 Magyar Hírlap CD09).
1a. (jelzőként) ’ilyen 〈személy〉’ ❖ Mózes vallásának egy apostata tagját (1871 Kvassay Ede C2868, 63) | A keresztyének természetesen szitkokat szórtak az apostata császárra [ti. Julianusra] (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | Mária Terézia 1768-ban gróf Bánffy Ágnest, az aposztata Bánffy Dénes leányát Bethlen Miklós gróftól vezetett katonai erővel pozsonyi leánynevelőintézetbe [vitette], hogy ott katholikus vallásban neveljék (1928 Szekfű Gyula CD42).
1b. (jelzőként is) (ritk, Vall) ’fogadalomtétel után a papi v. szerzetesi rendből kilépett, a világi életbe visszatért személy’ ❖ elvitte őt odáig, ahol belőle, a papbul férj lett és aposztata (1875 Jókai Mór CD18) | Ohorn aposztata szerzetes. Most tanár és író (1905 Ady Endre CD0801).
2. ’meggyőződésétől elpárolt, hűtlen, áruló, esküszegő személy’ ❖ az ő felfuvalkodott orthodoxiájok mellett köztök [ti. a debreceniek között] nem támadt máiglan tsak eggy Iró is, a’ kit a’ jobb ízléshez szokott olvasó olvashasson; s ha támadott, Apostatájok lesz, s’ renegátjok [= árulójuk], mint Csokonai vala (1805 Kazinczy Ferenc C2556, 387) | Ez a hazaáruló, ez a csendháborító, ez az aposztata (1886 Jókai Mór CD18) | Nem kedvel egyik párt sem… B(atthyány) Lajos aposztatát lát bennem… Mett(ernich) megriadt konvertitát (1978 Györffy Miklós ford. CD1502).
Sz: aposztatál.
Vö. ÉKsz.; IdSz.