betol ige 1a6

1. ts ’vmilyen (szállító)eszköz segítségével v. a testével, kezével rendsz. maga előtt tolva, csúsztatva (vmin keresztül) vminek a belsejébe, ill. vmely (elkülönített) belső(bb) helyre juttat vmit, vkit’ ❖ Be-tolyom: Intrudo (1810 Végtagokra szedett szótár C3748, 136) | Menjünk hát! sürgöli a jó öreg révész, – S az első szekeret betolják a kompba (1860 Thaly Kálmán 8477014, 78) | [hazaérkezve] az udvaron meglátta a zsadányi kocsit, melyet a cselédek épen betoltak a fészer alá (1894 Pálffy Albert 8349005, 229) | Egy fürdődresszes férfi csolnakját, nekidülleszkedve a farának, betolja a vízre (1934 Nagy Lajos 9472007, 101) | Guruló ágyon súlyos betegnek látszó asszonyt toltak be (1960 Bernáth Aurél 9052001, 392) | Az asszony keserves üggyel-bajjal próbálja betolni kerékpárját a szűk kiskapun (1972 Szabó István² 9625003, 467) | a peronon ülve várakozik, hogy betolják a szerelvényt (1985 Bodor Ádám 1020003, 30).

1a. ts ’〈embert v. (házi)állatot〉 nógatva, (enyhén) taszigálva arra késztet, hogy vhova belépjen, ill. bemenjen v. beszálljon’ ❖ Ezen páholyban itt El rejtheted magad […]. (Fel nyit eggy kis mellék ajtót és Rájnáldot be tolja.) (1819 Kisfaludy Károly C2681, 77) | Vagy huszunkat négyesével egymáshoz kapcsoltak, betoltak a födött tolonckocsikba és kiszállítottak az állomáshoz (1927 Kassák Lajos CD10) | Ketten bátyjával átvették az asszonyok kezéből az üszőt s kínos-keservesen betolták a kapun (1929 Pap Károly CD10) | Rábagyarmaton a herélt sertést [babonából] háttal tolták be az ólba (1999 Magyar néprajz CD47).

1b. tn (biz) ’jármű betolat vhova’ ❖ ÉKsz.

1c. ts (biz) ’〈gépjárművet〉 megtolva és így a motort mozgásba hozva beindít’ ❖ még itt van az autó, a rablók nem bírták elindítani, most próbálják betolni (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. ts (átv is) ’toló mozdulattal vmely szűk, üreges helyre v. résbe, ill. a (rendeltetési) helyére juttat vmit’ ❖ Az a szándékjok ezeknek az orátoroknak, hogy az ő híres vitézeiknek dicséreteket és jelesen viselt dolgaikat az hallgatók nagy álmélkodásokra tolják bé prédikációikban. Ennek okáért nyújtják meg oly nagyon prédikációikat… (1772 Benyák Bernát ford. CD40) | [Gondorfi] eggy kártyát a’ mentéjének újjába betolt (1808 Verseghy Ferenc ford.–Unger C4424, 283) | Megkísérti vigyázva nesztelenül betolni a kulcsot a zárba (1875 Jókai Mór CD18) | [Az orvosnő] kihúzza a fiókot, beteszi a kést, a fiókot betolja (1968 Göncz Árpád 1059001, 182) | betolnak egy vékony, tenyérnyi széles deszkát a láncfonalak közé, amit aztán élére állítva megkapják a nyílást, ahová a keresztfonalat bevezetik (1991 Magyar néprajz CD47).

2a. ’〈ajtót, kaput vki, es. vmi〉 kívülről v. maga után benyom’ ❖ E pillanatban a hálóterem ajtaját erőszakos csapás tolja be, s a királynő rémülten riad föl álmaiból (1855 Vasárnapi Újság CD56) | betolta az ajtót a térdével. (Kulcsra nem nyílt az: rúgni kellett rajta.) (1893 Jókai Mór CD18) | A palánk kapuját betolták, a leány suttogta: „csendben”, és beléptek míndketten a kis vacak viskó udvarára (1927 Remenyik Zsigmond 9561002, 20) | Dezsői kiment, és betolta maga után a vasajtót (1989 Bólya Péter 1023004, 62).

