bizonylat fn 3A
1. (kissé rég, hiv) ’vmit bizonyító, tanúsító (hivatalos) igazolás, (ok)irat, feljegyzés stb.’ ❖ az interregnum korában kelt fölös számú irott bizonylatok (1872 Botka Tivadar CD57) | szolgálati és erkölcsi bizonylatokkal felszerelt folyamodványukat (1879 Kisdednevelés 8644001, 115) | házasságáról szóló bizonylatot (1886 Bródy Sándor C1193, 116) | [más felekezethez tartozó gyermeket megkeresztelő lelkész] köteles a keresztelésről kiállított bizonylatot 8 nap alatt az illetékes lelkészhez áttenni a születés hiteles anyakönyvezése végett (1912 RévaiNagyLex. C5702, 394) | halotti bizonylat (1927 Móra Ferenc C3206, 20) | Kórházi bizonylatot (1947 Rónay György 9573129, 76) | Kötvénynek minősül a biztosítási szerződés megkötését igazoló más bizonylat (pl. biztosítási bélyeg, igazolvány) is (1991 Tények könyve CD37).
1a. (Pénz) ’be- v. kifizetést, számviteli nyilvántartást, könyvelési tételt igazoló irat’ ❖ Takarékbefizetési bizonylat (1949 Füzéry Lajos et al. C5267, 100) | [a mérnök] látatlanba igazolta az elébe tett számlák helyességét, sokszor azután minden további nélkül aláírta a hamis bizonylatokat (1958 Esti Hírlap márc. 26. C0122, 3) | a bizonylatokat a könyvelőnek át kell adni, hiszen könyvelni csak bizonylat alapján szabad (1995 Figyelő CD2601) | ki- és bevételi bizonylatok (2000 Byte Magazin CD38).
2. (rég) ’vminek az igazolására szolgáló, vmit bizonyító tény, adat, érv, körülmény stb.; bizonyíték’ ❖ Bizonylat; der Beweis, die Probe (1834 Szófüzér C2854, 9) | Kant a tiszta ész’ criticájában megbirálja az isten’ léte’ bebizonyítására használtatni szokott ontologiai, cosmologiai és physico-theologiai bizonylatokat (1839 Szontagh Gusztáv C4062, 210) | Itéleted függeszd föl egy napig, S kezed között lesz minden bizonylata: [Károly] minden romlásnak mennyire oka (1892 Bartók Lajos C0866, 251) | [Weöres Sándor] egy terjedelmes levélben töviről hegyire elmagyarázta a verset. Így maradt fönn a versalakító szándék e ritka bizonylata (1983 Kenyeres Zoltán 9322001, 104).
2a. (rég, Jog) ’a vádlott bűnösségét, ritk. ártatlanságát igazoló tény, adat, tárgy stb.; bizonyíték’ ❖ bűnperben csak bizonylat hiánya miatt felmentetett (1849 Manifesztumok és szózatok C1995, 89) | [az ülés] elhalasztatott, hogy további bizonylatok gyüjtethessenek (1871 Lidérc naptár C0248, 38) | A rendes bizonylatok: eskü, irományok, és mitől a bírák egyik czímöket nyerték, a tanúk általi nyomozás (1872 Botka Tivadar CD57).
2b. (rég, ritk) ’bizonyság, tanúvallomás, tanúskodás’ ❖ hihetőbb azonban mások’ bizonylata, hogy Tököli szabadon bocsátván őt [Zrínyi] Ilonához kérő gyanánt használta (1830 Majláth János C0037, 7) | csak azon ismételt bizonylata, hogy ő az árverés okáról épen semmit sem tudott, mentheté meg őt a’ durván bánástól (1833 Jelenkor C0225, 340).
3. (rég) ’vminek a meggyőző példája, tanújele’ ❖ A’ Béla, Rókusfalva és Kézsmárk városa közt f. hón. 3ikán történt határ-szemlélés, a’ szomszédi egyetértésnek legvilágosb bizonylatául szolgál (1833 Jelenkor C0226, 466) | az ország nagyjai versenyeztek az igért lovasság kiállításában. […] A fejedelemnő pedig mindig gondoskodott róla, hogy alattvalói ragaszkodásának e dicséretre méltó bizonylatai a világ előtt ismeretesekké legyenek (1878 Schwicker János Henrik CD57).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bizony; ÉKsz.