búcsúzik tn ige 14a5

1. ’〈távozáskor, elváláskor, ill. vminek befejeztével〉(a szokásos kifejezésekkel, mozdulatokkal) elköszön, búcsút vesz (vkitől)’ ❖ De már tlünk bútsuzol, Réánk setét gyászt húzol (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 90) | a menyasszony keserves hegedű szó kisiretében – lány barátnéitól környezve – sirva bucsuzik: szülői, testvérei, rokonai s minden ismerőseitől (1857 Vasárnapi Újság CD56) | „Hamlet” címszerepében búcsúzott és jubilált [a 40 évet a pályán töltő] Mándoky (1901 Ady Endre C0534, 439) | Mindketten zavartan köszörülték a torkukat, várták, hogy melyikük nyújt előbb kezet, végül is főhajtással búcsúztak egymástól (1960 Kamondy László 9300003, 150).

1a. ’〈temetésen az elhunyttól〉 utolsó útjára kísérve, ill. gyászbeszédben méltatva búcsút vesz’ ❖ midőn búcsúzni megyünk a földi vándortól (1885 Löw Immánuel 8278005, 237) | Az Irodalomtudományi Intézet nevében búcsúzom Sőtér Istvántól, akinek halála immár történelemmé váló 27 közös évet tétet mérlegre velünk (1988 Bodnár György 2019028, 761).

2. (vál) ’(kényszerűségből) elválik, megválik vkitől, vmitől’ ❖ Azért bú ’s öröm könynyen butsuznak tle, úgy hagyván, mint találták, mindenre ingó félben (1776 Faludi Ferenc ford.–Dodsley C1662, 77) | ájultan hulla le, ’s kedves Arczaitól a’ vér látszott búcsúzni örökre (1831 Vörösmarty Mihály 8524388, 241) | [A csilpcsalpfüzike nevű madár] szeptember végén és október közepén bucsuzik tőlünk (1899 Chernel István CD34) | búcsúzik a maszek-élettől (1963 Sipos Gyula 9455011, 115).

3. (rendsz. mn-i ign-i alakban) (vál) ’〈vmely időszak〉 megszűnőben, múlóban van’ ❖ Síp’ ’s lant’ zengése mellett űlik a’ Búcsúzó Farsang’ napjait (1811 Kazinczy Ferenc C2561, 363) | Fecskék elszálltak, búcsuzott a nyár (1897 Szalay Fruzina 8418014, 192) | a búcsúzó év harangjának zúgását (1935 Hegedüs Lóránt 9234003, 95) | A búcsúzó XX. század eseményeit tárgyaló kötet (2000 Figyelő CD2601).

3a. (rendsz. mn-i ign-i alakban) (vál) ’〈nap〉 lemenőben, lenyugvóban, ill. 〈a lenyugvó nap fénye〉 kihunyóban van’ ❖ Jaj! már tűnik a’ nap, ’s engem lementével Mennyi búra hágy el, bucsúzó fényével! (1790 Kazinczy Ferenc C2555, 134) | [a nap] messze nyugat fele búcsuzó sugárai egész veres palástot boritottak a távoli láthatárra (1865 e. Jósika Miklós 8212021, 171) | A kert végében álló nyárfák csúcsa lángolni kezdett a búcsúzó nap vörös ragyogásában (1956 Fekete István 9142001, 61).

4. (biz) ’〈sportoló v. csapat versenyből〉 vereséget szenvedve kiesik’ ❖ Újabb sztárcsapat búcsúzott a német labdarúgókupában: a Duisburg hazai pályán kapott ki 2–0-ra a másodosztályú Mainz 05-től (1994 Magyar Hírlap CD09) | [A teniszbajnokságon] a férfiaknál búcsúzott Sávolt Attila is, őt a francia Saulnier verte három játszmában (2000 Magyar Hírlap CD09).

Ö: el~.

Vö. CzF. búcsúzik · bucsuzik, búcsúzó · bucsuzó; ÉrtSz.; TESz. búcsú; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

búcsúzik ❖ tárgyatlan ige ◦ 14a5 ◦
permalink
1.
〈távozáskor, elváláskor, ill. vminek befejeztével〉 (a szokásos kifejezésekkel, mozdulatokkal) elköszön, búcsút vesz (vkitől)
De már tlünk bútsuzol, Réánk setét gyászt húzol
(1774 Kónyi János ford.–Marmontel)
a menyasszony keserves hegedű szó kisiretében – lány barátnéitól környezve – sirva bucsuzik: szülői, testvérei, rokonai s minden ismerőseitől
(1857 Vasárnapi Újság)
„Hamlet” címszerepében búcsúzott és jubilált [a 40 évet a pályán töltő] Mándoky
(1901 Ady Endre)
Mindketten zavartan köszörülték a torkukat, várták, hogy melyikük nyújt előbb kezet, végül is főhajtással búcsúztak egymástól
(1960 Kamondy László)
1a.
〈temetésen az elhunyttól〉 utolsó útjára kísérve, ill. gyászbeszédben méltatva búcsút vesz
midőn búcsúzni megyünk a földi vándortól
(1885 Löw Immánuel)
Az Irodalomtudományi Intézet nevében búcsúzom Sőtér Istvántól, akinek halála immár történelemmé váló 27 közös évet tétet mérlegre velünk
(1988 Bodnár György)
2. (vál)
(kényszerűségből) elválik, megválik vkitől, vmitől
Azért bú ’s öröm könynyen butsuznak tle, úgy hagyván, mint találták, mindenre ingó félben
(1776 Faludi Ferenc ford.–Dodsley)
ájultan hulla le, ’s kedves Arczaitól a’ vér látszott búcsúzni örökre
(1831 Vörösmarty Mihály)
[A csilpcsalpfüzike nevű madár] szeptember végén és október közepén bucsuzik tőlünk
(1899 Chernel István)
búcsúzik a maszek-élettől
(1963 Sipos Gyula)
3. (rendsz. mn-i ign-i alakban) (vál)
〈vmely időszak〉 megszűnőben, múlóban van
Síp’ ’s lant’ zengése mellett űlik a’ Búcsúzó Farsang’ napjait
(1811 Kazinczy Ferenc)
Fecskék elszálltak, búcsuzott a nyár
(1897 Szalay Fruzina)
a búcsúzó év harangjának zúgását
(1935 Hegedüs Lóránt)
A búcsúzó XX. század eseményeit tárgyaló kötet
(2000 Figyelő)
3a. (rendsz. mn-i ign-i alakban) (vál)
〈nap〉 lemenőben, lenyugvóban, ill. 〈a lenyugvó nap fénye〉 kihunyóban van
Jaj! már tűnik a’ nap, ’s engem lementével Mennyi búra hágy el, bucsúzó fényével!
(1790 Kazinczy Ferenc)
[a nap] messze nyugat fele búcsuzó sugárai egész veres palástot boritottak a távoli láthatárra
(1865 e. Jósika Miklós)
A kert végében álló nyárfák csúcsa lángolni kezdett a búcsúzó nap vörös ragyogásában
(1956 Fekete István)
4. (biz)
〈sportoló v. csapat versenyből〉 vereséget szenvedve kiesik
Újabb sztárcsapat búcsúzott a német labdarúgókupában: a Duisburg hazai pályán kapott ki 2–0-ra a másodosztályú Mainz 05-től
(1994 Magyar Hírlap)
[A teniszbajnokságon] a férfiaknál búcsúzott Sávolt Attila is, őt a francia Saulnier verte három játszmában
(2000 Magyar Hírlap)
Ö: elbúcsúzik
Vö. CzF. búcsúzik · bucsuzik, búcsúzó · bucsuzó; ÉrtSz.; TESz. búcsú; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.
ÚESz: ↪búcsú (búcsúzik)

Beállítások