befojt ts ige 4a3

1. (ritk) ’〈embert, állatot〉 vmibe, rendsz. vízbe úgy nyom v. dob bele, hogy ott megfulladjon; belefojt’ ❖ Mondá az öreg, hogy őnékie addig kell nekie szolgálni, amíg a századik embert nem veszti a tengerbe, s hogy kilencven kilencet már befojtott (1848 Magyar népmesegyűjtemény C1785, 32) | Kipka, mikor elment, láttam rajta, hogy befojtotta volna Ágnest a kanálislyukba (1924 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | csúnyán megdagadt a patak, ahova a Bodri kölykeit befojtották (1930 Babits Mihály CD10).

2. (rég) ’〈vmely (nagy energiával) kitörő anyagot, pl. erjedő szeszes italt〉 a levegőtől elzár’ ❖ A’ forró muſt, avagy a’ forrásnak idején bé-fojtatt, avagy a’ jól meg-nem-forratt [!] italak […], gyakran a’ gyomrat nagyon fel-puffaſztyák (1778 Rácz Sámuel ford.–Störck C3570, 139) | a tavali pezsgővé gyötrött bor savanyó lelkét csekélyebb dugó is illően befojtandja (1846 Wesselényi Miklós C0217, 443) | [a sztojkai forrásvíz] ereje olly annyira nagy, hogy ha üvegbe hézag nélkül befojtatik, azt szétrepeszti (1858 Vasárnapi Újság CD56).

2a. (rendsz. ign-i alakban) (ritk) ’〈vki vmely megnyilvánulását, indulatát〉 visszafojtja, nem engedi megnyilatkozni, kitörni’ ❖ hogy meg tudgyon szabadúlni befojtott Indúlattyainak zajjától (1805 Farkas Károly ford. C1697, 119) | Még leheltét is befojtva Búvik fák között a’ dőre (1834 Kovács Pál² C2770, 47) | Jaját befojtá s a sirási vágyat (1870 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.–Shakespeare CD11) | arcukon szaladgált a befojtott móka, mégis mindegyik jámbor történeteket mondott el, amin épülni lehetett (1933 Bohuniczky Szefi CD10).

3. (rég) ’〈vmi(nek a nyílásá)t〉 vmivel betömve bezár(ja)’ ❖ keményen bé-fojtotta az edényt (1799 Kováts Mihály ford.–Hufeland C2782, 120) | A’ hordók akonával [= dugóval] jól be fojtatnak (1835 Némethy József 8333010, 15) | Te fogd be szádat asszony, vagy ezen Papirral fojtom azt be (1855 Vörösmarty Mihály ford.–Shakespeare C4537, 399) | [a méhek] megengedik, hogy egy otromba ember befojtsa lyukaikat, kénkövet gyujtson alájuk (1856 Jókai Mór C2259, 212).

3a. (rég) ’vkit, vmit (szorosan) körülvéve a külvilágtól elzár’ ❖ a’ ſzép Arany a’ Fldrögben, eltakarva, befojtva, öſzveelegyítve (1794 Kármán József² 7165022, 164) | Alig nagyobb a kert egy jó szobánál, Befojtva négy magas tűzfal között (1873 Arany László CD01) | Mint börtönbe volt itt befojtva [Misi] […] társ nélkül, beszéd nélkül (1920 Móricz Zsigmond C3223, 194).

4. (rég, Konyha) ’〈ételnek való nyersanyagot〉 megpárol, ill. megfőz’ ❖ Vagdalj-fel 10. 12. középszerű nagyságú krumplit apró szeletekre; tedd egy casseroléba [= serpenyőbe] elég zsírral, egy marok vereshagymával és petrezselyemmel együtt, fojtsd jól be (1846 Zelena Ferenc 8534003, 32) | A halat, a mig volt, ették nyárson sütve, paprikásan, kirántva, befujtva (1902 Jankó János C6331, 222).

Vö. CzF. ~, befojtott; SzT.; ÚMTsz.

befojt tárgyas ige 4a3
1. (ritk)
〈embert, állatot〉 vmibe, rendsz. vízbe úgy nyom v. dob bele, hogy ott megfulladjon; belefojt
Mondá az öreg, hogy őnékie addig kell nekie szolgálni, amíg a századik embert nem veszti a tengerbe, s hogy kilencven kilencet már befojtott
(1848 Magyar népmesegyűjtemény)
Kipka, mikor elment, láttam rajta, hogy befojtotta volna Ágnest a kanálislyukba
(1924 Tersánszky Józsi Jenő)
csúnyán megdagadt a patak, ahova a Bodri kölykeit befojtották
(1930 Babits Mihály)
2. (rég)
〈vmely (nagy energiával) kitörő anyagot, pl. erjedő szeszes italt〉 a levegőtől elzár
A’ forró muſt, avagy a’ forrásnak idején bé-fojtatt, avagy a’ jól meg-nem-forratt [!] italak […], gyakran a’ gyomrat nagyon fel-puffaſztyák
(1778 Rácz Sámuel ford.Störck)
a tavali pezsgővé gyötrött bor savanyó lelkét csekélyebb dugó is illően befojtandja
(1846 Wesselényi Miklós)
[a sztojkai forrásvíz] ereje olly annyira nagy, hogy ha üvegbe hézag nélkül befojtatik, azt szétrepeszti
(1858 Vasárnapi Újság)
2a. (rendsz. ign-i alakban) (ritk)
〈vki vmely megnyilvánulását, indulatát〉 visszafojtja, nem engedi megnyilatkozni, kitörni
hogy meg tudgyon szabadúlni befojtott Indúlattyainak zajjától
(1805 Farkas Károly ford.)
Még leheltét is befojtva Búvik fák között a’ dőre
(1834 Kovács Pál²)
Jaját befojtá s a sirási vágyat
(1870 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.Shakespeare)
arcukon szaladgált a befojtott móka, mégis mindegyik jámbor történeteket mondott el, amin épülni lehetett
(1933 Bohuniczky Szefi)
3. (rég)
〈vmi(nek a nyílásá)t〉 vmivel betömve bezár(ja)
keményen bé-fojtotta az edényt
(1799 Kováts Mihály ford.Hufeland)
A’ hordók akonával [= dugóval] jól be fojtatnak
(1835 Némethy József)
Te fogd be szádat asszony, vagy ezen Papirral fojtom azt be
(1855 Vörösmarty Mihály ford.Shakespeare)
[a méhek] megengedik, hogy egy otromba ember befojtsa lyukaikat, kénkövet gyujtson alájuk
(1856 Jókai Mór)
3a. (rég)
vkit, vmit (szorosan) körülvéve a külvilágtól elzár
a’ ſzép Arany a’ Fldrögben, eltakarva, befojtva, öſzveelegyítve
(1794 Kármán József²)
Alig nagyobb a kert egy jó szobánál, Befojtva négy magas tűzfal között
(1873 Arany László)
Mint börtönbe volt itt befojtva [Misi] […] társ nélkül, beszéd nélkül
(1920 Móricz Zsigmond)
4. (rég, Konyha)
〈ételnek való nyersanyagot〉 megpárol, ill. megfőz
Vagdalj-fel 10. 12. középszerű nagyságú krumplit apró szeletekre; tedd egy casseroléba [= serpenyőbe] elég zsírral, egy marok vereshagymával és petrezselyemmel együtt, fojtsd jól be
(1846 Zelena Ferenc)
A halat, a mig volt, ették nyárson sütve, paprikásan, kirántva, befujtva
(1902 Jankó János)
Vö. CzF. ~, befojtott; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások