bekertel ts ige 1b (rég)

1. ’körbefog, körülhatárol, szegélyez vmi vmit’ ❖ Budát bé-kertel szép hegyeknek zöldes erdeit, és sr árnyékjait mutogatta (1786 Dugonics András C1471, 203) | Oszlopos fényü[= fenyő]-fal kerteli be hátul, Elől ismét erdő (1883 Szász Béla C3815, 151).

2. ’〈területet〉 kerítéssel körülvesz, körülkerít’ ❖ nóha [a gyümölcsös] az elött nem volt bé-kertelve semmivel, még-is a’nyi gyömltsöt termett, hogy még az uton-járóknak-is elég jútott belle (1776 Esopus meséi ford. C1642, 238) | Végre felért a’ hegy’ tetejére amaz áthathatatlan eleven sövényhez, mellyel az öreg Gróf a’ völgyet bekerteltette (1808 Verseghy Ferenc C4428, 29).

J: bekerít.

Vö. CzF.; TESz. kertel; SzT. ~, bekertelhet, bekertelt, bekerteltet, bekerteltetett, bekerteltetik; ÚMTsz.

bekertel tárgyas ige 1b (rég)
1.
körbefog, körülhatárol, szegélyez vmi vmit
Budát bé-kertel szép hegyeknek zöldes erdeit, és sr árnyékjait mutogatta
(1786 Dugonics András)
Oszlopos fényü[= fenyő]-fal kerteli be hátul, Elől ismét erdő
(1883 Szász Béla)
2.
〈területet〉 kerítéssel körülvesz, körülkerít
nóha [a gyümölcsös] az elött nem volt bé-kertelve semmivel, még-is a’nyi gyömltsöt termett, hogy még az uton-járóknak-is elég jútott belle
(1776 Esopus meséi ford.)
Végre felért a’ hegy’ tetejére amaz áthathatatlan eleven sövényhez, mellyel az öreg Gróf a’ völgyet bekerteltette
(1808 Verseghy Ferenc)
Vö. CzF.; TESz. kertel; SzT. ~, bekertelhet, bekertelt, bekerteltet, bekerteltetett, bekerteltetik; ÚMTsz.

Beállítások