2b. (Sp, sajtó) ’〈mozgó labdát〉 az addigi irányban lábával megtolva a kapuba juttat’ ❖ Rijkaard leheletfinoman tette a középen kilépő Kluivert lábára a labdát, aki előbbre birkózta magát, s végül nyolc méterről ballal betolta azt a bal alsó sarokba, 1–0 (1995 Magyar Hírlap CD09).

3. ts ’〈fejét, es. más testrészét vmely nyíláson, kül. ajtón keresztül előretolva〉 vhova (illetéktelenül) belép(ni készül) v. benéz’ ❖ Kocsisom megállott, s a kárpiton bizonyos szőke fej tolá be magát, s németűl kérdé nevemet (1832 Kölcsey Ferenc 8253056, 343) | Az ajtó megnyílik lassan nyiszorogva, s betolja rajta legelőször a jobb vállát Toportyán Mihály uram (1885 Mikszáth Kálmán 8312250, 75) | Kell nektek [ti. a verebeknek] a harkály oduja! Szemtelenek! Mindenüvé betolják azt a piszkos pofájukat (1928 Móricz Zsigmond 9462005, 138) | Hirtelen kinyílt az ajtó. Lóri tolta be széles, vörös arcát (1974 Munkácsi Miklós 2025025, 595).

4. ts (rég, pejor) ’〈vmely tisztségbe, munkakörbe, ill. vhova, vkik közé, vmely zárt közösségbe〉 hatalma v. kapcsolatai révén bejuttat vkit’ ❖ az ö meg égyezése nélkül tolta bé magát az Apostoli szent székbe (1792 Decsy Sámuel C1378, 126) | Frölnek eszébe nem juta magát az Árnyay házba betolni, ’s vásári tette után is azonnal eltünt, nem akarván érette jutalmat aratni (1841 Ormós Zsigmond 8341002, 219) | Férjét betolta a méltóságos urak, azaz: önmagát a méltóságos asszonyok közé (1860 Vas Gereben C4377, 42).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. tol; ÉKsz.; SzT. ~, betoló; ÚMTsz.

betol ige 1a6
1. tárgyas
vmilyen (szállító)eszköz segítségével v. a testével, kezével rendsz. maga előtt tolva, csúsztatva (vmin keresztül) vminek a belsejébe, ill. vmely (elkülönített) belső(bb) helyre juttat vmit, vkit
Be-tolyom: Intrudo
(1810 Végtagokra szedett szótár)
Menjünk hát! sürgöli a jó öreg révész, – S az első szekeret betolják a kompba
(1860 Thaly Kálmán)
[hazaérkezve] az udvaron meglátta a zsadányi kocsit, melyet a cselédek épen betoltak a fészer alá
(1894 Pálffy Albert)
Egy fürdődresszes férfi csolnakját, nekidülleszkedve a farának, betolja a vízre
(1934 Nagy Lajos)
Guruló ágyon súlyos betegnek látszó asszonyt toltak be
(1960 Bernáth Aurél)
Az asszony keserves üggyel-bajjal próbálja betolni kerékpárját a szűk kiskapun
(1972 Szabó István²)
a peronon ülve várakozik, hogy betolják a szerelvényt
(1985 Bodor Ádám)
1a. tárgyas
〈embert v. (házi)állatot〉 nógatva, (enyhén) taszigálva arra késztet, hogy vhova belépjen, ill. bemenjen v. beszálljon
Ezen páholyban itt El rejtheted magad […]. (Fel nyit eggy kis mellék ajtót és Rájnáldot be tolja.)
(1819 Kisfaludy Károly)
Vagy huszunkat négyesével egymáshoz kapcsoltak, betoltak a födött tolonckocsikba és kiszállítottak az állomáshoz
(1927 Kassák Lajos)
Ketten bátyjával átvették az asszonyok kezéből az üszőt s kínos-keservesen betolták a kapun
(1929 Pap Károly)
Rábagyarmaton a herélt sertést [babonából] háttal tolták be az ólba
(1999 Magyar néprajz)
1b. tárgyatlan (biz)
jármű betolat vhova
ÉKsz.
1c. tárgyas (biz)
〈gépjárművet〉 megtolva és így a motort mozgásba hozva beindít
még itt van az autó, a rablók nem bírták elindítani, most próbálják betolni
(1997 Magyar Hírlap)
2. tárgyas (átv is)
toló mozdulattal vmely szűk, üreges helyre v. résbe, ill. a (rendeltetési) helyére juttat vmit
Az a szándékjok ezeknek az orátoroknak, hogy az ő híres vitézeiknek dicséreteket és jelesen viselt dolgaikat az hallgatók nagy álmélkodásokra tolják bé prédikációikban. Ennek okáért nyújtják meg oly nagyon prédikációikat…
(1772 Benyák Bernát ford.)
[Gondorfi] eggy kártyát a’ mentéjének újjába betolt
(1808 Verseghy Ferenc ford.Unger)
Megkísérti vigyázva nesztelenül betolni a kulcsot a zárba
(1875 Jókai Mór)
[Az orvosnő] kihúzza a fiókot, beteszi a kést, a fiókot betolja
(1968 Göncz Árpád)
betolnak egy vékony, tenyérnyi széles deszkát a láncfonalak közé, amit aztán élére állítva megkapják a nyílást, ahová a keresztfonalat bevezetik
(1991 Magyar néprajz)
2a.
〈ajtót, kaput vki, es. vmi〉 kívülről v. maga után benyom
E pillanatban a hálóterem ajtaját erőszakos csapás tolja be, s a királynő rémülten riad föl álmaiból
(1855 Vasárnapi Újság)
betolta az ajtót a térdével. (Kulcsra nem nyílt az: rúgni kellett rajta.)
(1893 Jókai Mór)
A palánk kapuját betolták, a leány suttogta: „csendben”, és beléptek míndketten a kis vacak viskó udvarára
(1927 Remenyik Zsigmond)
Dezsői kiment, és betolta maga után a vasajtót
(1989 Bólya Péter)
2b. (Sp, sajtó)
〈mozgó labdát〉 az addigi irányban lábával megtolva a kapuba juttat
Rijkaard leheletfinoman tette a középen kilépő Kluivert lábára a labdát, aki előbbre birkózta magát, s végül nyolc méterről ballal betolta azt a bal alsó sarokba, 1–0
(1995 Magyar Hírlap)
3. tárgyas
〈fejét, es. más testrészét vmely nyíláson, kül. ajtón keresztül előretolva〉 vhova (illetéktelenül) belép(ni készül) v. benéz
Kocsisom megállott, s a kárpiton bizonyos szőke fej tolá be magát, s németűl kérdé nevemet
(1832 Kölcsey Ferenc)
Az ajtó megnyílik lassan nyiszorogva, s betolja rajta legelőször a jobb vállát Toportyán Mihály uram
(1885 Mikszáth Kálmán)
Kell nektek [ti. a verebeknek] a harkály oduja! Szemtelenek! Mindenüvé betolják azt a piszkos pofájukat
(1928 Móricz Zsigmond)
Hirtelen kinyílt az ajtó. Lóri tolta be széles, vörös arcát
(1974 Munkácsi Miklós)
4. tárgyas (rég, pejor)
〈vmely tisztségbe, munkakörbe, ill. vhova, vkik közé, vmely zárt közösségbe〉 hatalma v. kapcsolatai révén bejuttat vkit
az ö meg égyezése nélkül tolta bé magát az Apostoli szent székbe
(1792 Decsy Sámuel)
Frölnek eszébe nem juta magát az Árnyay házba betolni, ’s vásári tette után is azonnal eltünt, nem akarván érette jutalmat aratni
(1841 Ormós Zsigmond)
Férjét betolta a méltóságos urak, azaz: önmagát a méltóságos asszonyok közé
(1860 Vas Gereben)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. tol; ÉKsz.; SzT. ~, betoló; ÚMTsz.

Beállítások