bizakodik tn ige 12a
1. ’〈általában a jövőben v. vmely meghatározott ügyben〉 számára előnyös, kedvező, (vmilyen szempontból) jó dolgot, kül. esemény(eke)t vár, remél’ ❖ ? Kígyócskám, monda a’ Gyermek, én véled nem játszanék ílly bízakodva, ha el nem vették vólna mérgedet (1792 Aszalai János ford.–Lessing 7011002, 37) | a’ dolgokhoz bizakodva kapni ſzokott ember (1805 Tanárky János ford.–Tasso 8461001, 29) | Nem oly talizman az, mely őt minden nyavalyától megótalmazhassa. Ám! bizakodjék csak! A ki utóljára nevet, az nevet igazán (1859 Kemény Zsigmond 8235017, 126) | bizakodva gondolhatunk a jövőre (1919 Világ 2115001, 10) | Az általános lehangoltság közepette csak az államvezetés bizakodik (1986 Kis János² 2003002, 347).
1a. bizakodik vmiben ’számít arra, reménykedik abban, hogy vmely számára előnyös, kedvező, (vmilyen szempontból) jó dolog (be)következik, megtörténik, hogy ilyen módon alakul vmi’ ❖ bizakodhatott jelenléteteknek el-nyerésében (1793 Magyar Hírmondó 7444083, 280) | Nem rég valami német kóborló, késő estve két vidéki magyar parasztot támada meg, ’s hihetőleg a’ falusi góbék megriadásában bizakodva, az egyik parasztot bundájától erőködék megfosztani (1843 Pesti Hírlap CD61) | Marika túl van az életveszélyen, megmentették, jól érzi magát, az orvosok bizakodnak abban, hogy semmi utóbaja se lesz (1933 Kosztolányi Dezső 9359224, 205) | Aki optimista, erősen bizakodik benne, hogy tizennyolc hónap alatt akár a világ is kifordítható a sarkaiból (2000 Magyar Hírlap CD09).
2. bizakodik vkiben, vmiben (/kissé vál) ’meg van győződve vkinek, vminek a segítségéről, ill. értékeiről, lehetőségeiről, képességeiről, és arra hagyatkozik v. számít’ ❖ egyébben ſemmiben ſem bizakodhatom, tſak a’ te [ti. Isten] kegyelmedben (1773 Kónyi János ford.–Fénelon 7190034, 99) | a’ vár erősségében bizakodva sok nép tódult belé a’ vidékrül (1839 Vajda Péter 8504011, 32) | miniszterek ígéretéből ne csináljon mestergerendát. Erősebb ő ezeknél: saját magában bizakodjék (1879 Mikszáth Kálmán CD04) | amint betekintett a benne bizakodó tanácsosok szemébe bátor lett megint (1912 Bán Ferenc CD10) | olyanok kezébe téve le sorsunkat, akikben nincs okunk bizakodni (1983 Szabó T. E. Attila ford.–Szent-Györgyi 9661003, 243).
2a. bizakodik vkihez, vmihez (rég) ’ua.’ ❖ A’ ki én’ hozzám j, így szóllítsonmeg engemet: Én Fejedelmem! … ha pedig azon fell még arra is méltoztat, hogy hozzám bízakodik; hozzá teheti ezt is: Én’ Atyám! (1788 Gelei József ford.–Sintenis C1868, 16) | Ezek köztt és közttem csak az a’ külömbség, hogy ők nem ismertetve recenseálnak, én pedig magamhoz és Kisfaludyhoz [ti. Kisfaludy Sándorhoz] bizakodva, a’ magamét Kf.-nak [= Kisfaludynak] előre megküldvén (1816 Kazinczy Ferenc C2567, 355) | ’S jöttem egy folyam partjához, Melly keletnek ömledett, ’S bízakodva fonalához, Ösztönöm bélöktetett (1837 Aurora C0044, 398).
2b. bizakodik vkire, vmire (rég) ’ua.’ ❖ Gondold-meg, hogy tellyességgel reád bizakodó Fiaddal szóllasz (1775 Zechenter Antal ford.–Euripidész C4571, 31) | az ily garantiára bizakodó hitelező (1834 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | Strausz műveit ép oly ügyesen tudja eljátszani mint ő maga, – még pedig amugy bátran, elmetehetségére bizakodva – kotta nélkül (1860 Vasárnapi Újság CD56) | nem jó egy emberre bizakodni, mikor kettőre lehet (1900 Széchy Károly CD55) | Kik tereád bizakodunk, Krisztus, segélj meg szent kereszted jelével! (1974 Rab Zsuzsa ford.–Hancteli 9539007, 41).
Ö: el~.
Sz: bizakodó.
Vö. CzF. ~, bizakodó, bizakodott; ÉrtSz.; TESz. bízik; ÉKsz.