aspektus fn 4A
1. (vál) ’nézőpont, szemszög, szempont’ ❖ vajon ez az aspektus kimeríti-e az egész ellentétet? (1917 Lukács György² CD10) | a világot ebből az aspektusból is nézzük és ábrázoljuk (1935 Hóman Bálint munkái CD42) | [a latintanítás ügyében folyó polémia] szélesebb aspektust kapott (1961 Magyar Nemzet okt. 22. C4799, 5) | a sport alapvető célkitűzése a teljesítményfokozás aspektusából (1983 Bíróné Nagy Edit 1018001, 14) | [a civilszervezetek tagjai] esetenként más aspektusból figyelik az eseményeket, mint a képviselő-testület tagjai (1994 Magyar Hírlap CD09).
2. (birtokszóként) (vál) ’vminek, vkinek vmely meghatározottsága, vonatkozása, ill. ezzel jellemezhető része, oldala’ ❖ ez az egyenletesen kopogó hármas ritmus nagyon emberi aspektusa még a históriának (1926 Marsovszky Miklós CD10) | Apollón a lelkivilág szempontjából az egyéni végetérés sötét valóságának egyik aspektusa (1933 Kerényi Károly 9325001, 119) | Ami a dolog anyagi aspektusát illeti (1940 Schöpflin Aladár CD10) | A valóságnak az a része, darabja, aspektusa, amire a jel vonatkozik, lesz a jel tárgya (1978 Antal László 1003001, 45) | a tevékenység számos más aspektusát is figyelembe kellene vennünk (1997 Czakó Ágnes 2047004, 98).
2a. (ritk) ’jelleg, arculat’ ❖ azok a francia, angol, német, spanyol meg olasz lovagregények, amelyek egyenes vonalban a kelta epika tradiciójára mennek vissza, ebből talán a mesei aspektust hangsúlyozzák ki legjobban (1937 Honti János 9255002, 153) | minden megváltozott, csak a tébolyda külső aspektusa és a tavasz nem! (1939 Halász Gábor¹ CD10) | kitágította a költői nyelv fogalmát, amelynek nyelvteremtő aspektust tulajdonított (1991 Gránicz István 2028019, 191).
3. (Nyelvt) ’a mondatban kifejezett esemény belső időszerkezete, ill. vmely esemény (időbeli) lefolyási módjának, pl. folyamatosságának v. befejezettségének kif-e’ ❖ Ismeri […] az igék különféle aspektusait (1978 Gulya János CD30) | Az aspektus a szituációk belső időstruktúrája. […] A szituációk viszont egy adott tényállás lehetséges nyelvi kifejezései. Az aspektus ebből következőleg mondatok tulajdonsága, nem pedig lexikális elemeké (1984 Kiefer Ferenc C6271, 130) | Múlt időkben szegény volt az uráli alapnyelv. A fejlődés korábbi szakaszában egyszerűen az ige aspektusa utalt a cselekvés, történés idejére (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).
4. (rég, Csill) ’a bolygók (szögtávolságuk alapján egymáshoz viszonyított) állása’ ❖ e’ rendes öszvejövési aspectus, velem együtt háromszegű fény leve, no aki akar boldog lenni, most szülessen (1795 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | [a kupolás terem] az égi szférát ábrázolta, azt az áspektust örökítve meg, amidőn II. Ulászló Magyarország koronáját viselgetni kezdte (1892 Jókai Mór CD18) | Apollinaris most is a szerencseadó istenek oltalma alatt áll, mint eddig. Az ég szivéből indul ki az ascendens s az aspectusok olyanok, amilyenek halandónak tán még soha se adattak (1932 Móra Ferenc 9459035, 151).
5. (rég) ’eshetőség, lehetőség, kilátás’ ❖ Sok viszontagságokkal és kedvetlenségekkel kezdődött esztendőmnek 2-ik fele sokkal tisztábbann és nyájasabb áspectusok között foly az elsőnél (1803 Szentgyörgyi József C2556, 103) | óh jaj! ezek nem jó aspectusok az Uramra nézve (1825 Láng Ádám János ford.–Meisl C2883, 81) | Lássuk csak millyenek az áspiktusok a’ [dinasztiával való] kibéküléshez (1848 Életképek C0107, 701) | bujjék el a pinczébe, padlásra […], mert nagy baj fenyegeti – rosszúl állnak áspiktusai (1883 Berczik Árpád C1027, 80).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.