borong¹ tn ige 3a10
1. (alany n. is) (rég, átv is) ’〈égbolt, ill. idő〉 felhős lesz, beborul’ ❖ ki-néztem az ablakon, látván az idt borongani, hogy valyon nem léſzen e ess (1793 Andrád Sámuel 7008024, 39) | noha sötéten borong felettünk az idő – bizom a Nemzetek Szellemében (1835 Széchenyi István CD1501) | Borong az ég; harckürt riad (1855 Ney Ferenc 8335032, 271) | Csak szép időnk legyen; mert eddig vagy borongott vagy esett (1884 Gyulai Pál C4533, 408).
1a. (ált. mn-i ign-i alakban) (átv is) ’〈nap(szak), évszak〉 befelhősödik, felhős lesz’ ❖ bármiként borongjanak is saját, tán már kevesekre mért napjaim (1834 Széchenyi István CD1501) | borongó estén (1857 Beöthy László¹ 8046002, 59) | csak odakünn borong a tavasz (1897 Papp Dániel 8354006, 299) | Borongó, csúnya őszi nap volt, amikor kisfiam sírját otthagytam egyedül a kertben (1941 Wass Albert 2041002, 528).
2. (átv is) ’〈köd, felhő stb.〉(gomolyogva) homálylik, sötétlik (vhol)’ ❖ Szomorú köd borong a fák közt felettek (1779 Bessenyei György¹ C1082, 383) | midőn már messze valánk a várostól, borongani kezdének a fellegek, s Nagy-Ida és Szeszta között reánk jöve egy rettenetes, de hamar elment zápor (1817 Kazinczy Ferenc 7163005, 99) | oly tárgyat választottam történelmileg kifejteni, mely körűl eddig egyrészről homály, másrészről pedig elfogúltság és tévtanok borongtak (1868 Botka Tivadar CD57) | Kertünk fölött borong az esthomály (1922 Szabó Lőrinc ford.–Omar Khajjám 9629279, 79) | Egyszer éj borong, máskor fény derül, nem értheti tetteim egy sem emberek közül (1958 Weöres Sándor ford.–Csü Jüan 9788276, 47).
3. ’(merengve, töprengve) búsul, szomorkodik, bánkódik vki’ ❖ Néked ki mond’tta Kedvesem! hogy itten Ér’ted borongok? (1800 Lukáts Miklós C2948, 38) | Mért kinoznám szivemet örökké, Hogy borongjon a multakon? (1876 e. Tóth Ede 8486020, 114) | míg mi morgunk, ő langyos vízben ül s borong, hogy óh, mi mennyire nyomorgunk! (1933 József Attila 9282091, 184) | Lehet persze borongani azon, hogy ügyeinket nem tudjuk a megszokott módon végezni (2000 Magyar Hírlap CD09).
3a. ’〈kínos, keserű stb. érzés v. érzelem kül. vkinek az arcán〉 látszik, tükröződik’ ❖ [Ágiaris] ortzaján futott knyveibe [= könnyeiben] a halál rémit komorságának emészt kínjai borongnak (1772 Bessenyei György¹ C1075, 133) | Vigasztalatlan térek elődbe: im Keserv borong sötét szememben, ’S éltem’ erét epedés zavarja (1822 Vörösmarty Mihály 8524101, 202) | vonásain egy neme a’ kábult odaengedésnek borongott (1838 Jósika Miklós 8212010, 78) | finom metszetű ajkán borongott valami méla szomorúság (1906 Krúdy Gyula CD54) | A brit államférfi arcán néminemű bosszúság borong (1998 Magyar Hírlap CD09).
4. (irod) ’halványan, homályosan látszik vmi’ ❖ ? Az el-múltt eſztendknek ſzózattya; mellyek minden történeteikkel eggyetemben eltte borongnak (1788 Batsányi János 7448001, 39) | [Pierró a belvároshoz közeledve] már látta a fejedelmi palota, a vártöltések’ és az ódon székesegyház’ borongó körrajzait (1847 Kemény Zsigmond 8235021, 173) | A szeszfőzőkészülék romjai, egy sarokba kotorva, rejtelmesen borongtak a homályban (1921 Tóth Árpád ford.–Flaubert 9720042, 74) | erkélyen ülök hunyó nap alatt, a városszélen, honnan már lehet látni borongó pannon hegyeket (1936 Illyés Gyula 9274123, 297).
4a. (átv is) ’〈fény(forrás)〉 halványan, homályosan világít, dereng’ ❖ mikor a’ nap mély Oczeán özönébe lebukkant A’ Holdnak csillám fénye remegve borong (1818 Vörösmarty Mihály 8524035, 111) | Intvén a napnak, mely boronga télileg (1863 k. Arany János C0647, 159) | a Vérmezőn, ahol messze borong a gázlámpás (1930 Krúdy Gyula CD54) | nap süt, homályló északi fény borong – tartalmaidban ott bolyong az öntudatlan örökkévalóság (1933 József Attila 9282089, 180) | Polgáriság, amelynek fölszínes érzelgőssége alatt elmélyülő érzelmi élet, bensőség, tűrni és remélni tanult hit borongott (1998 Miskolczy Ambrus CD58).
ÖU: el~.
Vö. CzF. ~, borongó; ÉrtSz.; TESz. borít; ÉKsz.; SzT. borongó; ÚMTsz. borong¹