bukfenc fn 3B  bukhenc (rég) , bukvenc (rég)

1. ’〈testgyakorlásként, mutatványként, ill. játékból:〉 a talajra dőlve a fejen és a háton való átfordulás a test hosszában’ ❖ bak-fitty [=] bukfencz, bukventz (1784 Kisded szótár C0815, 14) | Zsurnalisztának feladása [= feladata] nem az, hogy bajazzóként ide s tova ugrándozva, a nemes közönséget bukfenceivel mulassa (1845 Eötvös József 8126043, 69) | [a kisgyerekek] bukfenceket hánytak a terem közepén, kergetőztek a nagyok körül (1932 Sinkó Ervin CD10) | guruló átfordulás (bukfenc) kétszer előre, kétszer hátra (2000 Századok CD58) • bukfencet hány(vkinek) (ritk, pejor) ’〈művész〉 megalkuvó módon, ill. hatásvadászó eszközökkel szórakoztat’ ❖ Kossuth színésze [a szabadságharc bukása után] néhány év mulva már a Bach-korszak urainak hányta a bukfencet a színkörben (1926 Móra Ferenc 9459041, 180) | [a szappanoperákat elemezve] meg kellene mutatni, hogy hol hiteltelenek. Hogy hol hánynak bukfencet igazi humor helyett (2000 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈(cirkuszi) tornamutatványként is:〉(magasból való) elrugaszkodás, ugrás után a test szélességi tengelye körüli átfordulás a levegőben; szaltó’ ❖ [a kínai opera végén a szereplők] valamennyien bukfenczet vetnek a levegőbe ugrálva, melly alkalommal az igazgató melle szolgál trempolin gyanánt (1858 Vasárnapi Újság CD56) | bukfencz a trapézen (1885 Reviczky Gyula CD01) | a bécsújhelyi patakot saltó mortaléval, bukfencet vetve ugrottad át (1895 Jókai Mór CD18) | [a vihar közeledtét érző delfin] ujjongva fickándozik a hömpölygő hullámokban, bukfenceket vet és valósággal tombol (1929 Az állatok világa ford. CD46).

1b. (Rep) ’〈műrepülésben:〉 az a mutatvány, amelynek során a repülőgép szélességi tengelye körül fölfelé v. lefelé átfordul’ ❖ bukfenc (looping) (1927 RévaiNagyLex. C5716, 786) | [a műrepülésről készített] felvételen látszottak a bukfencek, 45 fokos emelkedés közben bemutatott orsók, és végül a háton repülés (1998 Magyar Hírlap CD09).

1c. ’vkinek v. vminek kül. esés, zuhanás közben történő átfordulása a saját szélességi tengelye körül’ ❖ a kis bukhencz sokat kivett a tens úr [részegségtől] ködös fejéből, […] elannyira, hogy Jancsi segedelmével a helyreállított szánra fel tudott tápászkodni (1846 Jókai Mór C2246, 258) | A gálya billent, majd orrára dűlt, S egy nagy bukfenczczel végkép elmerűlt (1885 Ábrányi Emil ford.–Byron C0509, 98) | a nemes vad hatalmas bukfenczczel szegi nyakát lövése után (1894 Bársony István 8029003, 295) | nagyot reccsen valami, a [repülő]gép zihálva és hörögve csuklik össze, bukfencet hány és lebukik (1923 Karinthy Frigyes 9309006, 168) | [az ún. szupertojást megállítjuk] a csúcsán, majd egy gyengéd lökéssel megpróbáljuk elérni, hogy egy vagy két, vagy több bukfencet vessen, mielőtt ismét megállna valamelyik csúcsán (2000 Természet Világa CD50) • bukfencet vet (kissé rég) a) ’ilyen módon átfordulva hirtelen elesik, felbukik’ ❖ No gazemberek most vessetek keresztet! Durr, durr! vetik bizony azok a bukfencet (1883 Vajda János CD01) | Egy káplárt homlokon ért a lövés; magasra ugrott a levegőben és bukfencet vetett (1914 Lovik Károly 9402004, 31) | [a medve] hegyről lefelé csak lassan tud futni, különben könnyen bukfencet vetne (1929 Az állatok világa ford. CD46) b) ’〈vmi(nek az állapota, helyzete, rendje)〉(ellenkezőjébe fordulva) felborul, ill. csődöt mond v. megbukik’ ❖ [a királyi kincstár örökösödési joga és az ősiség] minden viszonyainkba annyira bele van szőve, hogy ha az a kettő bukfenczet vet minden reájok épült viszonyok is bukfenczet vetnek (1834 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | Bécsben beüt a krach, s a bankok bukfencet vetnek (1875 Jókai Mór CD18) | Bukfencet kell már vetni ennek a mostani világrendnek, hogy megint szép emberek jöjjenek a földre, a nők megelégedettek, a férfiak urak legyenek, mint a Keleten (1917–1919 Krúdy Gyula CD54) | a tradicionális gazdasági ágak válsága közepette új technikák bontakoznak ki, és ezek a megszokott viszonyokat és magatartásokat a fejük tetejére állítják. Az élet nemcsak változik, de bukfenceket is vet (1996 Figyelő CD2601).

2. ’〈kül. beszédben, gondolkodás(mód)ban, magatartásban:〉 meglepő(, szabálytalan, ill. a várttal homlokegyenest ellenkező) változ(tat)ás’ ❖ [a magyarul gyengén beszélő Decséry főispán] minden generális gyűlésen, melyre Bécsből lerándult, egymás hírét elhomályosító nevezetes nyelvtani bukfencekkel örvendezteté meg a tekintetes karokat és rendeket (1872 Jókai Mór CD18) | Történet az eseménytelenségről. Parasztok élete, romantika nélkül. A megírásban semmi újító hisztéria, semmi bukfenc (1928 M. Pogány Béla CD10) | merész logikai bukfenc (1951 Sőtér István 9613009, 84) | világnézeti bukfencet végrehajtó [párt] (2000 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’vminek a rendjében, menetében, ill. vkinek, vminek a sorsában beállt kedvezőtlen fordulat, es. bukás’ ❖ nem hiszem, hogy „nemzeti bukfencz” vagy idegen beleavatkozásnak előidézése volna czélunk, legalább az enyim nem (1842 Széchenyi István CD1501) | A történelem bukfencei óvatosságra kell hogy intsék az embert (1972 Bojtár Endre 1021003, 156) | [néhány munkatárs] féláron juthat majd az eddigi tőzsdei bukfenceket viszonylag jól átvészelő és az idén 12,5 ezer és 17,5 ezer forint között forgó bankpapírokból (2000 Figyelő CD2601).

3. ’〈művészetben:〉 olcsó, hatásvadász eszközökkel élő alkotói módszer’ ❖ annyira nihilista Bernard Shaw, hogy még önmagát is kicsúfolja. Fölséges művészet és bukfenc váltogatják egymást (1906 Ady Endre CD0801) | A banális realizmus eszközei elavultak. Az újítás igénye általános és jogosult; ami jogtalan: a puszta becsvágy, a bukfenc, az öncélú formabontás, amikor a szerző pontosan tudja, hogy mit nem akar, de fogalma sincs arról: mit akar (1972 Sütő András 9620019, 113).

4. (rég, Isk) ’elégtelen felelet, ill. osztályzat’ ❖ Mond [!] el a bibliát, Csürkös, – öt hibára bukfencz (1847 Vas Gereben 8514007, 25).

Ö: tigris~.

ÖU: előre~.

ÖE: ~hányás, ~hányó.

Sz: bukfencel, bukfences.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.