birkozik tn ige 14a10 (rég) birakozik
1. ’〈két személy, es. állat〉 egymást megragadva küzd, hogy egyik a másikat földre kényszerítse, ill. harcképtelenné tegye’ ❖ [a földön] sok ideig igy birkozott a’ Katonával (1786 Magyar Hírmondó C0274, 296) | átkarolá az erős daliát harczos tenyerével És darabig birakozva, utóbb a’ földre lesujtja (1834 Garay János C1810, 125) | Jő az anya-farkas szörnyű ordítással, Rohan a fiunak, birkoznak egymással (1846 Arany János C0648, 29).
1a. ’〈játékként, sportként:〉 a birkózás tevékenységét végzi’ ❖ meg-izmosodván Rómulus és Rémus; magokat minden-féle firfiségekben örömest gyakorlották. Birakoztak; versent-futottak, árkokat ugrottak, és más e’-féléket töttek (1799 Dugonics András C1480, 15) | A vetkőző helyiségnek elég épen maradt mozaik padozata két birkozó athletát és az előttük guggoló mestert ábrázolja (1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21).
2. (ritk) ’hosszasan elszánt, fegyveres harcot vív, csatázik, háborúzik’ ❖ Trója alatt tiz eſztendeig birkoztak a’ Görögök (1776 Molnár János 7232023, 208).
3. ’〈ember, állat〉(fizikai) erejét megfeszítve vmely akadályt, ellene ható erőt igyekszik legyőzni, küzd, viaskodik, ill. küszködik vmivel’ ❖ [Odüsszeusz] addig birakozik [a tenger] fel-dagadt vizével, Még tutajját éri nem kis örömével (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 58) | Birkozni: birakozni, küszdeni, küszködni (1792 Kisded szótár C0816, 21) | a legénység váltig de hasztalan birkozott a gerendákkal (1847 Hetilap CD61) | a nehézség, melylyel Önöknek birkozniok kell (1882 Kossuth Lajos CD32) | Az olvasó az első pillanattól fogva közösséget vállal a [páncélszekrényt szállító] munkásokkal, maga is bírkozik az anyaggal (1933 Kosztolányi Dezső CD10).
3a. ’〈önmagával v. vmely érzésével, indulatával〉 tusakodik, igyekszik úrrá lenni felette’ ❖ Toldi tűr azonban, bárha nem békével; Birkozik nagy lelke fellázadt dühével (1846 Arany János 8014001, 108) | Csüggedező lelke birkozik magával (1853 Arany János CD01) | üvölt a kínom, mint a szél sürgönydrótokon. Bírkozom vele (1942 Hegedüs Bite Dániel 9235005, 11).
4. ’olyan erőt, ellenhatást mutat vmi, amely egy vmely más dolog megsemmisítésére, visszaszorítására, ellenállásának megtörésére irányul’ ❖ [az erdőség] a’ birkozó szelektől cserénként szakaszokra ingattatik (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson 7163062, 8) | Birkoznak a kelő vihar szelével A rengeteg hatalmas águ fái (1854 Tompa Mihály CD01).
ÖU: le~, meg~.
Sz: birkozás, birkozó.
Vö. CzF. birkozik · birkózik; TESz. birkózik; ÚMTsz.