birtokol ts ige 6a2
1. (tárgy n. is) (Jog is) ’〈vmely ingó v. ingatlan dolgot〉 ténylegesen a hatalmában tart, ill. azt tulajdonosként v. más jogcímen használja v. hasznosítja’ ❖ Possidere, birni, birtoklani (1833 Fogarasi János C5307, 34) | Az urbéri viszonyok megszüntetése által felszabadittatván földesuraik hatalma alól az urbéresek, a haza szabad polgáraivá s addig birtokolt urbériségeik tulajdonosaivá lettek (1861 Dósa Elek 8110006, 116) | [Verbőczy Imre] birtokainak nagy része a felföldön terült el; de Dunán túl is birtokolt, s övé volt névszerint Babocsa vára (1865 Salamon Ferenc 8402009, 316) | [a kereset] a visszatartott tulajdonnak visszakövetelését célozza s az ellen irányul, aki a tulajdonos kizárásával a dolgot birtokolja (1897 PallasLex. CD02) | [a székelység] nem mint királyi adományt, hanem mint nemzetségi közös vagyont birtokolta szállásföldjét (1938 Hóman Bálint CD42) | a cég 63 százalékát a Miniszterelnöki Hivatal birtokolja, a többi részvény a menedzsmenté és a dolgozóké (1998 Magyar Hírlap CD09).
2. ’hatalmában tart, ural vmit’ ❖ Mihály vajda […] Rudolfnak hű szolgálatait felajánlotta: ha Erdélyt s a részeket azonképen mint Moldvát és Havasalföldet teljes fejdelmi hatalommal birtokolhatja (1861 Szalay László 8419011, 449) | egy vad erő birtokolja a világot és magát jognak nevezteti (1893 Kossuth Lajos ford. CD32) | a hatalmasok, akik a fél világot birtokolták (1937 Egri Viktor 9119001, 52) | aki a sajtót birtokolja, az talán komolyabb hatalomra tesz szert, mint aki bejuttatja képviselőjét egy tehetetlen országgyűlésbe (1989 Lengyel László 2024001, 7).
3. ’〈vmely hatalmat, jogot〉 magáénak mondhat, rendelkezik vele’ ❖ a gyökeres átváltozásra […] nagy szüksége volt a magyar nemzetnek. Az a kor lejárt, amelyben csak egy kiváltságos osztály birtokolta (1860 Jókai Mór CD18) | jogtalanul birtokolják vagy birtokolták az államhatalmat (1947 Szabad Föld jún. 1. C1537, 2) | az ősi ismereteket birtokolja (1990 Tamás Amaryllis 2011023, 63) | [Aristide Briand 1914 nyarán] egyik miniszteri tárcát sem birtokolta (1993 Diószegi István CD17).
Vö. CzF. ~, birtokolhat; ÉrtSz.; TESz. bír; ÉKsz.