beint ige 4b3

1. tn ’kintről (üdvözlésképpen) befelé, vminek a belseje felé, belül levő helyre int vkinek’ ❖ Az ablakon kocognak, Egy vézna kéz beint (1875 Reviczky Gyula ford.–Heine 8392090, 220) | Egy százados ment el az ablak alatt, beintett, ő gyorsan felállott, odament, gesztussal köszönt neki (1916 Móricz Zsigmond 9462047, 43) | [Tokics a pálya mellől] beintett a pályára. – Miért nem adtok ki labdát a szélre? Széthúzni a mezőnyt! (1963 Mándy Iván 9420001, 196).

2. ts (kissé vál) ’rendsz. intéssel, (kéz)mozdulattal behív vkit, hogy menjen be, lépjen be hozzá, oda, ahol ő van’ ❖ Erre csengetvel beinti cselédgyét (1806 Verseghy Ferenc 8518008, 36) | nyájasan inti be a kivül állókat (1842 Nagy Ignác C3251, 78) | S ezzel beintette Krokot egy hunyorítással a belső szobák egyikébe (1900 Mikszáth Kálmán CD04) | A legények a kocsmában tartózkodtak, és a kint álldogáló gyerekek közül beintettek egyet, akivel egy liter bort küldtek a lányos házhoz (1990 Magyar néprajz CD47).

3. tn (Zene is) ’〈karmester, (zene)karvezető szünetelő szólamnak v. hangszer(ek)nek〉 intéssel jelt ad a kezdésre’ ❖ A tömegek szabályosan mozogtak, éltek, szenvedtek és meghaltak, s közben hangosan kiáltották, mikor Berkes beintette nekik [ti. a statisztáknak]: „Éljen Bükköny, éljen!” (1936 Márai Sándor 9421014, 150) | Mint szólista, szükségképpen hátat fordított a zenekarnak és csak alkalomadtán intett be (1958 Esti Hírlap júl. 22. C0122, 2) | Az operát nagy odaadással, széles gesztusokkal dirigálta, Bellini szenvedélyes muzsikáját a magáénak érezte, olyannyira, hogy egy drámai pillanatban elfelejtett a kórusnak beinteni (1996 Magyar Hírlap CD09).

3a. ts (Zene) ’〈karmester szünetelő szólamot v. hangszert〉 intéssel kezdésre szólít fel, ill. 〈(kezdő) motívumot〉 intéssel megszólaltat’ ❖ be akarom bizonyítani, hogy tudok énekelni, mint a kórusban senki más; s mikor az énektanár beinti a karéneket, torkomszakadtából kiengedem fiatal és csakugyan mutáló hangomat (1934 Márai Sándor 9421006, 190) | Széll a próbaszéken ülve beintette Beethoven Sors-szimfóniájának közismert indító motívumát (1995 Magyar Hírlap CD09).

4. ts ’〈labdarúgásban szabálytalanságot〉(zászlóval) jelez’ ❖ csak annyi bizonyos, hogy [a játékos] Dragóner beinti a lest. Ha az volt, ha nem (2000 Magyar Hírlap CD09).

5. tn (vonzat n. is) beint vkinek (biz)(kézmozdulattal, rendsz. az egyik kar behajlításával) ellenkezést, helytelenítést kifejezve (indulatosan) nemet mond vmire vkinek’ ❖ nem mondta, nem merte azt mondani, hogy egyáltalán. Hanem mondta ezeket a ködös dolgokat, mert nem mert teljesen beinteni, valami megakadályozta (1995 Magyar Hírlap máj. 12. C6893, 739) | mennyire elfogadhatatlan, hogy most valaki mást gondol az MSZP-ben, beint az MSZP-nek (1994 Országgyűlési Napló CD62) | Át akartunk menni a munkások kordonján, de azok félreérthetetlenül „beintettek” nekünk. Ha egy lépéssel közelebb jöttök, mondták, agyonverünk benneteket (1995 Magyar Hírlap CD09) | [a hatvanas években a fiatalság] irodalmi felolvasóestekre, heppeningekre jár, és így int be a hagyományos irodalomnak (1999 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

