buggyan tn ige 1a8
1. (átv is) ’〈folyékony anyag (szűk nyíláson át)〉(csobbanásszerű hangot adva) folyni, ömleni, bugyogni kezd vmiből’ ❖ Te-is azon elsvel egy forrásból bugygyantál (1786 Dugonics András C1471, 106) | vére budgyant özönnel (1833 Áltöltöztetett Aeneis C4642, 105) | a megbontott falból vékony, hideg, éles vízsugár buggyant a fejére (1900 Kovács Dezső¹ C2755, 109) | könny buggyant a szeméből (1939 Móricz Zsigmond 9462031, 266) | körtehullából buggyant mézcseppen dongó lakmározik (1971 Petri György 9530036, 89).
1a. (irod) ’〈nyílás(sal ellátott dolog)〉 így távozó folyadékot enged ki magából’ ❖ Hogy ver a szivem: monoton ritmusban buggyanva egyet-egyet (1921 Török Sophie CD10) | Amerre vitte buggyanó sebét, bíboros vére freccsent szerteszét (1926 Áprily Lajos 9008059, 16) | a köd szoptatós melle buggyan (1932 József Attila 9282075, 141) | magasra buggyan itt-ott a lék (1956 Szemlér Ferenc 2005050, 627).
2. (ritk) ’〈mozgásba jövő folyadék〉 halk, loccsanásszerű hangot adva felszínén buborékot vet’ ❖ ? buggyan. fortyan (1805 Verseghy Ferenc C4423, 151) | a nád suttogott, a víz buggyant (1930 Bibó Lajos CD10) | Úgy zeng, cseng, forr a határ körbe a nyári délben, mintha csak fedő volna s már emelődne, mert rögtön buggyan és kicsap! (1947 Illyés Gyula 9274167, 500).
3. ’〈hang, beszéd〉 erre emlékeztető módon, loccsanás- v. csobbanásszerűen, öblösen, ill. ilyen hang(ok) kíséretében hangzik’ ❖ buggyan a szonáta méhéből a megbéklyózott, letiport emberek fojtott hörgése (1908 Bálint Aladár CD10) | mély buggyanó hang, mely a mosdóvíz leeresztését szokta kisérni (1934 Szentkuthy Miklós 9664001, 29) | szája sarkán véres habba bagyulálva buggyan a halk suttogás (1947 Hunyady József 9265001, 18) | buggyanó, „kutty”-, „putty”-szerű hang (1980 NéprajziLex. CD47).
4. (irod) ’〈érzés, gondolat, ill. annak megnyilvánulása〉 hirtelen kifakad, megállíthatatlanul előtör, megjelenik’ ❖ fürödjünk-meg, illy nedves gondolat bugygyant fejemben (1826 Hébe C2045, 31) | A költemény szívéből buggyant (1860–1865 Arany János C0641, 564) | vidáman buggyan Torkomon a szüreti ének (1907 Ady Endre C0536, 68) | réveteg nosztalgia, mélyről buggyanó, sóhajos líra (1985 Lőrinczy Huba 2007027, 362).
5. ’〈ruha, szövet〉 gömbölydeden kiöblösödik, buggyot vet, ill. 〈kiöblösödés, ránc〉 ilyen módon létrejön’ ❖ [a pasa mögött] hímzett párnákon drága ajándék súlyos ránca buggyan (1913 Laczkó Géza CD10) | nagykockás, szépen buggyanó térdnadrágot [viselt] (1957 Népszabadság máj. 3. C1498, 2) | Mint várúrnő […] ült ott keményített gallérjával s halcsontos, buggyanó ráncú ruhájában (1960 Gyergyai Albert ford.–Flaubert 9202003, 78).
5a. ’〈testrész〉 kitüremkedve(, gömbölydeden) előtűnik, kibukkan, ill. ilyen hatást kelt’ ❖ buggyanó-vérajkú (1908 Ady Endre 9003051, 17) | [lerántja a lányról] a ruhát. Mikor már buggyan a fehér mell, utánakap (1928 Kampis Lajos CD10) | buggyanó hasak és kosaras bikinimelltartók (1999 Magyar Hírlap CD09).
5b. (irod) ’〈növényi rész〉 előbújik, sarjad, fakad’ ❖ buggyanva szárból szent tökélyben Nagy, illatos virág fakad (1909 Lesznai Anna 9398013, 7) | millió rügy buggyan a száraz ágból (1933 Török Sophie CD10) | virága, levele buggyant az ágnak (1947 Szabó Lőrinc 9629145, 73).
6. (ritk, átv is) ’〈vízbe〉 esik, merül, és azzal érintkezve csobbanó hangot ad vmi, vki’ ❖ Dafnis, ah a’ Te Atyád ajándékozta nékem azt a’ kunyhót, és ezeket a fákat. Örömbe bugygyanva ölelte-meg Dafnis az Embert: Beſzéld-el […] nékem ezt a’ kedves történetet (1797 Nagy Sámuel¹ ford.–Gessner C3291, 92) | [a gyűrűt] magas ívben vágta az Arno vízébe, amelybe buggyanva vágott magának örök sírt a karcsú jószág (1923 Laczkó Géza CD10).
Ö: fel~, ki~, meg~.
ÖU: el~, elő~.
Vö. CzF. buggyan, bugygyan; ÉrtSz.; TESz. bugyog; ÉKsz.