bizonyul tn ige 1a1

1. (rendsz. -nak/-nek ragos határozóval) ’a tények, tapasztalatok, ismeretek stb. alapján teljes bizonyossággal vmi(lyen)nek mutatkozik vmi, vki’ ❖ a’ státushatalom az annyiszor sikeretlennek bizonyúlt büntetéssel felfog hagyni (1840 Lukács Móric C0059, 55) | mostani alakjukban már régóta czélszerütlenekül bizonyult falusi iskoláknak (1870 Orbán Balázs 8340015, 8) | Kitünő varrónőnek bizonyult (1885 Cziklay Lajos 8075001, 34) | gyöngének bizonyultam a gonosz lélek csábításával szemben (1908 Herczeg Ferenc 9241007, 8) | Jó üzletnek bizonyult a gabonakereskedés (2000 Herczeg Mihály–Kruzslicz István Gábor CD36).

2. (rég) ’kiderül, nyilvánvalóvá válik, ill. bebizonyosodik, igazolódik vmi’ ❖ naponkint tettekben bizonyul, hogy a’ külön kenyérre szakadt protestans egyházi család fiai átihletve testvéri érzelemtől, várva-várják a’ viszonegyesülés áldott óráját (1842 Pesti Hírlap CD61) | Lám itt bizonyult, hogy jó az okos ember a háznál (1856 Vas Gereben C4383, 471) | Nekem a könnyen megtámadható igazság kell, […] mely hogy van s itt van, azzal bizonyul, hogy zeng a táj és gépek és vasak köpik dühük (1947 Illyés Gyula 9274170, 505).

2a. vkire bizonyul (kül. szem nm-i vonzat esetén) ’kiderül vkiről, hogy ő a vétkes, hibás vmiben, ő az elkövetője vminek’ ❖ a nép maga ült a tetten kapott bűnösök felett törvényt; – s ha reá bizonyult, sok formaság nélkül a legközelebbi ágra kötötték (1854 Vasárnapi Újság CD56) | A madame engedte magára bizonyulni azt, hogy Corbián közös gazdaságot vitt egy évig, s még jó hírneve védelmezésére sem adta elő házassági bizonyítványát (1858 Jókai Mór CD18) | mindenütt, ahol csak lehetett, loptak. Eddig husz eset bizonyult rájuk (1902 Hazánk 2107001, 7) | Isten ítélőszéke előtt ránk bizonyul istentelenségünk (1954 Szabadi Béla ford. CD1211).

J: bizonyodik, bizonyosodik.

Ö: be¹, meg~, rá~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bizony; ÉKsz.

bizonyul tárgyatlan ige 1a1
1. (rendsz. -nak/-nek ragos határozóval)
a tények, tapasztalatok, ismeretek stb. alapján teljes bizonyossággal vmi(lyen)nek mutatkozik vmi, vki
a’ státushatalom az annyiszor sikeretlennek bizonyúlt büntetéssel felfog hagyni
(1840 Lukács Móric)
mostani alakjukban már régóta czélszerütlenekül bizonyult falusi iskoláknak
(1870 Orbán Balázs)
Kitünő varrónőnek bizonyult
(1885 Cziklay Lajos)
gyöngének bizonyultam a gonosz lélek csábításával szemben
(1908 Herczeg Ferenc)
Jó üzletnek bizonyult a gabonakereskedés
(2000 Herczeg Mihály–Kruzslicz István Gábor)
2. (rég)
kiderül, nyilvánvalóvá válik, ill. bebizonyosodik, igazolódik vmi
naponkint tettekben bizonyul, hogy a’ külön kenyérre szakadt protestans egyházi család fiai átihletve testvéri érzelemtől, várva-várják a’ viszonegyesülés áldott óráját
(1842 Pesti Hírlap)
Lám itt bizonyult, hogy jó az okos ember a háznál
(1856 Vas Gereben)
Nekem a könnyen megtámadható igazság kell, […] mely hogy van s itt van, azzal bizonyul, hogy zeng a táj és gépek és vasak köpik dühük
(1947 Illyés Gyula)
2a. vkire bizonyul (kül. szem nm-i vonzat esetén)
kiderül vkiről, hogy ő a vétkes, hibás vmiben, ő az elkövetője vminek
a nép maga ült a tetten kapott bűnösök felett törvényt; – s ha reá bizonyult, sok formaság nélkül a legközelebbi ágra kötötték
(1854 Vasárnapi Újság)
A madame engedte magára bizonyulni azt, hogy Corbián közös gazdaságot vitt egy évig, s még jó hírneve védelmezésére sem adta elő házassági bizonyítványát
(1858 Jókai Mór)
mindenütt, ahol csak lehetett, loptak. Eddig husz eset bizonyult rájuk
(1902 Hazánk)
Isten ítélőszéke előtt ránk bizonyul istentelenségünk
(1954 Szabadi Béla ford.)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bizony; ÉKsz.

Beállítások