balsors fn 3A (vál)

1. (rendsz. birtokszóként) ’az életkörülmények sorsszerű, szerencsétlen, bajjal teli alakulása v. megpróbáltatás(ok), sorscsapás(ok sorozata)’ ❖ ha bal sorsomban lehetne segitséget reménlenem, ti hozzátok folyamodnám (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0808, 271) | Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri Balsorsa minden nyűgét s nyilait; Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen, S fegyvert ragadva véget vet neki? (1867 Arany János ford.–Shakespeare C3730, 70) | ezt nem Hussz mondta a máglyán, hanem balsorsának részese, Prágai Jeromos (1895 Tóth Béla¹ C4257, 159) | jó és balsorsban egyaránt kitartott atyja oldalán (1904 ÓkoriLex. CD28) | Látta [a mókus]: egy borzeb a rókát hogy fojtja meg S a látványon nem nevetett, Mert saját balsorsára gondolt (1973 Képes Géza ford.–La Fontaine 9323054, 201) | a történelmi balsors következményeiért nem lehetséges egy egész népet igazságosan kárpótolni (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. ’az ember(ek) életének folyását rosszra fordító felsőbb hatalom, végzet’ ❖ A’ bal sors ki-forgatot keresményedbül (1773 Faludi Ferenc C1665, 103) | Szánd-meg Isten! a’ Magyart Kit vészek hányának, Nyujts feléje védő kart Tengerén kínjának; Bal sors a’ kit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e’ nép A’ múltat ’s jövendőt! (1823 Kölcsey Ferenc C2799, 116) | a szegény magyar hazára […] a balsors még ezen csapást is rá mérte, a mi irtózatosabb töröknél, tatárnál és sáskánál… küldött nyakára rosz poétákat (1847 Petőfi Sándor 8366456, 56) | balsorstól üldözött (1936 Márai Sándor 9421007, 81) | a balsors egy irgalmat nem ismerő, zord detektívet terelt az útjába, aki száraz volt és realista, s főleg megvesztegethetetlenül kötelességtudó (1985 Grendel Lajos 1060003, 318).

J: balvégzet.

Sz: balsorsú.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bal-; ÉKsz.; SzT.

balsors főnév 3A (vál)
1. (rendsz. birtokszóként)
az életkörülmények sorsszerű, szerencsétlen, bajjal teli alakulása v. megpróbáltatás(ok), sorscsapás(ok sorozata)
ha bal sorsomban lehetne segitséget reménlenem, ti hozzátok folyamodnám
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri Balsorsa minden nyűgét s nyilait; Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen, S fegyvert ragadva véget vet neki?
(1867 Arany János ford.Shakespeare)
ezt nem Hussz mondta a máglyán, hanem balsorsának részese, Prágai Jeromos
(1895 Tóth Béla¹)
jó és balsorsban egyaránt kitartott atyja oldalán
(1904 ÓkoriLex.)
Látta [a mókus]: egy borzeb a rókát hogy fojtja meg S a látványon nem nevetett, Mert saját balsorsára gondolt
(1973 Képes Géza ford.La Fontaine)
a történelmi balsors következményeiért nem lehetséges egy egész népet igazságosan kárpótolni
(1997 Magyar Hírlap)
2.
az ember(ek) életének folyását rosszra fordító felsőbb hatalom, végzet
A’ bal sors ki-forgatot keresményedbül
(1773 Faludi Ferenc)
Szánd-meg Isten! a’ Magyart Kit vészek hányának, Nyujts feléje védő kart Tengerén kínjának; Bal sors a’ kit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e’ nép A’ múltat ’s jövendőt!
(1823 Kölcsey Ferenc)
a szegény magyar hazára […] a balsors még ezen csapást is rá mérte, a mi irtózatosabb töröknél, tatárnál és sáskánál… küldött nyakára rosz poétákat
(1847 Petőfi Sándor)
balsorstól üldözött
(1936 Márai Sándor)
a balsors egy irgalmat nem ismerő, zord detektívet terelt az útjába, aki száraz volt és realista, s főleg megvesztegethetetlenül kötelességtudó
(1985 Grendel Lajos)
Sz: balsorsú
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bal-; ÉKsz.; SzT.

Beállítások