belenyilallik tn ige 13a6

1. (alany n. is) ’〈vkinek vmely testrészében éles fájdalom〉 támad, hirtelen érezhetővé válik; belehasít, beleáll’ ❖ Ahi! áhi! ímé ismét bele nyilallék a’ szivembe (1793 Kibédi Sámuel ford.–Molière C2641, 84) | Az asszony lelke egyszerre elsötétedett, a szivébe belenyilalt a fájás (1899 Cserzy Mihály C1302, 89) | Kálmán: Megint fáj? Patikusné: […] Nem. Csak belenyilallott (1919 Szép Ernő 9665041, 75) | A veséjét tapogatta, mert […] újra belenyilalt a fájdalom (1967 Gábor Áron 9813001, 51) | elkezdtem futni, ám néhány kör után belenyilallt az Achillesembe [= Achilles-inamba] (1999 Magyar Hírlap CD09).

1a. (átv is) ’〈testrész〉 hirtelen élesen fájni kezd’ ❖ nekem mindig erősen belenyilallik a fülem, valahányszor egy „nem-ė hallottad, meg-ė tudnád mondani” féle furcsaságot hallok (1905 Magyar Nyelv C0357, 288) | A [nő] térde érintette a lábamszárát, olyan közel állott hozzám. Elkezdett a térdem reszketni s a derekam belenyilallott, mint mindig, ha valami nagy izgalmam van (1920 Szép Ernő 9665042, 50).

2. (vál) ’〈vmely (kellemetlen, rossz) érzelem, kínzó gondolat〉 hirtelen elhatalmasodik vkin, úrrá lesz rajta; belehasít’ ❖ belenyilalt szívébe egy balsejtelem (1886 Benedek Elek C0912, 5) | belenyilalik a szivembe a boldogság (1906 e. Thury Zoltán 8479012, 232) | [a fiúba] egy villanásnyira belenyilallik a bűntudat (1940 Veres Péter C4411, 104) | Vera a férfi karjába kapaszkodott, és váratlanul belényilallt a fenyegetettség (1979 Vészi Endre 9776030, 190) | [A film hatására] mintha mindőnkbe belenyilallna a végzetes felismerés: Csak egy perc a világ? És nincs tovább?! (1995 Magyar Hírlap CD09).

2a. (irod) ’hirtelen fájdalmat okoz vmi vkinek’ ❖ Többi szavai belenyilallottak […] szivébe (1882 Kazár Emil C2511, 341) | olyan szánalmas volt az az apa. Úgy bele nyilallott a szivembe minden szava (1895 Gaál Mózes¹ C1796, 94) | A tompa fényű fehér meisseni, az álmatag nimphenburgi, büszke két sèvresi, kedves bécsi, ludwigsburgi csészék, figurák, tányérok, vázák tarkasága, belenyilallt Ulászlóba (1911 Bálint Aladár CD10).

3. (irod) ’〈emlék〉 eszébe ötlik vkinek, ill. 〈vmire emlékeztető dolog〉 élesen felvillan vkiben’ ❖ Egy-egy élesebb kaczagás emléke belenyilalt az agyába (1905 Petelei István 8361002, 38) | – Téged hogy hívnak, pajtás? – Magdi vagyok, – mondta a csöppség. Péterbe belenyilallott a név (1938 Schöpflin Gyula CD10).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz. belenyilall

belenyilallik tárgyatlan ige 13a6
1. (alany n. is)
〈vkinek vmely testrészében éles fájdalom〉 támad, hirtelen érezhetővé válik; belehasít, beleáll
Ahi! áhi! ímé ismét bele nyilallék a’ szivembe
(1793 Kibédi Sámuel ford.Molière)
Az asszony lelke egyszerre elsötétedett, a szivébe belenyilalt a fájás
(1899 Cserzy Mihály)
Kálmán: Megint fáj? Patikusné: […] Nem. Csak belenyilallott
(1919 Szép Ernő)
A veséjét tapogatta, mert […] újra belenyilalt a fájdalom
(1967 Gábor Áron)
elkezdtem futni, ám néhány kör után belenyilallt az Achillesembe [= Achilles-inamba]
(1999 Magyar Hírlap)
1a. (átv is)
〈testrész〉 hirtelen élesen fájni kezd
nekem mindig erősen belenyilallik a fülem, valahányszor egy „nem-ė hallottad, meg-ė tudnád mondani” féle furcsaságot hallok
(1905 Magyar Nyelv)
A [nő] térde érintette a lábamszárát, olyan közel állott hozzám. Elkezdett a térdem reszketni s a derekam belenyilallott, mint mindig, ha valami nagy izgalmam van
(1920 Szép Ernő)
2. (vál)
〈vmely (kellemetlen, rossz) érzelem, kínzó gondolat〉 hirtelen elhatalmasodik vkin, úrrá lesz rajta; belehasít
belenyilalt szívébe egy balsejtelem
(1886 Benedek Elek)
belenyilalik a szivembe a boldogság
(1906 e. Thury Zoltán)
[a fiúba] egy villanásnyira belenyilallik a bűntudat
(1940 Veres Péter)
Vera a férfi karjába kapaszkodott, és váratlanul belényilallt a fenyegetettség
(1979 Vészi Endre)
[A film hatására] mintha mindőnkbe belenyilallna a végzetes felismerés: Csak egy perc a világ? És nincs tovább?!
(1995 Magyar Hírlap)
2a. (irod)
hirtelen fájdalmat okoz vmi vkinek
Többi szavai belenyilallottak […] szivébe
(1882 Kazár Emil)
olyan szánalmas volt az az apa. Úgy bele nyilallott a szivembe minden szava
(1895 Gaál Mózes¹)
A tompa fényű fehér meisseni, az álmatag nimphenburgi, büszke két sèvresi, kedves bécsi, ludwigsburgi csészék, figurák, tányérok, vázák tarkasága, belenyilallt Ulászlóba
(1911 Bálint Aladár)
3. (irod)
〈emlék〉 eszébe ötlik vkinek, ill. 〈vmire emlékeztető dolog〉 élesen felvillan vkiben
Egy-egy élesebb kaczagás emléke belenyilalt az agyába
(1905 Petelei István)
– Téged hogy hívnak, pajtás? – Magdi vagyok, – mondta a csöppség. Péterbe belenyilallott a név
(1938 Schöpflin Gyula)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz. belenyilall

Beállítások