behavaz ige 4a

1. ts (átv is) ’〈annak kif-ére, hogy a hó beborít, betakar vmit, es. vkit〉’ ❖ le le írá a’ botjával a’ Máriána’ nevét a’ hóba, megint öszsze zavará ’s bé havazá (1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.–Miller C0791, 109) | a járatlan és behavazott útak útjokat állták (1876 Beöthy Zsolt C1021, 374) | az álom lassan behavaz Mire a gyertyámat eloltom (1926 Nagy Zoltán CD10) | Toldi koporsóját Budáról Nagyfaluba viszik, Bence eltemeti, sírját a közeledő tél behavazza (1933 Pintér Jenő CD44) | az alpesi és más, behavazott, hegyi utakon a hatóságok többnyire a hólánc meglétét (is) követelik (1999 Figyelő CD2601).

1a. ts (ritk) ’hóval beszennyez, benedvesít vmit’ ❖ Egy-egy behavazott cipőjű alak tipegve-topogva, fázósan érkezik (1893 Mikszáth Kálmán CD04).

1b. tn (alany n.) (irod) ’a hó mindent beborít, belep’ ❖ Az embereknek más gondjuk van, mint az, hogy az éjjel behavazott (1915 Krúdy Gyula CD54).

2. ts (irod) ’〈személyt, ill. fejet, hajat, (arc)szőrzetet a múló idő v. a gond, baj stb.〉 ősszé tesz, megőszít’ ❖ Ifju rab, nézd, mint virít az erdő, Akkor is, ha kijösz, zöld lesz az, Ah de téged, téged akkorára A nyomor s bú régen behavaz (1847 Petőfi Sándor C3502, 122) | Nagy, mély ember volt Timoteusz atya, a szakállát, haját behavazta az idő (1906 Krúdy Gyula C2831, 201) | Míly okos az, akit úgy havazott be a csöndes öregkor (1943 Radnóti Miklós ford.–Tibullus 9543214, 34) | Palicsek bácsinak gyönyörű, hatalmas, busa magyar bajsza volt. Ha nem havazta volna be az idő és szépen fölfelé pödörné, bizton a fődíjat nyerné meg vele a parádés kocsisok bajuszversenyén (1997 Magyar Hírlap CD09).

3. ts (hat-i ign-i alakban, létigével) (biz) ’el van borítva a sok munkával, feladattal vki’ ❖ Akkor csapjunk a lovak alá, mer’ be vagyok havazva, […] egy órába telt, míg a szoftverem betöltődött a memóriámba (1998 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

behavaz ige 4a
1. tárgyas (átv is)
〈annak kif-ére, hogy a hó beborít, betakar vmit, es. vkit〉
le le írá a’ botjával a’ Máriána’ nevét a’ hóba, megint öszsze zavará ’s bé havazá
(1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.Miller)
a járatlan és behavazott útak útjokat állták
(1876 Beöthy Zsolt)
az álom lassan behavaz Mire a gyertyámat eloltom
(1926 Nagy Zoltán)
Toldi koporsóját Budáról Nagyfaluba viszik, Bence eltemeti, sírját a közeledő tél behavazza
(1933 Pintér Jenő)
az alpesi és más, behavazott, hegyi utakon a hatóságok többnyire a hólánc meglétét (is) követelik
(1999 Figyelő)
1a. tárgyas (ritk)
hóval beszennyez, benedvesít vmit
Egy-egy behavazott cipőjű alak tipegve-topogva, fázósan érkezik
(1893 Mikszáth Kálmán)
1b. tárgyatlan (alany n.) (irod)
a hó mindent beborít, belep
Az embereknek más gondjuk van, mint az, hogy az éjjel behavazott
(1915 Krúdy Gyula)
2. tárgyas (irod)
〈személyt, ill. fejet, hajat, (arc)szőrzetet a múló idő v. a gond, baj stb.〉 ősszé tesz, megőszít
Ifju rab, nézd, mint virít az erdő, Akkor is, ha kijösz, zöld lesz az, Ah de téged, téged akkorára A nyomor s bú régen behavaz
(1847 Petőfi Sándor)
Nagy, mély ember volt Timoteusz atya, a szakállát, haját behavazta az idő
(1906 Krúdy Gyula)
Míly okos az, akit úgy havazott be a csöndes öregkor
(1943 Radnóti Miklós ford.Tibullus)
Palicsek bácsinak gyönyörű, hatalmas, busa magyar bajsza volt. Ha nem havazta volna be az idő és szépen fölfelé pödörné, bizton a fődíjat nyerné meg vele a parádés kocsisok bajuszversenyén
(1997 Magyar Hírlap)
3. tárgyas (hat-i ign-i alakban, létigével) (biz)
el van borítva a sok munkával, feladattal vki
Akkor csapjunk a lovak alá, mer’ be vagyok havazva, […] egy órába telt, míg a szoftverem betöltődött a memóriámba
(1998 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások