bizalom fn 7A
1. ’〈biztatásként, buzdításként msz-szerűen is:〉 az a tény, ill. az a lelkiállapot, érzés, hogy vki általában a jövőben v. vmely meghatározott ügyben bizakodó, számára előnyös, kedvező, jó dolgot vár, remél’ ❖ A bolgár szakaszok zavarodnak. Van ki fut is már Testova [= té s tova], még is azért Horgán nem veszti bizalmát, S tábora ingásán mérgedvén rugtat elbbre A csata forrttában (1831 Pázmándi Horvát Endre 8358007, 330) | Kétségre váljon remény, bízalom! (1867 Arany János ford.–Shakespeare C3730, 84) | Kend, bizony, elporladt, De mink, akik élünk: Vagyunk bizalommal, Vagyunk új Táncsicsok S miként kend, remélünk (1908 Ady Endre C0536, 186) | nem kell félni, minden jó lesz, helyt áll ő magáért, csak bizalom, csak türelem (1919 Oláh Gábor 9487061, 25) | Ha tíz évvel ezelőtt elindulhatunk, talán már fölhalmoztunk volna annyi bizalmat, erőt, hogy a megsokasodott gondokkal edzettebben és fokozatosan szálljunk szembe (1988 Csoóri Sándor 9090054, 139).
2. ’vkinek, vminek a segítségéről v. értékeiről, lehetőségeiről, képességeiről való meggyőződés, abba vetett hit, ill. arra való ráhagyatkozás’ ❖ az Istenben való Hitre ’s Bizalomra (1817 Márton István C3039, 30) | Híveim vagytok mind ketten! egész reményem, bizalmam bennetek! (1841 Teleki László² 8473003, 132) | most már csak a svéd fordulatba, a töröknek őszintétlensége s a kemény télbe … vetették bizalmokat (1852 Toldy Ferenc C4179, 268) | [Boszniában] a nép nem sok bizalommal viseltetett a hivatalos igazságszolgáltatás iránt (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | a baj orvoslása végett teljes bizalommal keressék fel az illetékes járási, illetve a városi állatorvost (1913 Besztercebánya és Vidéke 2101001, 4) | Egy vállalat szervezetlenségének jelei komolyan megingathatják az ügyfelek bizalmát (2000 Byte Magazin CD38).
2a. ’annak érzése, ill. megnyilvánulása, hogy vki (bensőségesen) őszinte (lehet) vkivel’ ❖ teljes bízalommal vannak erántam; és maga Hóra is valódi Bojérkövetnek vél engem’ lenni (1808 Andrád Elek 8010001, 16) | híven szolgálni azt, ki bizalmába fogad (1854 Vörösmarty Mihály ford.–Shakespeare CD11) | Ne add annak bizalmadat, Ki mint a légy, hozzád ragad (1866 Szelestey László C3926, 187) | Valéria nekem mindent elmond… Az igaz, hogy nem pazarolta érdemetlenre a bizalmát, mert én el nem árulom soha (1901 Ambrus Zoltán C0595, 115) | [a kertészék] mind nagyon szerettek s mindenik a bizalmába vont (1926 Rákosi Jenő 8385007, 127) | Bíró folyton csak éreztette, hogy ő az elnök, hogy Ulveczki csak új tag, hogy ha a bizalmába be is avatja, ezt inkább úgy teszi, mintha az öccse, a fia, vagy valami kölyök rokona lenne (1953 Sarkadi Imre 9586002, 32) | Ian azért hazudik, mert a lány bizalmába férkőzve akar az összeesküvők nyomára jutni (1997 Új Könyvek CD29).
2b. (birtokszóként) (ritk, irod) ’az a személy v. dolog, akiben v. amelyben bízik, akire v. amelyre ráhagyatkozik vki’ ❖ Én valék barátja, bizalma (1867 Szentpály Janka C3968, 64) | ez a bizalmunk: erős vagy te, Pusztaszer (1905 Ady Endre 9003023, 16) | ő [ti. a kártya] a bizalmunk, a szilárd, az áldott, ő gömbölyíti ki testté az álmot (1912 Kosztolányi Dezső C5104, 117).
3. (kissé rég) ’annak (indokolatlan) megnyilvánulása, kifejeződése beszédben, modorban, viselkedésben stb., hogy vki bizalmas, közeli kapcsolatban van vkivel’ ❖ úgy felelek, mintha sok évek olta ismernénk egymást; azzal az ömledezéssel, azzal a’ bízalommal (1815 Kazinczy Ferenc C2566, 239) | Szereté a gyönge fiú is Harcos urát, s nyájas bizalommal símula hozzá (1834 Czuczor Gergely 8078015, 83) | résztvesz intím beszélgetéseikben, barátságos bizalommal nyit rá pörlekedő házasokra, kikérdezi a cselédet, megízleli az ételeket (1935 Török Sophie CD10) | Tibi bácsi szereti, ha mindenki tudja, ő már hétkor bent van, és asztalán fröcsög a munka. Tudjátok, fiúk, mondta egy ízben bizalommal, a repülősöknél megszokja az ember a korai kelést (1979 Esterházy Péter 9129001, 33).
Ö: köz~, ön~.
ÖE: ~nyilvánítás, ~vesztés.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bízik; ÉKsz.