bárd¹ fn 3A1

’fa durva megmunkálására, ill. hús v. csont (fel)darabolására haszn. rövid nyelű, széles, egyenes pengéjű vágószerszám’ ❖ a megélemedett cserfának a héját pennacillussal [= tollvágó kés] le nem lehet faragni: hanem bárddal vagy fejszével szükség eztet véghez vinni (1788 Gvadányi József C1936, 74) | nem is ellenség fegyvere, hanem a mészáros bárdja vet véget éltednek [ti. a harci lóénak] (1864 Petheő Dénes 8365005, 286) | Édes apám már a bárddal csapkodta a fát. Szántalpat készített (1932 Móricz Zsigmond 9462022, 23) | megjelenik a gazda a nagykéssel meg a húsdaraboló bárddal (1963 Rubin Szilárd 9578001, 53) | Mesterember keze faragta ki bárddal [Krisztus keresztjét] (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

a. (Tört is) ’a középkorban haszn. rövid nyelű harci szekerce; csatabárd’ ❖ El-intézi elöbb öket a’ poklokra, Kit hegyes dárdára, kit lapos kardokra, Nyilra egynehányat, a’ többit bárdokra (1780 Dugonics András ford.–Homérosz 7087027, 197) | [Botond] délcegen megy bárdjával az érckapu ellen, hogy erejét megmutassa (1860 Arany János 8014013, 271) | Pannonia békés lakosai egyre gyakrabban látják a gyalogos frankokat és lovas gótokat bőrrel bevont fémpajzs mögött, bőrsapkában, nyárssal, íjjal és a bárddal (1940 Németh László² 9485011, 67) | Szent László fegyvere a bárd, a kuné a görbe szablya (1985 László Gyula¹ 2007011, 334).

b. ’hóhérbárd’ ❖ a’ Tyrannok, bár Istenfiaknak Neveztetének, bárd alá jutának (1814–1815 Berzsenyi Dániel 8054108, 129) | ketreczben vivék a bitófa elé, hogy […] azután üssék el tompa bárddal [nyakát] (1858 Kemény Zsigmond 8235014, 83) | A hóhér felemeli a bárdot (1972 Csoóri Sándor 9090027, 79) | még Claudius korában is bárddal végezték ki […] azt, aki a római polgárjoggal illetéktelenül élt (1997 Szabó Béla CD17).

Ö: ács-, csata~, hentes~, hóhér~.

ÖU: hadi~.

ÖE: ~csapás, ~ütés.

Vö. CzF. bárd¹; ÉrtSz. bárd¹; SzólKm.; TESz. bárd¹; ÉKsz. bárd¹; SzT.; ÚMTsz.

bárd¹ főnév 3A1
fa durva megmunkálására, ill. hús v. csont (fel)darabolására haszn. rövid nyelű, széles, egyenes pengéjű vágószerszám
a megélemedett cserfának a héját pennacillussal [= tollvágó kés] le nem lehet faragni: hanem bárddal vagy fejszével szükség eztet véghez vinni
(1788 Gvadányi József)
nem is ellenség fegyvere, hanem a mészáros bárdja vet véget éltednek [ti. a harci lóénak]
(1864 Petheő Dénes)
Édes apám már a bárddal csapkodta a fát. Szántalpat készített
(1932 Móricz Zsigmond)
megjelenik a gazda a nagykéssel meg a húsdaraboló bárddal
(1963 Rubin Szilárd)
Mesterember keze faragta ki bárddal [Krisztus keresztjét]
(1996 Katolikus Biblia ford.)
a. (Tört is)
a középkorban haszn. rövid nyelű harci szekerce; csatabárd
El-intézi elöbb öket a’ poklokra, Kit hegyes dárdára, kit lapos kardokra, Nyilra egynehányat, a’ többit bárdokra
(1780 Dugonics András ford.Homérosz)
[Botond] délcegen megy bárdjával az érckapu ellen, hogy erejét megmutassa
(1860 Arany János)
Pannonia békés lakosai egyre gyakrabban látják a gyalogos frankokat és lovas gótokat bőrrel bevont fémpajzs mögött, bőrsapkában, nyárssal, íjjal és a bárddal
(1940 Németh László²)
Szent László fegyvere a bárd, a kuné a görbe szablya
(1985 László Gyula¹)
b.
a’ Tyrannok, bár Istenfiaknak Neveztetének, bárd alá jutának
(1814–1815 Berzsenyi Dániel)
ketreczben vivék a bitófa elé, hogy […] azután üssék el tompa bárddal [nyakát]
(1858 Kemény Zsigmond)
A hóhér felemeli a bárdot
(1972 Csoóri Sándor)
még Claudius korában is bárddal végezték ki […] azt, aki a római polgárjoggal illetéktelenül élt
(1997 Szabó Béla)
ÖU: hadibárd
ÖE: bárdcsapás, bárdütés
Vö. CzF. bárd¹; ÉrtSz. bárd¹; SzólKm.; TESz. bárd¹; ÉKsz. bárd¹; SzT.; ÚMTsz.

