botor mn 14A4 (vál)

1. ’az emberi tapasztalatoknak, a józan észnek és érdeknek ellentmondóan gondolkodó, ésszerűtlenül, meggondolatlanul viselkedő, cselekvő 〈személy〉’ ❖ Botor Kába, tsába, oſtoba (1779 Baróti Szabó Dávid 7021009, 205) | mondgyon az Úr engem’ botorabbnak az ostoba lúdnál (1806 Verseghy Ferenc 8518030, 177) | Tizennyolcz évvel az ember könnyelmű és botor (1860 Debreceni Emlény C1371, 307) | [Andrássy gróf] elég botor volt föltétlenül bízni a csalóka ígéretekben (1879 Mikszáth Kálmán 8312069, 84) | Botor Ikárusz! napba már ne nézz! (1911 Babits Mihály ford.–Wilde CD10) | oly botor voltam, hogy azt hittem: halálunk napjáig együtt sétálgatunk nyári estéken (1929 Krúdy Gyula C2836, 166) | ha valaki vállalkozó van oly botor, hogy fantáziát lát a honi fociban, vagy netán ez a hobbija, majd áldoz rá (1997 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’az ilyen személyre jellemző, ésszerűtlen, meggondolatlan(, hiábavaló) 〈cselekedet, magatartás, megnyilvánulás, állapot stb.〉’ ❖ botor kábaság (1779 e. Faludi Ferenc C1664, 145) | olly későn tudám elveszteni botor hiedelmemet az emberiség iránt! (1839 Fáy András¹ C0110, 133) | botor, s minden józan elmélkedést nélkülöző állitás (1856 Vasárnapi Újság CD56) | azt hittem botor reménnyel, hogy a szerelem az ön vezércsillaga! (1913 e. Rudnyánszky Gyula 8400035, 31) | Nem érzünk csalódást, mint annyi könyvnél, amelyre botorul éji nyugalmunkat pazaroltuk (1923 Krúdy Gyula CD54) | a kapuját botor módon elhagyó besztercei kapus (1998 Magyar Hírlap CD09) | botor cselekedet (1999 Magyar Hírlap CD09).

2. (rég, irod) ’haszontalan, bajt, kárt okozó 〈dolog〉’ ❖  az, ki néked azt a’ botor szemkötöt, melly’ a’ világ fiainak szemeit bé-köti, szemeidrl le-vonsza (1779 Mészáros Ignác ford.–Leprince de Beaumont C3091, 4) | [Tartuffe] nyílt füllel fogadja, Mit egy botor szesz [Damis] atyjának sugallt (1863 Kazinczy Gábor ford.–Molière C3171, 83) | botor kéj mámorít (1876 Szabó Endre C3771, 150) | a vágyálmok, a látomások, az álmodozások viszik előre az emberiséget és nem a botor belenyugvás (1935 Szemlér Ferenc CD10).

Vö. CzF. botor¹, botorul; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

botor melléknév 14A4 (vál)
1.
az emberi tapasztalatoknak, a józan észnek és érdeknek ellentmondóan gondolkodó, ésszerűtlenül, meggondolatlanul viselkedő, cselekvő 〈személy〉
Botor Kába, tsába, oſtoba
(1779 Baróti Szabó Dávid)
mondgyon az Úr engem’ botorabbnak az ostoba lúdnál
(1806 Verseghy Ferenc)
Tizennyolcz évvel az ember könnyelmű és botor
(1860 Debreceni Emlény)
[Andrássy gróf] elég botor volt föltétlenül bízni a csalóka ígéretekben
(1879 Mikszáth Kálmán)
Botor Ikárusz! napba már ne nézz!
(1911 Babits Mihály ford.Wilde)
oly botor voltam, hogy azt hittem: halálunk napjáig együtt sétálgatunk nyári estéken
(1929 Krúdy Gyula)
ha valaki vállalkozó van oly botor, hogy fantáziát lát a honi fociban, vagy netán ez a hobbija, majd áldoz rá
(1997 Magyar Hírlap)
1a.
az ilyen személyre jellemző, ésszerűtlen, meggondolatlan(, hiábavaló) 〈cselekedet, magatartás, megnyilvánulás, állapot stb.〉
botor kábaság
(1779 e. Faludi Ferenc)
olly későn tudám elveszteni botor hiedelmemet az emberiség iránt!
(1839 Fáy András¹)
botor, s minden józan elmélkedést nélkülöző állitás
(1856 Vasárnapi Újság)
azt hittem botor reménnyel, hogy a szerelem az ön vezércsillaga!
(1913 e. Rudnyánszky Gyula)
Nem érzünk csalódást, mint annyi könyvnél, amelyre botorul éji nyugalmunkat pazaroltuk
(1923 Krúdy Gyula)
a kapuját botor módon elhagyó besztercei kapus
(1998 Magyar Hírlap)
botor cselekedet
(1999 Magyar Hírlap)
2. (rég, irod)
haszontalan, bajt, kárt okozó 〈dolog〉
 az, ki néked azt a’ botor szemkötöt, melly’ a’ világ fiainak szemeit bé-köti, szemeidrl le-vonsza
(1779 Mészáros Ignác ford.Leprince de Beaumont)
[Tartuffe] nyílt füllel fogadja, Mit egy botor szesz [Damis] atyjának sugallt
(1863 Kazinczy Gábor ford.Molière)
botor kéj mámorít
(1876 Szabó Endre)
a vágyálmok, a látomások, az álmodozások viszik előre az emberiséget és nem a botor belenyugvás
(1935 Szemlér Ferenc)
Vö. CzF. botor¹, botorul; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások