bajusztalan mn és hsz  bajsztalan (rég, ritk) , bajuszatlan (rég, ritk)

I. mn 14A1

1. ’bajusz nélküli 〈személy〉, kül. bajuszt (jellemzően) nem viselő férfi, ill. olyan 〈közösség, nép〉 amelynek férfi tagjai hagyományosan ilyenek’ ❖ [A bajusz] a’ magyart leg-inkább külömbözteti a’ Németektl, Frantziáktól, ’s más afféle bajúszatlan Nemzetektl (1785 Szaitz Leó C3791, 5) | bajuszatlan Apoll ásítozott (1804 Fabchich József ford.–Pindarosz C1643, 55) | bajusztalan reverendás papok (1848 Életképek C0107, 232) | assyr formájú, tömzsi testű, hosszú, stilizált szakállú és hajú, de bajusztalan királyok és papok, kik néha oroszlánokkal, egyszarvúakkal és más szörnyetegekkel küzdenek, többször előfordulnak a kyprosi és krétai műtárgyakon (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | A legnehezebb volt Gizella királynő arcképe, mert szakálltalan, bajusztalan asszonyokat nem szeretett festeni Lajos (1930 Krúdy Gyula CD54) | ő volt az, csak sápadt volt nagyon és bajusztalan, és a haját is lenyírták (1967 Kahána Mózes 9291001, 157) | Valamikor a nők csúnyának (következésképpen csökkent értékűnek) tartották a szakálltalan-bajusztalan férfit (1972–1975 Martinkó András 1104002, 390).

1a. ’olyan 〈arc, száj〉, amelyen, ill. amely fölött nincs bajusz’ ❖ Az ügyetlen falusi borbély az egyik bajúszom’ félig levágta, ’s le kellett a’ másikat is vágatnom. Illy bajúsztalan szájjal ide értem (1828 Uránia C0421, 280) | A fogoly kuruc dacosan emelé fel a fejét előtte, s amint Ocskaynak bajusztalan arcát meglátta, elnevette magát kegyetlenül (1882 Jókai Mór CD18) | Ravasz, pajkos mosoly játszott a bajusztalan ajkai körül (1901 Mikszáth Kálmán CD04) | Ez az arc bajusztalan és szakálltalan volt, mert a lovagrendekben akkoriban jött divatba, hogy némelyek sima arccal különböztetik meg magukat (1929 Krúdy Gyula CD54) | Idősebb, bajusztalan, frissen beretvált arcot látni (1965 Dobozy Imre 9110002, 52).

1b. (nagyon) fiatal, serdületlen, ill. éretlen 〈férfi, fiú〉’ ❖ A’ nevelőjétől szabadúltt de bajusztalan ifjú Ebnek lónak örül (1817 Édes Gergely ford.–Horatius C1546, 25) | Csak kár, hogy ilyen bajsztalan gyerek Hitvány parittyakővel dobta le [Góliátot] (1880 e. Csepreghy Ferenc C1284, 97) | Mikor éngem innen elvittek, akkor ű [ti. az öcsém] még csak olyan bajusztalan fattyú vót (1910 Móricz Zsigmond C3227, 79) | a bajusztalan, tejfelesképű suhancok (1960 Kölkedi István CD52).

2. (kissé rég, Áll) ’olyan 〈halszáj v. -fej〉, amelyen nincs bajusz’ ❖ Domolykó […] a Nyilthólyagu halak alrendjének Pontyfélék családjába tartozó halnem vaskos, bajusztalan fejjel, öblös szájjal, kampós torokfogakkal (1893 PallasLex. CD02) | Az öklék testalakja zömök, magashátú, a száj félig alsóállású és bajusztalan (1933 Az állatok világa ford. CD46).

2a. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (kissé rég, Áll) ’olyan 〈állat〉, amelynek (a bajuszos megjelenési formával ellentétben) nincs bajusza’ ❖ [a túzok tyúkja] kisebb a kakasnál s bajúsztalan (1899 Chernel István CD34) | bajusztalan tőkehal (1933 Az állatok világa ford. CD46).

3. (kissé rég, Növ) ’olyan 〈növényi rész, kül. gabonaféle virágzata〉, amelyről a rövid bajuszszőrre, bajuszsertére emlékeztető, hegyes, érdes szálkák hiányoznak’ ❖ a középső sor kalászka zár pároséltü virágot, a két-két oldalsó csak himes és bajusztalan (1893 PallasLex. CD02).

3a. (kötött szókapcsolat részeként fajtanévben is) (kissé rég, Növ) ’olyan 〈fajta növény〉, amelynek virágzatáról a hegyes, érdes szálkák (a bajuszos fajtával ellentétben) hiányoznak’ ❖ A bajusztalan, de három csúcsos toklászu fajta a villásárpa (1893 PallasLex. CD02) | bajusztalan v. kopasz zab (A. [= Avena] sativa nuda […]) (1926 RévaiNagyLex. C5715, 617).

II. hsz 0 (rég)

’bajuszt nem viselve’ ❖ Bajusztalan senki sem járt, mihent megemberedett és megnőtt a bajusza (1818 Naláczy József 7240007, 133) | itt vagyok ismét bajúsztalan, mert az én Ninám nem akarta elesmerni a’ bajúszos Magyart Mesterének (1828 Kovács Pál² C0421, 281).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. bajuszatlan, ~

bajusztalan melléknév és határozószó
bajsztalan I. 14A1 II. 0 (rég, ritk)
bajuszatlan I. 14A1 II. 0 (rég, ritk)
I. melléknév 14A1
1.
bajusz nélküli 〈személy〉, kül. bajuszt (jellemzően) nem viselő férfi, ill. olyan 〈közösség, nép〉 amelynek férfi tagjai hagyományosan ilyenek
[A bajusz] a’ magyart leg-inkább külömbözteti a’ Németektl, Frantziáktól, ’s más afféle bajúszatlan Nemzetektl
(1785 Szaitz Leó)
bajuszatlan Apoll ásítozott
(1804 Fabchich József ford.Pindarosz)
bajusztalan reverendás papok
(1848 Életképek)
assyr formájú, tömzsi testű, hosszú, stilizált szakállú és hajú, de bajusztalan királyok és papok, kik néha oroszlánokkal, egyszarvúakkal és más szörnyetegekkel küzdenek, többször előfordulnak a kyprosi és krétai műtárgyakon
(1899 Nagy képes világtörténet)
A legnehezebb volt Gizella királynő arcképe, mert szakálltalan, bajusztalan asszonyokat nem szeretett festeni Lajos
(1930 Krúdy Gyula)
ő volt az, csak sápadt volt nagyon és bajusztalan, és a haját is lenyírták
(1967 Kahána Mózes)
Valamikor a nők csúnyának (következésképpen csökkent értékűnek) tartották a szakálltalan-bajusztalan férfit
(1972–1975 Martinkó András)
1a.
olyan 〈arc, száj〉, amelyen, ill. amely fölött nincs bajusz
Az ügyetlen falusi borbély az egyik bajúszom’ félig levágta, ’s le kellett a’ másikat is vágatnom. Illy bajúsztalan szájjal ide értem
(1828 Uránia)
A fogoly kuruc dacosan emelé fel a fejét előtte, s amint Ocskaynak bajusztalan arcát meglátta, elnevette magát kegyetlenül
(1882 Jókai Mór)
Ravasz, pajkos mosoly játszott a bajusztalan ajkai körül
(1901 Mikszáth Kálmán)
Ez az arc bajusztalan és szakálltalan volt, mert a lovagrendekben akkoriban jött divatba, hogy némelyek sima arccal különböztetik meg magukat
(1929 Krúdy Gyula)
Idősebb, bajusztalan, frissen beretvált arcot látni
(1965 Dobozy Imre)
1b.
(nagyon) fiatal, serdületlen, ill. éretlen 〈férfi, fiú〉
A’ nevelőjétől szabadúltt de bajusztalan ifjú Ebnek lónak örül
(1817 Édes Gergely ford.Horatius)
Csak kár, hogy ilyen bajsztalan gyerek Hitvány parittyakővel dobta le [Góliátot]
(1880 e. Csepreghy Ferenc)
Mikor éngem innen elvittek, akkor ű [ti. az öcsém] még csak olyan bajusztalan fattyú vót
(1910 Móricz Zsigmond)
a bajusztalan, tejfelesképű suhancok
(1960 Kölkedi István)
2. (kissé rég, Áll)
olyan 〈halszáj v. -fej〉, amelyen nincs bajusz
Domolykó […] a Nyilthólyagu halak alrendjének Pontyfélék családjába tartozó halnem vaskos, bajusztalan fejjel, öblös szájjal, kampós torokfogakkal
(1893 PallasLex.)
Az öklék testalakja zömök, magashátú, a száj félig alsóállású és bajusztalan
(1933 Az állatok világa ford.)
2a. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (kissé rég, Áll)
olyan 〈állat〉, amelynek (a bajuszos megjelenési formával ellentétben) nincs bajusza
[a túzok tyúkja] kisebb a kakasnál s bajúsztalan
(1899 Chernel István)
bajusztalan tőkehal
(1933 Az állatok világa ford.)
3. (kissé rég, Növ)
olyan 〈növényi rész, kül. gabonaféle virágzata〉, amelyről a rövid bajuszszőrre, bajuszsertére emlékeztető, hegyes, érdes szálkák hiányoznak
a középső sor kalászka zár pároséltü virágot, a két-két oldalsó csak himes és bajusztalan
(1893 PallasLex.)
3a. (kötött szókapcsolat részeként fajtanévben is) (kissé rég, Növ)
olyan 〈fajta növény〉, amelynek virágzatáról a hegyes, érdes szálkák (a bajuszos fajtával ellentétben) hiányoznak
A bajusztalan, de három csúcsos toklászu fajta a villásárpa
(1893 PallasLex.)
bajusztalan v.vagy kopasz zab (A. [= Avena] sativa nuda […])
(1926 RévaiNagyLex.)
II. határozószó 0 (rég)
bajuszt nem viselve
Bajusztalan senki sem járt, mihent megemberedett és megnőtt a bajusza
(1818 Naláczy József)
itt vagyok ismét bajúsztalan, mert az én Ninám nem akarta elesmerni a’ bajúszos Magyart Mesterének
(1828 Kovács Pál²)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. bajuszatlan, ~

Beállítások