bárd² fn 3A1

1. (Tört is) ’vmely népnek v. kiemelkedő hőseinek tetteit megéneklő (hivatásos) énekmondó, dalnok’ ❖ A bárdok vagy bárdusok olyan különös rendbéli emberek voltak az északi népeknél, kik hívataljok szerént, azoknak jeles cselekedeteiket énekelve magasztalták (1789 Batsányi János ford.–Macpherson C0883, 189) | olvassuk, hogy Attilának asztalánál Bardok éneklettenek (1826 Élet és Literatúra C5247, 39) | Neved ki diccsel ejtené, Nem él oly velszi bárd (1857 Arany János 8014087, 274) | Izráelnek is lehettek bárdjai és regősei, akik előadták és énekelték a legendákat és meséket a régi hősök nagy cselekedeteiről (1939 Hertz-Biblia jegyzetei ford. CD1205) | Az irodalom ősi formáinak korában a próféta, a bárd, a regős […] elválaszthatatlan volt a közönségtől (1956 Irodalmi Újság aug. 25. C5231, 2) | James Macpherson […] angol költő találta ki Ossziánt, a kelta bárdot (1998 Új Könyvek CD29).

2. (ritk, irod) ’költő’ ❖ a’ német új Literatúrának Bárdjai (1826 Élet és Literatúra C5247, 35) | Hol mérföldre sír terül a lápban. Földdel együtt elmerül a bárd? […] Mért keresni sírját? szobra itt van! Él Petőfi! nincs a föld alatt (1856–1871 Jámbor Pál 8204004, 12) | [Vajda János] magyarnak, bárdnak, poétának termett (1908 Ady Endre 9003178, 41) | milyen archaisztikus a bárd szó használata ott, ahol Kassák uj költőkről beszél! (1924 Gáspár Endre 9175001, 27) | [Byron] a bárd – aki a Két Foscarit és Marino Falierit írta (1978 Jékely Zoltán ford.–Széchenyi CD1502).

Vö. ÉrtSz. bárd²; TESz. bárd²; ÉKsz. bárd²; IdSz.

bárd² főnév 3A1
1. (Tört is)
vmely népnek v. kiemelkedő hőseinek tetteit megéneklő (hivatásos) énekmondó, dalnok
A bárdok vagy bárdusok olyan különös rendbéli emberek voltak az északi népeknél, kik hívataljok szerént, azoknak jeles cselekedeteiket énekelve magasztalták
(1789 Batsányi János ford.Macpherson)
olvassuk, hogy Attilának asztalánál Bardok éneklettenek
(1826 Élet és Literatúra)
Neved ki diccsel ejtené, Nem él oly velszi bárd
(1857 Arany János)
Izráelnek is lehettek bárdjai és regősei, akik előadták és énekelték a legendákat és meséket a régi hősök nagy cselekedeteiről
(1939 Hertz-Biblia jegyzetei ford.)
Az irodalom ősi formáinak korában a próféta, a bárd, a regős […] elválaszthatatlan volt a közönségtől
(1956 Irodalmi Újság aug. 25.)
James Macpherson […] angol költő találta ki Ossziánt, a kelta bárdot
(1998 Új Könyvek)
2. (ritk, irod)
a’ német új Literatúrának Bárdjai
(1826 Élet és Literatúra)
Hol mérföldre sír terül a lápban. Földdel együtt elmerül a bárd? […] Mért keresni sírját? szobra itt van! Él Petőfi! nincs a föld alatt
(1856–1871 Jámbor Pál)
[Vajda János] magyarnak, bárdnak, poétának termett
(1908 Ady Endre)
milyen archaisztikus a bárd szó használata ott, ahol Kassák uj költőkről beszél!
(1924 Gáspár Endre)
[Byron] a bárd – aki a Két Foscarit és Marino Falierit írta
(1978 Jékely Zoltán ford.Széchenyi)
Vö. ÉrtSz. bárd²; TESz. bárd²; ÉKsz. bárd²; IdSz.

Beállítások