beint ige 4b3
1. tárgyatlan
kintről (üdvözlésképpen) befelé, vminek a belseje felé, belül levő helyre int vkinek
Az ablakon kocognak, Egy vézna kéz beint
(1875 Reviczky Gyula ford.Heine)
Egy százados ment el az ablak alatt, beintett, ő gyorsan felállott, odament, gesztussal köszönt neki
(1916 Móricz Zsigmond)
[Tokics a pálya mellől] beintett a pályára. – Miért nem adtok ki labdát a szélre? Széthúzni a mezőnyt!
(1963 Mándy Iván)
2. tárgyas (kissé vál)
rendsz. intéssel, (kéz)mozdulattal behív vkit, hogy menjen be, lépjen be hozzá, oda, ahol ő van
Erre csengetvel beinti cselédgyét
(1806 Verseghy Ferenc)
nyájasan inti be a kivül állókat
(1842 Nagy Ignác)
S ezzel beintette Krokot egy hunyorítással a belső szobák egyikébe
(1900 Mikszáth Kálmán)
A legények a kocsmában tartózkodtak, és a kint álldogáló gyerekek közül beintettek egyet, akivel egy liter bort küldtek a lányos házhoz
(1990 Magyar néprajz)
3. tárgyatlan (Zene is)
〈karmester, (zene)karvezető szünetelő szólamnak v. hangszer(ek)nek〉 intéssel jelt ad a kezdésre
A tömegek szabályosan mozogtak, éltek, szenvedtek és meghaltak, s közben hangosan kiáltották, mikor Berkes beintette nekik [ti. a statisztáknak]: „Éljen Bükköny, éljen!”
(1936 Márai Sándor)
Mint szólista, szükségképpen hátat fordított a zenekarnak és csak alkalomadtán intett be
(1958 Esti Hírlap júl. 22.)
Az operát nagy odaadással, széles gesztusokkal dirigálta, Bellini szenvedélyes muzsikáját a magáénak érezte, olyannyira, hogy egy drámai pillanatban elfelejtett a kórusnak beinteni
(1996 Magyar Hírlap)
3a. tárgyas (Zene)
〈karmester szünetelő szólamot v. hangszert〉 intéssel kezdésre szólít fel, ill. (kezdő) motívumot〉 intéssel megszólaltat
be akarom bizonyítani, hogy tudok énekelni, mint a kórusban senki más; s mikor az énektanár beinti a karéneket, torkomszakadtából kiengedem fiatal és csakugyan mutáló hangomat
(1934 Márai Sándor)
Széll a próbaszéken ülve beintette Beethoven Sors-szimfóniájának közismert indító motívumát
(1995 Magyar Hírlap)
4. tárgyas
〈labdarúgásban szabálytalanságot〉 (zászlóval) jelez
csak annyi bizonyos, hogy [a játékos] Dragóner beinti a lest. Ha az volt, ha nem
(2000 Magyar Hírlap)
5. tárgyatlan (vonzat n. is) beint vkinek (biz)
(kézmozdulattal, rendsz. az egyik kar behajlításával) ellenkezést, helytelenítést kifejezve (indulatosan) nemet mond vmire vkinek
nem mondta, nem merte azt mondani, hogy egyáltalán. Hanem mondta ezeket a ködös dolgokat, mert nem mert teljesen beinteni, valami megakadályozta
(1995 Magyar Hírlap máj. 12.)
mennyire elfogadhatatlan, hogy most valaki mást gondol az MSZPMagyar Szocialista Párt-ben, beint az MSZPMagyar Szocialista Párt-nek
(1994 Országgyűlési Napló)
Át akartunk menni a munkások kordonján, de azok félreérthetetlenül „beintettek” nekünk. Ha egy lépéssel közelebb jöttök, mondták, agyonverünk benneteket
(1995 Magyar Hírlap)
[a hatvanas években a fiatalság] irodalmi felolvasóestekre, heppeningekre jár, és így int be a hagyományos irodalomnak
(1999 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások