birtok fn 3A

1. (Jog is) ’vkinek ténylegesen v. mindenki számára nyilvánvaló módon, ill. tulajdonosként v. más jogcímen a hatalmában levő vagyon(tárgy)’ ❖ Ti, kik a’ tündökl aranynak áldotok, Lakásbann vert kintset olyly híven imádtok, A’ gyjtött keresményt kinek takarjátok? A’ múló birtokot majd kire hagyjátok? (1782 Révai Miklós 7283009, 85) | Végrendeletében a legnagyobb lelkiismerettel osztja szét ingó és ingatlan birtokait (1858 Nagy Iván CD31) | az 1868 évi kimutatás szerint az egyetemi alap vagyona tőkében és fekvő birtokokban 5.282,000 frtra becsültetett (1875 Keresztény Magvető 8642001, 340) | birtokot nem szerezhetnek azok, kik tulajdont nem szerezhetnek. Igy p. a gyermekek, őrültek (1893 PallasLex. CD02) | A hölgy azt állítja, hogy birtokát egy pirosas-sötétzöldes, de határozottan piros csőrű, a szeme körül piros satöbbi satöbbi madár képezte, és ez tűnt el (1981 Tandori Dezső 9703001, 14).

1a. (rendsz. birtokszóként) (vál) ’vkinek, vminek a lelki, szellemi, eszmei stb. tulajdona’ ❖ Tudtam: magam vagyok mindennek az oka És hogy nként lettem a’ gonosz bírtoka (1793 Gvadányi József C1940, 120) | várni tudni, és magától jövő alkalmat megkapni, legritkább két birtok a világon (1832 Kölcsey Ferenc 8253056, 348) | [a Vörösmarty alkotta költői nyelv] örök birtokunk, azaz oly eszköz, melylyel ezentúl minden magyar költő többé-kevésbbé élni fog (1893 Riedl Frigyes 8393003, 249) | szeretlek, óh egészen a te birtokod vagyok! (1921 Babits Mihály ford.–Whitman C0587, 217) | a nép kezébe adni a közös tulajdont, s vele majd a legfontosabb személyi birtokot: a teljesebb életet (1974 Alföldy Jenő 2049042, 70).

2. ’vmely (jogi) személynek tulajdonosként v. más jogcímen rendelkezésére álló, ált. nagyobb kiterjedésű(, műveléssel hasznosítható) földterület (a rajta levő épületekkel együtt); földbirtok’ ❖ A’ ſzántó fldek parányi darabokra oſztogattattak-fel, ’s e’ ſzerint mint a’ Martialis kis birtoka nem táplálhatta-el a’ Lakoſokat (1790 Vályi András ford. 7463007, 323) | Tehát nem tulajdona önnek e ház és birtok; csak haszonbér fejében birja? (1858 Táncsics Mihály 8463001, 5) | A római szabad emberek a nyarat birtokaikon töltötték, mint az angol főur (1878 Salamon Ferenc 8402012, 345) | A régi gentryből inkább csak a gazdaságilag életrevalók maradtak az ősi birtokon (1927 Schöpflin Aladár CD10) | a pannonhalmi apátság salai birtokán élő jobbágyok (1994 Solymosi László CD58) | Hazai gazdaságtörténészek a középparasztság kategóriájába a 10–35 kat. holdas birtokkal rendelkező családokat sorolják (1999 Magyar néprajz CD47).

2a. (biz v. tréf)(hétvégi) házhoz tartozó (kisebb) telek’ ❖ menjünk be a földhivatalba, mer lehet hogy ez egy gazdátlan birtok, próbáljuk meg kibérelni a tanácson keresztül (1989 Fel a kezekkel! 1024023, 363) | a házat eleve „kertszintre” terveztük, így akár ágyban fekve is végigpillanthatunk a „birtokon(1997 Lakáskultúra CD39).

3. (rendsz. birtokszóként) (/kissé vál) ’vmely nép(csoport) által lakott, ill. vmely állam v. uralkodó hatalma alatt levő (idegen) földterület v. település’ ❖ Korſika Olaſz orſzághoz tartozó ſziget, hajdan a Génuaiaknak bírtoka, moſt a Frantzia Királyt uralja (1780 Magyar Hírmondó 7444004, 287) | [188 millióra becsült császárság kori lakosságából] 45 millió Róma europai, 27 millió ázsiai, 16 millió pedig afrikai birtokaira esett (1869 Keleti Károly 8233001, 5) | [Vilnius] 1919-ben még orosz birtok, a rákövetkező évben Litvániához tartozik (1939 Független Újság 2126001, 2) | a Hegyvidék, Délvidék és Alföld elnevezések pontosan körülhatárolják a déli törzsek birtokának tájegységeit (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

3a. (birtokszóként) (rég, vál) ’vmely pszichikai, társadalmi stb. jelenségnek összefüggő, saját törvényszerűségei által meghatározott rendszere, világa’ ❖ ki mutatja meg, az ész meddig érhet? Hol szünik? mennyire terjed ki birtoka? (1790–1796 Dayka Gábor ford.–Blumauer 7075005, 82) | [a földművelés kérdései] hol szorossabban, hol tágabban, a’ kímia’ birtokához tartozó világosításokkal vagy tanúságokkal egybe vannak kaptsolva (1795 Pethe Ferenc ford.–Davy 7264001, 16) | A művészet a lélek szent birtokát veszi gondja alá, azt őrizvén az enyészettől s növését ápolván és irányozván (1840 Hunfalvy Pál 8192003, 140).

4. (rendsz. birtokszóként) (Jog is) ’az a körülmény, ill. (törvényben szabályozott) jogállás, hogy vki birtokosként jogosult rendelkezni vmivel’ ❖ a’ Birói Végzés által nékie itélt Jusnak Birtokába lép (1788 Cházár András ford. C1220, 121) | [az Eger környéki] bányák főleg az egri érsek és a’ káptalan birtokában vannak (1845 Hetilap 8636002, 23) | bár a [mikházi] kolostor Rabutin biztositó iratának birtokában volt, daczára ezen védlevél előmutatásának, a féktelen labanczok feltörték a templom ajtait (1870 Orbán Balázs 8340016, 90) | [a káptalan] magánosoktól is kapott a megye különböző vidékén kisebb-nagyobb részeket, melyek miatt azonban, birtokon belül vagy kívül, több-kevesebb ideig pörösködni volt kénytelen (1913 Csánki Dezső CD33) | [a kommunisták a termelőeszközöket] birtokba akarják venni (1932 Lengyel József 9395010, 136) | A római jog a 2. századtól megkülönbözteti a proprietast (tulajdon) és a possessiót (birtok) (1997 Rubicon CD17).

4a. (rendsz. birtokszóként) ’politikai uralom, befolyás, hatalom, ill. annak érvényesülése v. gyakorlása (mások fölött)’ ❖ [I. László] a’ Görögöket és Rátzokat bírtoka alá vetette (1773 Horányi Elek ford.–Nádasdy 7141003, 92) | Havasföld és Moldva birtoka igértetett neki [ti. Báthory Zsigmondnak] minden adó elengedése mellett, ha Rudolftól elhajólva, a szultán felsőségét elismeri (1861 Horváth Mihály 8189005, 356) | egész Albánia ma már az olasz csapatok birtokában van (1939 Esti Újság 2124001, 5) | [idillikus berendezkedésű köztársaságok] még meglehetős épségben léteznek India északnyugati részein, amelyek csak nemrég kerültek az angolok birtokába (1990 Renner Zsuzsanna 2029013, 453).

4b. (rendsz. birtokszóként) ’az a tény, körülmény, hogy vki rendelkezik vmivel, a magáénak mondhat vmit, es. vkit’ ❖ birtokomban valál, mindent kivánhattam, mindent remélyhettem (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 170) | mérközni ohajtok, Piroska nevében, gyönge Piroskáért, Síró szép szemiért, keze birtokáért (1849–1853 Arany János CD01) | 98 éves, de teljesen birtokában van még szelleme élénkségének (1904 Így élt Petőfi 9229006, 483) | A mai nyelvtudomány – gazdag tapasztalatok birtokában – csínján, szőrmentében újít (1933 Kosztolányi Dezső 9359111, 201) | aki jogszerűen államtitok vagy szolgálati titok birtokába juthat, köteles az annak védelmére vonatkozó rendelkezéseket megismerni és megtartani (1991 Országgyűlési Napló CD62).

5. (Nyelvt) ’〈grammatikai birtokviszonyt kifejező szerkezetben, ill. összetett szó utótagjaként:〉 a birtokos tulajdonát, részét, tartozékát stb. megnevező szó, ill. az abban a szóban kifejezett fogalom’ ❖ Az ó egiptomi, mint a chinai, szanszkrit és magyar, biró [= birtokos] után helyezi a birtokot, pl. nut oni malomkerék (1860 Mátyás Flórián 8301009, 22) | a birtokos jelzős szerkezetben kötelezően jelen levő morféma nem a birtokos jelzőn lévő viszonyjelölő rag, hanem a birtokos személyjel, amely a jelzett szón, azaz a birtokon jelenik meg (2000 Balogh Judit C6282, 450).

Ö: adomány~, föld~, hűbér~, kis~, korona~, köz~, közép~, magán~, nagy~, törpe~.

ÖU: erdő~, gyarmat~, törzs~.

ÖE: ~járulék, ~képes, ~megosztás, ~név, ~rendező, ~szerzés, ~védelem, ~vita.

Sz: birtoktalan.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. bír; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

birtok főnév 3A
1. (Jog is)
vkinek ténylegesen v. mindenki számára nyilvánvaló módon, ill. tulajdonosként v. más jogcímen a hatalmában levő vagyon(tárgy)
Ti, kik a’ tündökl aranynak áldotok, Lakásbann vert kintset olyly híven imádtok, A’ gyjtött keresményt kinek takarjátok? A’ múló birtokot majd kire hagyjátok?
(1782 Révai Miklós)
Végrendeletében a legnagyobb lelkiismerettel osztja szét ingó és ingatlan birtokait
(1858 Nagy Iván)
az 1868 évi kimutatás szerint az egyetemi alap vagyona tőkében és fekvő birtokokban 5.282,000 frtforintra becsültetett
(1875 Keresztény Magvető)
birtokot nem szerezhetnek azok, kik tulajdont nem szerezhetnek. Igy p.például a gyermekek, őrültek
(1893 PallasLex.)
A hölgy azt állítja, hogy birtokát egy pirosas-sötétzöldes, de határozottan piros csőrű, a szeme körül piros satöbbi satöbbi madár képezte, és ez tűnt el
(1981 Tandori Dezső)
1a. (rendsz. birtokszóként) (vál)
vkinek, vminek a lelki, szellemi, eszmei stb. tulajdona
Tudtam: magam vagyok mindennek az oka És hogy nként lettem a’ gonosz bírtoka
(1793 Gvadányi József)
várni tudni, és magától jövő alkalmat megkapni, legritkább két birtok a világon
(1832 Kölcsey Ferenc)
[a Vörösmarty alkotta költői nyelv] örök birtokunk, azaz oly eszköz, melylyel ezentúl minden magyar költő többé-kevésbbé élni fog
(1893 Riedl Frigyes)
szeretlek, óh egészen a te birtokod vagyok!
(1921 Babits Mihály ford.Whitman)
a nép kezébe adni a közös tulajdont, s vele majd a legfontosabb személyi birtokot: a teljesebb életet
(1974 Alföldy Jenő)
2.
vmely (jogi) személynek tulajdonosként v. más jogcímen rendelkezésére álló, ált. nagyobb kiterjedésű(, műveléssel hasznosítható) földterület (a rajta levő épületekkel együtt); földbirtok
A’ ſzántó fldek parányi darabokra oſztogattattak-fel, ’s e’ ſzerint mint a’ Martialis kis birtoka nem táplálhatta-el a’ Lakoſokat
(1790 Vályi András ford.)
Tehát nem tulajdona önnek e ház és birtok; csak haszonbér fejében birja?
(1858 Táncsics Mihály)
A római szabad emberek a nyarat birtokaikon töltötték, mint az angol főur
(1878 Salamon Ferenc)
A régi gentryből inkább csak a gazdaságilag életrevalók maradtak az ősi birtokon
(1927 Schöpflin Aladár)
a pannonhalmi apátság salai birtokán élő jobbágyok
(1994 Solymosi László)
Hazai gazdaságtörténészek a középparasztság kategóriájába a 10–35 kat.katasztrális holdas birtokkal rendelkező családokat sorolják
(1999 Magyar néprajz)
2a. (biz v. tréf)
(hétvégi) házhoz tartozó (kisebb) telek
menjünk be a földhivatalba, mer lehet hogy ez egy gazdátlan birtok, próbáljuk meg kibérelni a tanácson keresztül
(1989 Fel a kezekkel!)
a házat eleve „kertszintre” terveztük, így akár ágyban fekve is végigpillanthatunk a „birtokon
(1997 Lakáskultúra)
3. (rendsz. birtokszóként) (/kissé vál)
vmely nép(csoport) által lakott, ill. vmely állam v. uralkodó hatalma alatt levő (idegen) földterület v. település
Korſika Olaſz orſzághoz tartozó ſziget, hajdan a Génuaiaknak bírtoka, moſt a Frantzia Királyt uralja
(1780 Magyar Hírmondó)
[188 millióra becsült császárság kori lakosságából] 45 millió Róma europai, 27 millió ázsiai, 16 millió pedig afrikai birtokaira esett
(1869 Keleti Károly)
[Vilnius] 1919-ben még orosz birtok, a rákövetkező évben Litvániához tartozik
(1939 Független Újság)
a Hegyvidék, Délvidék és Alföld elnevezések pontosan körülhatárolják a déli törzsek birtokának tájegységeit
(1995 Jubileumi kommentár)
3a. (birtokszóként) (rég, vál)
vmely pszichikai, társadalmi stb. jelenségnek összefüggő, saját törvényszerűségei által meghatározott rendszere, világa
ki mutatja meg, az ész meddig érhet? Hol szünik? mennyire terjed ki birtoka?
(1790–1796 Dayka Gábor ford.Blumauer)
[a földművelés kérdései] hol szorossabban, hol tágabban, a’ kímia’ birtokához tartozó világosításokkal vagy tanúságokkal egybe vannak kaptsolva
(1795 Pethe Ferenc ford.Davy)
A művészet a lélek szent birtokát veszi gondja alá, azt őrizvén az enyészettől s növését ápolván és irányozván
(1840 Hunfalvy Pál)
4. (rendsz. birtokszóként) (Jog is)
az a körülmény, ill. (törvényben szabályozott) jogállás, hogy vki birtokosként jogosult rendelkezni vmivel
a’ Birói Végzés által nékie itélt Jusnak Birtokába lép
(1788 Cházár András ford.)
[az Eger környéki] bányák főleg az egri érsek és a’ káptalan birtokában vannak
(1845 Hetilap)
bár a [mikházi] kolostor Rabutin biztositó iratának birtokában volt, daczára ezen védlevél előmutatásának, a féktelen labanczok feltörték a templom ajtait
(1870 Orbán Balázs)
[a káptalan] magánosoktól is kapott a megye különböző vidékén kisebb-nagyobb részeket, melyek miatt azonban, birtokon belül vagy kívül, több-kevesebb ideig pörösködni volt kénytelen
(1913 Csánki Dezső)
[a kommunisták a termelőeszközöket] birtokba akarják venni
(1932 Lengyel József)
A római jog a 2. századtól megkülönbözteti a proprietast (tulajdon) és a possessiót (birtok)
(1997 Rubicon)
4a. (rendsz. birtokszóként)
politikai uralom, befolyás, hatalom, ill. annak érvényesülése v. gyakorlása (mások fölött)
[I. László] a’ Görögöket és Rátzokat bírtoka alá vetette
(1773 Horányi Elek ford.Nádasdy)
Havasföld és Moldva birtoka igértetett neki [ti. Báthory Zsigmondnak] minden adó elengedése mellett, ha Rudolftól elhajólva, a szultán felsőségét elismeri
(1861 Horváth Mihály)
egész Albánia ma már az olasz csapatok birtokában van
(1939 Esti Újság)
[idillikus berendezkedésű köztársaságok] még meglehetős épségben léteznek India északnyugati részein, amelyek csak nemrég kerültek az angolok birtokába
(1990 Renner Zsuzsanna)
4b. (rendsz. birtokszóként)
az a tény, körülmény, hogy vki rendelkezik vmivel, a magáénak mondhat vmit, es. vkit
birtokomban valál, mindent kivánhattam, mindent remélyhettem
(1774 Kónyi János ford.Marmontel)
mérközni ohajtok, Piroska nevében, gyönge Piroskáért, Síró szép szemiért, keze birtokáért
(1849–1853 Arany János)
98 éves, de teljesen birtokában van még szelleme élénkségének
(1904 Így élt Petőfi)
A mai nyelvtudomány – gazdag tapasztalatok birtokában – csínján, szőrmentében újít
(1933 Kosztolányi Dezső)
aki jogszerűen államtitok vagy szolgálati titok birtokába juthat, köteles az annak védelmére vonatkozó rendelkezéseket megismerni és megtartani
(1991 Országgyűlési Napló)
5. (Nyelvt)
〈grammatikai birtokviszonyt kifejező szerkezetben, ill. összetett szó utótagjaként:〉 a birtokos tulajdonát, részét, tartozékát stb. megnevező szó, ill. az abban a szóban kifejezett fogalom
Az ó egiptomi, mint a chinai, szanszkrit és magyar, biró [= birtokos] után helyezi a birtokot, pl.például nut oni malomkerék
(1860 Mátyás Flórián)
a birtokos jelzős szerkezetben kötelezően jelen levő morféma nem a birtokos jelzőn lévő viszonyjelölő rag, hanem a birtokos személyjel, amely a jelzett szón, azaz a birtokon jelenik meg
(2000 Balogh Judit)
ÖU: erdőbirtok, gyarmatbirtok, törzsbirtok
ÖE: birtokjárulék, birtokképes, birtokmegosztás, birtoknév, birtokrendező, birtokszerzés, birtokvédelem, birtokvita
Sz: birtoktalan
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. bír; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások