borsol ts ige 1a (rég)

1. ’〈ételt〉(őrölt) borssal fűszerez; borsoz’ ❖ Borsolni, Borsozni. Pipere conspergere, condire (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 33) | Ha a’ Hideg leli, Borsolt pálinkával magát issza teli (1803 Nagy Sámuel² C3292, 48) | mézbe mártva, majd borsolva vagy paprikázva (1844 Pesti Hírlap CD61) | [a gombakivonatot] lassú főzéssel besürítjük, azután borsoljuk és eceteljük (1926 TolnaiÚjLex. C5722, 281).

1a. borsol vmivel (ritk, átv is)(csípős fűszerrel) fűszerez vmit’ ❖ [a Regensburgban tartott birodalmi gyűlésnek] moſt minden orán vége léſzen, és az ott fözött töltett Kápoſztát ki-fogják tálalni; tsak puska porral ne lenne borsolva (1785 Magyar Hírmondó C0273, 729) | [felesége] mindennap ujabb boszúsággal fogja önnek borsolni ételét, italát (1846 Pesti Divatlap C5839, 1026).

2. ’〈érzést, érzékeket stb.〉 izgat, hevít, tüzel’ ❖ mosolygó szépségidnek Fűszerszámos balzsama Érzésimet megszédíté, Megbájolá, részegíté, S egy perre borsolta ma (1793 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | „Tán egy morzsa kalácsot kóstolna meg Márton! […] Vagy tán egy falat kiszit [= savanyú, kocsonyás zabból való lisztpépet] nyalhatna? a mi élénkíti a vérét.” A bácsi hamisan megfenyegeti: „Mit borsolja már a véremet, Czicza?” (1905 Petelei István 8361001, 4).

ÖU: fel~, meg~.

Sz: borsoló.

Vö. CzF.; SzólKm.; TESz. bors; SzT.

borsol tárgyas ige 1a (rég)
1.
〈ételt〉 (őrölt) borssal fűszerez; borsoz
Borsolni, Borsozni. Pipere conspergere, condire
(1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez)
Ha a’ Hideg leli, Borsolt pálinkával magát issza teli
(1803 Nagy Sámuel²)
mézbe mártva, majd borsolva vagy paprikázva
(1844 Pesti Hírlap)
[a gombakivonatot] lassú főzéssel besürítjük, azután borsoljuk és eceteljük
(1926 TolnaiÚjLex.)
1a. borsol vmivel (ritk, átv is)
(csípős fűszerrel) fűszerez vmit
[a Regensburgban tartott birodalmi gyűlésnek] moſt minden orán vége léſzen, és az ott fözött töltett Kápoſztát ki-fogják tálalni; tsak puska porral ne lenne borsolva
(1785 Magyar Hírmondó)
[felesége] mindennap ujabb boszúsággal fogja önnek borsolni ételét, italát
(1846 Pesti Divatlap)
2.
〈érzést, érzékeket stb.〉 izgat, hevít, tüzel
mosolygó szépségidnek Fűszerszámos balzsama Érzésimet megszédíté, Megbájolá, részegíté, S egy perre borsolta ma
(1793 Csokonai Vitéz Mihály)
„Tán egy morzsa kalácsot kóstolna meg Márton! […] Vagy tán egy falat kiszit [= savanyú, kocsonyás zabból való lisztpépet] nyalhatna? a mi élénkíti a vérét.” A bácsi hamisan megfenyegeti: „Mit borsolja már a véremet, Czicza?”
(1905 Petelei István)
ÖU: felborsol, megborsol
Sz: borsoló
Vö. CzF.; SzólKm.; TESz. bors; SzT.

Beállítások