borzaszt ts ige 5a6

1. (rég) ’〈láz, fájdalom〉 reszketős, borzongató érzetet okoz’ ❖ [a nyilallás] lassú borzasztó fázással […] jelenti magát (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 303) | Ha Darvasyt előbb hideg borzasztá, most szinte forrólázba esett (1847 Gaal József C1788, 381).

1a. (rég, ritk) ’〈szél rendsz. vízfelületet〉 fodroz’ ❖ Borzasztá a’ vizeket a’ jeges tél’ fagyos szele (1798 Kováts József¹ ford.–Vergilius C2778, 149) | A’ víznek színét borzasztva boríttya setétség (1808 Baróti Szabó Dávid ford.–Vergilius C0830, 102).

2. (reszketős, borzongató érzetet okozva) rémületet, irtózást, ill. ellenérzést kelt vkiben, viszolyogtat’ ❖ A’ reszketö félelem borzasztja [a szívet] (1776 Faludi Ferenc ford.–Dodsley C1662, 56) | A vér látása tán erősben Borzasztja, mint vesztése fájt (1867 Szász Károly² C3829, 27) | Borzaszt a forradalmár (1933 Kosztolányi Dezső 9359135, 309) | Borzaszt a halál (1959 Benedek Marcell ford.–France 9042008, 314) | Az anya kínos pedantériája borzasztja művészi hajlamú lányát (1996 Magyar Hírlap CD09).

3. (rég) ’〈haját, szőrét stb.〉 felborzolja, égnek mereszti’ ❖ a Tövis-Disznó [= sündisznó] […] hegyes szálkáit annál foganatosabb élésségre borzaztya (1777 Németh Antal¹ ford.–Morvan de Bellegarde C3321, 293) | [az oroszlán] uj préda után szökdell, borzasztva serényét (1831 Pázmándi Horvát Endre C3437, 161) | borzasztva saját haja sűrü bozontu sörényét, Homloka zordon ránczba vonúl (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0659, 268).

4. (rég) ’〈erős érzést, indulatot〉 kelt, gerjeszt’ ❖ Hogy az indulatokat borzasztó hirekkel annál rövidebbek légynk, Temesvárrál [!] tsak azt írhatjuk, hogy itt még a’ kést-is meg-tiltották az Oláhoknak, mint emberi természeten kivl lév gyilkosoknak (1787 Magyar Kurír C0312, 380).

Ö: el~.

ÖU: fel~, meg~, össze~, vissza~.

Vö. CzF. ~, borzasztó; ÉrtSz.; TESz. borzad; ÉKsz.

borzaszt tárgyas ige 5a6
1. (rég)
〈láz, fájdalom〉 reszketős, borzongató érzetet okoz
[a nyilallás] lassú borzasztó fázással […] jelenti magát
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Ha Darvasyt előbb hideg borzasztá, most szinte forrólázba esett
(1847 Gaal József)
1a. (rég, ritk)
〈szél rendsz. vízfelületet〉 fodroz
Borzasztá a’ vizeket a’ jeges tél’ fagyos szele
(1798 Kováts József¹ ford.Vergilius)
A’ víznek színét borzasztva boríttya setétség
(1808 Baróti Szabó Dávid ford.Vergilius)
2.
(reszketős, borzongató érzetet okozva) rémületet, irtózást, ill. ellenérzést kelt vkiben, viszolyogtat
A’ reszketö félelem borzasztja [a szívet]
(1776 Faludi Ferenc ford.Dodsley)
A vér látása tán erősben Borzasztja, mint vesztése fájt
(1867 Szász Károly²)
Borzaszt a forradalmár
(1933 Kosztolányi Dezső)
Borzaszt a halál
(1959 Benedek Marcell ford.France)
Az anya kínos pedantériája borzasztja művészi hajlamú lányát
(1996 Magyar Hírlap)
3. (rég)
〈haját, szőrét stb.〉 felborzolja, égnek mereszti
a Tövis-Disznó [= sündisznó] […] hegyes szálkáit annál foganatosabb élésségre borzaztya
(1777 Németh Antal¹ ford.Morvan de Bellegarde)
[az oroszlán] uj préda után szökdell, borzasztva serényét
(1831 Pázmándi Horvát Endre)
borzasztva saját haja sűrü bozontu sörényét, Homloka zordon ránczba vonúl
(1871–1874 Arany János ford.Arisztophanész)
4. (rég)
〈erős érzést, indulatot〉 kelt, gerjeszt
Hogy az indulatokat borzasztó hirekkel annál rövidebbek légynk, Temesvárrál [!] tsak azt írhatjuk, hogy itt még a’ kést-is meg-tiltották az Oláhoknak, mint emberi természeten kivl lév gyilkosoknak
(1787 Magyar Kurír)
ÖU: felborzaszt, megborzaszt, összeborzaszt, visszaborzaszt
Vö. CzF. ~, borzasztó; ÉrtSz.; TESz. borzad; ÉKsz.

Beállítások