beleiszik ige 19a9

1. tn (ritk) ’〈pohárból, italból〉 egy keveset kortyol, ill. inni kezd’ ❖ mosolyogva beleivott a pohárba, széttörülte ajkán a habot és továbbmesélt (1954 Vidor Miklós 9778002, 204) | Akármilyen hidegre jegelték a sört, jó magas habja volt. Bak Sebő ráfújt a habra, amely szétszállt, úgy ivott bele a sárga italba (1985 Hegedüs Géza 9233001, 131).

1a. ’〈állat vízből, kútból stb.〉 egy keveset kortyol, iszik’ ❖ Őszies, hűvös az éccaka. A szarvas már beleivott a vizekbe, jut eszembe a gyerekkori magyarázat (1924 Nyírő József 9486002, 65) | Ne lefetyöld azt az állott vizet, a lovak is beleittak (1927 Móra Ferenc C3205, 22) | Az a kút, a „Barát kút”, ott van Magyarkanizsa közelében, nem messze a tanyámtól, ahová néha kimegyek. Néha szükségem van rá, tényleg, le kell fürödjek benne, és közben jönnek a tehenek és beleisznak, a nyáluktól még selymesebb a víz (1999 Magyar Hírlap CD09).

2. tn ’vki másnak a poharából, italából, ill. nem ivásra való edényből iszik’ ❖ Erre a szóra a fiatal színész kezdte odább húzni a poharát a beszélő elől, attól tartva, hogy beleiszik (1857 Vasárnapi Újság CD56) | [Rózsa Sándor a csárdában] fogta az órrost [ti. a cserépkancsót], beleivott (1941 Móricz Zsigmond 9462008, 131) | Ülnek az asztalnál, megbujnak a nők mosolyában és beleisznak majd poharunkba, kik eltemetetlen, távoli erdőkben s idegen legelőkön alusznak (1944 Radnóti Miklós 9543196, 114) | Úgy rémlik néhanap, hogy a képernyőről kinyúl egy kéz, és beleiszik a sörömbe a szereplő. Oly passzív vagyok, hogy aktivitásra ingerlem a környezetemet (1998 Byte Magazin CD38).

3. ts beleissza magát (ritk, vál) ’〈vmely szellemi tényező〉 el nem múló hatással van vmire; beleivódik’ ❖ [a Szent Korona-elmélet] beleitta magát a magyar közjogtanítás rendszerébe (1918 Gellért Oszkár CD10) | a szerelem közeli rokona az olajnak sulyos és beleissza magát a csontokba (1926 Kassák Lajos 9314047, 38).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

beleiszik ❖ ige ◦ 19a9 ◦
permalink
1. tárgyatlan (ritk)
〈pohárból, italból〉 egy keveset kortyol, ill. inni kezd
mosolyogva beleivott a pohárba, széttörülte ajkán a habot és továbbmesélt
(1954 Vidor Miklós)
Akármilyen hidegre jegelték a sört, jó magas habja volt. Bak Sebő ráfújt a habra, amely szétszállt, úgy ivott bele a sárga italba
(1985 Hegedüs Géza)
1a.
〈állat vízből, kútból stb.〉 egy keveset kortyol, iszik
Őszies, hűvös az éccaka. A szarvas már beleivott a vizekbe, jut eszembe a gyerekkori magyarázat
(1924 Nyírő József)
Ne lefetyöld azt az állott vizet, a lovak is beleittak
(1927 Móra Ferenc)
Az a kút, a „Barát kút”, ott van Magyarkanizsa közelében, nem messze a tanyámtól, ahová néha kimegyek. Néha szükségem van rá, tényleg, le kell fürödjek benne, és közben jönnek a tehenek és beleisznak, a nyáluktól még selymesebb a víz
(1999 Magyar Hírlap)
2. tárgyatlan
vki másnak a poharából, italából, ill. nem ivásra való edényből iszik
Erre a szóra a fiatal színész kezdte odább húzni a poharát a beszélő elől, attól tartva, hogy beleiszik
(1857 Vasárnapi Újság)
[Rózsa Sándor a csárdában] fogta az órrost [ti. a cserépkancsót], beleivott
(1941 Móricz Zsigmond)
Ülnek az asztalnál, megbujnak a nők mosolyában és beleisznak majd poharunkba, kik eltemetetlen, távoli erdőkben s idegen legelőkön alusznak
(1944 Radnóti Miklós)
Úgy rémlik néhanap, hogy a képernyőről kinyúl egy kéz, és beleiszik a sörömbe a szereplő. Oly passzív vagyok, hogy aktivitásra ingerlem a környezetemet
(1998 Byte Magazin)
3. tárgyas beleissza magát (ritk, vál)
〈vmely szellemi tényező〉 el nem múló hatással van vmire; beleivódik
[a Szent Korona-elmélet] beleitta magát a magyar közjogtanítás rendszerébe
(1918 Gellért Oszkár)
a szerelem közeli rokona az olajnak sulyos és beleissza magát a csontokba
(1926 Kassák Lajos)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások