beugrat ige 5a
1. ts ’arra késztet, rávesz vkit v. vmit, hogy beugorjék vhova, vmibe’ ❖ Maga is, bé ugratta Lovát középbe (1830 e. Kováts József¹ ford.–Vergilius C2780, 125) | tüzes bolond hangon [énekelt], mely a vén embert is beugratja a szilaj mámor örvényébe (1882 Tolnai Lajos C4198, 52) | beugrattam a csikót a karámba (1913 Móricz Zsigmond C3222, 99) | Beültem a Trabantomba, a csomagtartóba beugrattam a kutyát, és rácsuktam a fedelet (1988 Moldova György C6458, 502).
1a. (ritk) ’〈motorkerékpárt v. annak motorját〉 hirtelen működésbe hoz(za)’ ❖ Móricz Zsigmondtól olvastam, hogy gyalogolni jó… – Azt akkó írhatta, amikó a motort még nem tanálták ki… Azzal beugratja a kis pöfögőt és elporzik (1959 Népszava okt. 1. C4823, 5).
2. ts ’〈vmely kockázatos tevékenységbe, vállalkozásba〉 beleugrat vkit, rávesz vkit, hogy ilyen dologba belefogjon’ ❖ [Ágnes] valakit egy olyan vállalatba ugrat be, amelyről ő maga is tudja, hogy lehetetlen (1884 Mikszáth Kálmán CD04) | ügyeljünk arra, nehogy a múlt pokoli hatalmasságai egy harmadik világháborúba ugrassanak be bennünket (1946 Déry Tibor 9107004, 120) | felelőtlenül beugratják az országot és a közvéleményt az expó megrendezésébe (1994 Országgyűlési Napló CD62).
2a. (Szính) ’vmely szerep felkészülés nélküli eljátszásával megbíz vkit’ ❖ [amikor Márkus Emília] beteget jelentett, darabváltozás helyett, […] beugrattak a szerepébe egy fiatal kezdőt (1956 Csathó Kálmán C1267, 143).
3. tn (átv is) ’(lóháton) ugratva bemegy vhova’ ❖ Curtius Római F nemes ember egy mélységbe, melly a’ Római piatzon támadván, nagy fld indúlást okozott vala, lovával bé-ugratott (1788 Őri Fülep Gábor ford.–Pictet 7252015, 897) | Nem azért írjuk jelen bevezetést, mintha szükségesnek tartanók; mert feltett szándékunk egyenesen a közepére beugratni (1844 Gaal József C1788, 257) | [a huszárokat] nem állitá meg az áradozó Maros sem, mert a vezér beugratva a zajgó folyamba, utánna ugratott elszánt csapatja is (1871 Orbán Balázs CD22) | Ércsisakos lovas ember ugratott be az udvarra (1949 Radó György ford.–Gorkij 9544003, 64).
4. ts (biz) ’becsap, rászed, es. megtréfál vkit’ ❖ a nagy erkölcsmánia a nagy farizeusság színjátéka, mely beugrat sok jóhiszemű naivat is (1902 Ady Endre C0535, 345) | Valóban április elseje volt. Ez az Ervin, így beugratott, nahát! (1971 Duba Gyula 9115003, 54) | [sosem] kevertem gumiarábikumot senki mézébe, tüsszentőporral is csak engem ugrattak be – humortalan vagyok a bajkeveréshez (1986 Bodor Pál 1019011, 74).
J: beugraszt.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.