apuska fn 6A

1. (kedvesk) ’〈az apa megnevezéseként gyermekéhez való viszonyában, ill. megszólításaként gyermeke részéről〉’ ❖ Amint belipek udvarra, szalad elejbem Karika leanyom, és kitaszigal szilvasba: „Az Istenirt, apuska, hol jársz itt?” (1869 Jókai Mór CD18) | Apuska meghalt aztán és attól fogva mama Oroszországban is inkább két, vagy három német családdal érintkezett (1929 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | A te apád kezet nem emelt volna rám! […] Katinka bólogatott. Apuska jó ember volt, annyi szent, de azért nem annyira, hogy anyja másnaponként a temetőbe járjon miatta (1997 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈férj megszólításaként v. megnevezéseként a felesége részéről〉’ ❖ megkérdezte a felesége: – Mit végeztél apuska? (1916 Barta Lajos CD10) | Jaj, apuska, nyisd ki az ablakot egy pillanatra, olyan melegem van! – ejtette ölébe a kötést Nagyanyám (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. (biz) ’〈öregember megszólításaként v. megnevezéseként:〉 apóka’ ❖ Ej, ej, édes apuska, hát nem ismer ön már rám? – szólt gúnyos nyájaskodással az idegen (1872 Jókai Mór C2285, 184) | az inas, Mucskó Berti, […] nagyot hallott, túl lévén ő is a nyolcvanon […] Nézd csak, apuska – mondá [inasának] a gazda a kártyáit igazítva –, valaki az ablakon kopogtat (1906–1907 Mikszáth Kálmán C3118, 76).

3. (egysz 1. sz-ű birt szjellel) (biz, gúny) ’〈férfi (lekezelő) megszólításaként〉’ ❖ Kemenes: Nagyon aranyos [kutya]. De úgy látom, egy kissé bizonytalan a fajtája. Kogutovitz: Ez bizonytalan? Apuskám, maga levizsgázott. Ez a legtisztább skót griffon és máltai farkasfoxi keresztezés (1941 Békeffi László 9038002, 64) | Kopás, apuskám, kifelé! (1979 Kornis Mihály 1082001, 35).

Vö. CzF.

apuska főnév 6A
1. (kedvesk)
〈az apa megnevezéseként gyermekéhez való viszonyában, ill. megszólításaként gyermeke részéről〉
Amint belipek udvarra, szalad elejbem Karika leanyom, és kitaszigal szilvasba: „Az Istenirt, apuska, hol jársz itt?”
(1869 Jókai Mór)
Apuska meghalt aztán és attól fogva mama Oroszországban is inkább két, vagy három német családdal érintkezett
(1929 Tersánszky Józsi Jenő)
A te apád kezet nem emelt volna rám! […] Katinka bólogatott. Apuska jó ember volt, annyi szent, de azért nem annyira, hogy anyja másnaponként a temetőbe járjon miatta
(1997 Magyar Hírlap)
1a.
〈férj megszólításaként v. megnevezéseként a felesége részéről〉
megkérdezte a felesége: – Mit végeztél apuska?
(1916 Barta Lajos)
Jaj, apuska, nyisd ki az ablakot egy pillanatra, olyan melegem van! – ejtette ölébe a kötést Nagyanyám
(1998 Magyar Hírlap)
2. (biz)
〈öregember megszólításaként v. megnevezéseként:〉 apóka
Ej, ej, édes apuska, hát nem ismer ön már rám? – szólt gúnyos nyájaskodással az idegen
(1872 Jókai Mór)
az inas, Mucskó Berti, […] nagyot hallott, túl lévén ő is a nyolcvanon […] Nézd csak, apuska – mondá [inasának] a gazda a kártyáit igazítva –, valaki az ablakon kopogtat
(1906–1907 Mikszáth Kálmán)
3. (egysz 1. sz-ű birt szjellel) (biz, gúny)
〈férfi (lekezelő) megszólításaként〉
Kemenes: Nagyon aranyos [kutya]. De úgy látom, egy kissé bizonytalan a fajtája. Kogutovitz: Ez bizonytalan? Apuskám, maga levizsgázott. Ez a legtisztább skót griffon és máltai farkasfoxi keresztezés
(1941 Békeffi László)
Kopás, apuskám, kifelé!
(1979 Kornis Mihály)
Vö. CzF.

Beállítások