bekocog tn ige 2a
1. ’(ajtón, ablakon) kézzel v. vmely tárggyal kopogva bebocsátást kér v. jelt ad magáról; bekopog’ ❖ [Fichte idealizmusa] hasonló az ollyan vendéghez, a’ ki mindenütt bé kotzagott ugyan, de sehol bé nem lép a’ Szobába (1811 Ruszek József C6085, 330) | Már senki sincs ott ébren; az udvar felől látszik még világosság. Bihar bekoczog a fokosa nyelével (1896 Bársony István C0844, 46) | Milyen merészség volt ez, […] hogy Nelli az Emma ajtaján be mert kocogni (1926 Babits Mihály C0699, 248) | ott a korcsmaház, de sötét. Hátha be lehet az ablakon kocogni, adnak tán valamit inni (1945 Szép Ernő 9665040, 56).
2. ’lassan belovagol, ill. (ló vontatta) jármű(vön vki) behajt vhova’ ❖ Utána küldtem ’s még ma békoczog (1821 Döbrentei Gábor ford.–Müllner C1444, 172) | amint látta, hogy lekésett a vonatról, befogatta otthon a két csikaját és bekocogott kocsin (1887 Mikszáth Kálmán 8312163, 43) | Egy negyedszázada még tágas istállók voltak Aix-en-Provence-ban a parasztok számára, akik lóháton kocogtak be a városba (1976 Valóság ford. 2056020, 121) | rendkívül unalmasnak bizonyult ez a montreali autóverseny, egészen addig, ameddig az 58. körben a fölényesen vezető Michael Schumacher be nem kocogott a depóba egy tönkrement sebességváltóval (1995 Magyar Hírlap CD09).
3. ’〈ember, állat〉 lassan bemegy vhova’ ❖ voltak esetek, hogy két mankón koczogott be nagy kinosan a beteg, s negyed napra elhányta mankóit s hetykén ugrándozva hagyta el a csodatevő „grottát” (1871 Kossuth Lajos CD32) | Előbb a konda csörtet haza; megelégedett röfögéssel kocog be mindenik [ti. mindegyik disznó] a maga udvarára (1908 Budapesti Hírlap nov. 7. C4696, 3) | akiknek a belvárosban akad dolguk, azok gyalog bekocognak, vagy felzsúfolják magukat a sárgaszínű, rosszagú villamosokba (1935 Kassák Lajos CD10) | Először a téesz tehenei ballagnak végig az úton, aztán a háztájiak követik őket, […] amint feltűnik a szélesre tárt kapu, […] jóleső bődüléssel, lomhán bekocog a jószág, megdobogtatva a deszkákat az árok fölött (1964 Sánta Ferenc 9585001, 127).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.