belegondol ige 1a

1. ts ’〈vmely műnek〉 vmely benne nem levő v. nem kifejtett tartalmat, jelleget tulajdonít; beleérez’ ❖ [Lustkandl] egy lényeges szócskát máskép fejezett ki, mint a hogy az a törvényben van, s két más szót belégondolt a törvény soraiba (1865 Deák Ferenc beszédei C1361, 262) | Erős képzelem kell ahhoz, hogy a legtávolabbi hasonlóságot belegondolhassuk (1897 Bayer József C0893, 186) | Úgy érzem, Kosztolányinak egyes szavaiból […], hogy az én írásomba belegondolt valamit önmagából és ennek következtében olyan dolgokat is szupponál [= feltételez] nekem, amiket nem vállalhatok (1933 Schöpflin Aladár CD10).

2. tn ’gondolatait összeszedve megfontol, ill. számba vesz vmit’ ❖ ettől a vén kuviktól [ti. Kiszelánétól] még bele se tud gondolni az ember a bajába (1930 Németh László² 9485003, 145) | szinte megborzong a háta közepe a csuha alatt, ahogy a mondottakba mélyebben belegondol (1965 Jankovich Ferenc 9275030, 243) | Ha jól belegondolok, azt kell mondanom, az autóm is öreg (1983 Polgár András 1121003, 114) | Gondoljunk csak bele, miről folyik a vita két évszázada a liberalizmus és a konzervativizmus között (1986 Kis János² 2003011, 394).

3. ts belegondolja magát ’képzeletben, gondolatban vmely más helyzetbe, környezetbe helyezkedik, ill. más ember szerepét, (lelki)állapotát sajátjaként éli át; beleéli magát’ ❖ Mint-egygy belé gondolta magát minden ki-gondolható környl álláſok közzé (1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.–Miller C0790, 113) | igen élénken bele gondolom magamat az éhező nép helyzetébe (1847 Vas Gereben C4363, 141) | az ostromlott vár parancsnoka helyzetébe gondolta bele magát (1878 Erdélyi Gyula 8130002, 47) | kísértsük meg belegondolni magunkat abba a szerepbe, hogy a legkegyetlenebb téli hófúvások idején el kell indulnunk Budapestről [lovagolva, majd gyalogosan] Koppenhágáig (1922 Halász Gyula CD10).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

belegondol ige 1a
1. tárgyas
〈vmely műnek〉 vmely benne nem levő v. nem kifejtett tartalmat, jelleget tulajdonít; beleérez
[Lustkandl] egy lényeges szócskát máskép fejezett ki, mint a hogy az a törvényben van, s két más szót belégondolt a törvény soraiba
(1865 Deák Ferenc beszédei)
Erős képzelem kell ahhoz, hogy a legtávolabbi hasonlóságot belegondolhassuk
(1897 Bayer József)
Úgy érzem, Kosztolányinak egyes szavaiból […], hogy az én írásomba belegondolt valamit önmagából és ennek következtében olyan dolgokat is szupponál [= feltételez] nekem, amiket nem vállalhatok
(1933 Schöpflin Aladár)
2. tárgyatlan
gondolatait összeszedve megfontol, ill. számba vesz vmit
ettől a vén kuviktól [ti. Kiszelánétól] még bele se tud gondolni az ember a bajába
(1930 Németh László²)
szinte megborzong a háta közepe a csuha alatt, ahogy a mondottakba mélyebben belegondol
(1965 Jankovich Ferenc)
Ha jól belegondolok, azt kell mondanom, az autóm is öreg
(1983 Polgár András)
Gondoljunk csak bele, miről folyik a vita két évszázada a liberalizmus és a konzervativizmus között
(1986 Kis János²)
3. tárgyas belegondolja magát
képzeletben, gondolatban vmely más helyzetbe, környezetbe helyezkedik, ill. más ember szerepét, (lelki)állapotát sajátjaként éli át; beleéli magát
Mint-egygy belé gondolta magát minden ki-gondolható környl álláſok közzé
(1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.Miller)
igen élénken bele gondolom magamat az éhező nép helyzetébe
(1847 Vas Gereben)
az ostromlott vár parancsnoka helyzetébe gondolta bele magát
(1878 Erdélyi Gyula)
kísértsük meg belegondolni magunkat abba a szerepbe, hogy a legkegyetlenebb téli hófúvások idején el kell indulnunk Budapestről [lovagolva, majd gyalogosan] Koppenhágáig
(1922 Halász Gyula)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások