beleharap tn ige 2a

1. ’〈ember, es. állat〉 fogait belemélyeszti vmibe, vkibe’ ❖ [föld alatti utamon] mihelyeſt belé haraptam [a kenyérbe], azonzonnal [!] tapaſztaltam, hogy a’ Földi eledel mind izetlen, azért-is azt mint hijjában valót, el-hajtottam (1783 Győrffy József¹ ford.–Holberg 7129001, 9) | mily jószagu és szép zöld [ez a széna], hogy majd szinte az embernek is kedve jő beleharapni (1858 Táncsics Mihály 8463002, 78) | Az asszony elpirult s beleharapott az ajkába (1900 Bársony István C0832, 83) | a községi bíró kutyája szembefordúlt a merész vadásszal s alaposan beleharapott a lábszárába (1934 Kemény János¹ 9319001, 101) | Mányoki ragadozó-szemmel nézi a nő fehéren is szép karját, beleharapna (1974 Galgóczi Erzsébet 2025006, 543) | amióta Éva beleharapott az almába, az embert állandóan az elégedetlenség mozgatja (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. (irod) ’〈láng〉 belekap vmibe’ ❖ Ennek lobogó lángja az  házára-is terjedvén, és annak szalma-tetejébe bele harapván (1803 Dugonics András C1474, 371) | Ha az a láng … beleharapott ebbe a végtelen sürüségbe [ti. az erdőbe], akkor az Isten legyen irgalmas (1895 Tanos Pál C4089, 27) | Az éj megáll lila felhők között. Egy sárga fal tüze harap belé (1914 Balázs Béla CD10).

3. (vál) ’vmely (kellemetlen, nehéz) tevékenységbe, ill. vminek az olvasásába, tanulmányozásába belekezd vki’ ❖ Vay Miklós újra ministerelnökül van felhiva. Van esze, hogy nem harap bele (1848 Szemere Bertalan 8437024, 46) | Forgatta, olvasta volna is, de nem tudott beleharapni, gondolatai másfelé kalandoztak (1884 Szász Károly² ford.–Black C3845, 10) | Egyéniségekben gyorsan tájékozódom, de a csoport-kutatással járó pontatlanság szédít és lever. Hogy most mégis beleharaptam az anthropológiába, annak egyik oka épp ez a két szomszédvár-viszony (1936 Németh László² 9485021, 140).

Vö. CzF. beleharap vagy beléharap; ÉrtSz.; ÉKsz.

beleharap tárgyatlan ige 2a
1.
〈ember, es. állat〉 fogait belemélyeszti vmibe, vkibe
[föld alatti utamon] mihelyeſt belé haraptam [a kenyérbe], azonzonnal [!] tapaſztaltam, hogy a’ Földi eledel mind izetlen, azért-is azt mint hijjában valót, el-hajtottam
(1783 Győrffy József¹ ford.Holberg)
mily jószagu és szép zöld [ez a széna], hogy majd szinte az embernek is kedve jő beleharapni
(1858 Táncsics Mihály)
Az asszony elpirult s beleharapott az ajkába
(1900 Bársony István)
a községi bíró kutyája szembefordúlt a merész vadásszal s alaposan beleharapott a lábszárába
(1934 Kemény János¹)
Mányoki ragadozó-szemmel nézi a nő fehéren is szép karját, beleharapna
(1974 Galgóczi Erzsébet)
amióta Éva beleharapott az almába, az embert állandóan az elégedetlenség mozgatja
(1998 Magyar Hírlap)
2. (irod)
〈láng〉 belekap vmibe
Ennek lobogó lángja az  házára-is terjedvén, és annak szalma-tetejébe bele harapván
(1803 Dugonics András)
Ha az a láng … beleharapott ebbe a végtelen sürüségbe [ti. az erdőbe], akkor az Isten legyen irgalmas
(1895 Tanos Pál)
Az éj megáll lila felhők között. Egy sárga fal tüze harap belé
(1914 Balázs Béla)
3. (vál)
vmely (kellemetlen, nehéz) tevékenységbe, ill. vminek az olvasásába, tanulmányozásába belekezd vki
Vay Miklós újra ministerelnökül van felhiva. Van esze, hogy nem harap bele
(1848 Szemere Bertalan)
Forgatta, olvasta volna is, de nem tudott beleharapni, gondolatai másfelé kalandoztak
(1884 Szász Károly² ford.Black)
Egyéniségekben gyorsan tájékozódom, de a csoport-kutatással járó pontatlanság szédít és lever. Hogy most mégis beleharaptam az anthropológiába, annak egyik oka épp ez a két szomszédvár-viszony
(1936 Németh László²)
Vö. CzF. beleharap vagy beléharap; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások