borivó mn és fn 1A
I. mn
1. ’borkedvelő és bort rendszeresen(, nagy mennyiségben) fogyasztó 〈személy, csoport〉’ ❖ bor ivó bünösök baráttja, Nyilván való bünösöknek pártfogója (1794 Somogyi Elek 7295002, 79) | sem a’ nagy borivó közönség, sem én a’ mostani Tokajit igen nagyra nem becsüljük (1831 Széchenyi István CD1501) | Megútálta magát ez éji tivornyán, Borivó pajtásit odahagyá lopva (1879 Arany János C0657, 39) | [Benedek Aladár] borivó ember volt, és söröspoharat sohase láttam a kezében (1930 Krúdy Gyula CD54) | a magyarságot itthon és külföldön egyaránt a hagyományosan borivó nemzetek sorában tartották számon (1999 Magyar néprajz CD47).
1a. (ritk) ’ilyen személyre, csoportra jellemző 〈tulajdonság〉’ ❖ inkább ismereteivel, mint borivó képességével kérkedik (1886 Szilágyi Sándor CD55) | Általában legjobb a borivó hajlandóságú férfiakkal még álmukban sem seprűre támaszkodva beszélni (1925 Krúdy Gyula CD54).
2. ’bor, es. más szeszes ital fogyasztására kialakított 〈helyiség〉’ ❖ ott érék társait is a’ bor ivó házbann (1784 Magyar Hírmondó C0272, 82) | jobb szeretett a bokor alatt keresni tanyát, mint az útféli csárdák bűzös, ronda borivó szobáiban (1865 Jókai Mór CD18) | [a kapuőr] a villikust (a városi gazdát) kereste az egyes borivó helyeken, hogy fogasson be (1908–1910 Mikszáth Kálmán 8312016, 84).
2a. ’bor felszolgálására való 〈edény〉’ ❖ bor ivó Pohár (1813 Kolozsvári limitáció C2916, 25) | A paraszti készítésű és használatú lopóval adnak kóstolót a hordóból, szívják a bort kisebb borivó edényekbe (bokály, pohár) (1980 NéprajziLex. CD47).
II. fn
1. ’borkedvelő és bort rendszeresen(, nagy mennyiségben) fogyasztó személy’ ❖ Egyszer egy kortsmában voltak némelly borivók (1782 Kónyi János C2729, 34) | megjavult egykori borivó (1841 Pesti Hírlap CD61) | vén borivó (1909 Móricz Zsigmond 9462037, 57) | Nézte az alvárosi patikust: ősz volt, elhízott, orra kicsit rezes, arca piros, mint a borivóké (1963 Rónay György 9573001, 278) | A jó borivó száraz bort fogyaszt, vagy esetleg édes aszút, de édeskéset kulturált borkedvelő soha (1997 Magyar Hírlap CD09).
2. (ritk) ’borkimérés, borozó’ ❖ [a gulyás] megfontolt léptekkel indulván be a’ borivóba (1846 Kuthy Lajos C2856, 85) | Már tele van a város a filléres gyors utasaival. Megszállják a Szent Imre-parkot, a Megyei Pincészet borivóját (1970 Mészöly Miklós 9439002, 731).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.