belereked tn ige 1b1

1. ’a sok (hangos) beszédtől rekedt(, suttogó) lesz a hangja vkinek’ ❖ belerekedt, de bele nem fáradt a lázításba (1855 Jókai Mór C2258, 115) | ujra meg ujra mondja, míg bele nem reked (1885 Thewrewk Emil C4134, 64) | [a nagyságos úr] úgy ordított, hogy belerekedt (1922 Móricz Zsigmond 9462054, 87) | Apa olyan dühös, hogy szinte belereked, csak dadog (1958 Szabó Magda C6182, 188).

2. (átv is) ’〈mozgó, haladó tárgy v. élőlény, ill. áramló dolog〉 elakad, ill. megszorul, megreked vhol’ ❖ tüdjek … a’ belé-rekedt aernek ki-terjedésétl meg-szakadott vala (1786 Mátyus István C3067, 38) | Szívem mint estél illy trbe, … [Melybe] még inkább belé-rekedsz (1807 A habzó szerelem C0563, 25) | szekerük, lovuk belerekedt [a sárba] (1853 Jósika Miklós C2417, 82) | [Magdi] majd megfulladt a belérekedt szusztól (1937 Beczássy Judit CD10) | belerekedtek a mocsárba a lóval (1951 Jankovich Ferenc 9275029, 167).

3. (kissé rég) ’〈cselekvés, megnyilvánulás, kül. beszéd〉 benne marad, bennreked vkiben’ ❖ Nem tud beszélni, belerekedt a szó (1868 Berczik Árpád C1029, 168) | [a szónoknak] kebelét az annyi idő óta belerekedt beszéd (1881 Mikszáth Kálmán CD04) | [Enyiczky Györgybe] belérekedt az a nevezetes kacaj, melynek hallatára még a félholt is megmozdult (1904 Krúdy Gyula CD54).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

belereked tárgyatlan ige 1b1
1.
a sok (hangos) beszédtől rekedt(, suttogó) lesz a hangja vkinek
belerekedt, de bele nem fáradt a lázításba
(1855 Jókai Mór)
ujra meg ujra mondja, míg bele nem reked
(1885 Thewrewk Emil)
[a nagyságos úr] úgy ordított, hogy belerekedt
(1922 Móricz Zsigmond)
Apa olyan dühös, hogy szinte belereked, csak dadog
(1958 Szabó Magda)
2. (átv is)
〈mozgó, haladó tárgy v. élőlény, ill. áramló dolog〉 elakad, ill. megszorul, megreked vhol
tüdjek … a’ belé-rekedt aernek ki-terjedésétl meg-szakadott vala
(1786 Mátyus István)
Szívem mint estél illy trbe, … [Melybe] még inkább belé-rekedsz
(1807 A habzó szerelem)
szekerük, lovuk belerekedt [a sárba]
(1853 Jósika Miklós)
[Magdi] majd megfulladt a belérekedt szusztól
(1937 Beczássy Judit)
belerekedtek a mocsárba a lóval
(1951 Jankovich Ferenc)
3. (kissé rég)
〈cselekvés, megnyilvánulás, kül. beszéd〉 benne marad, bennreked vkiben
Nem tud beszélni, belerekedt a szó
(1868 Berczik Árpád)
[a szónoknak] kebelét az annyi idő óta belerekedt beszéd
(1881 Mikszáth Kálmán)
[Enyiczky Györgybe] belérekedt az a nevezetes kacaj, melynek hallatára még a félholt is megmozdult
(1904 Krúdy Gyula)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások